10.10.07.- Méz

KRITIKA

Tej és méz is folyik itt, az igaz, a török faluhely mégsem Kánaán.

Szöllőskei Gábor

A magyar keresztségben vajmi nehezen kapcsolhatnánk össze pusztán a címek alapján a Jumurta (2007), A tejesember (2008), valamint a Méz (2010) című filmeket (eredetiben Egg, Milk és Honey). Csupán a trilógia harmadik darabja kapott nálunk rendes, szó szerinti fordítást. Mert itt bizony összefüggő epizódokról van szó, melyeket Semih Kaplanoglu rendező fordított időrendben forgatott le. Mindhárom film főszereplője Yusuf, a költő, akit a Jumurtában középkorúként, A tejesemberben pedig huszonéves fiatalként láthattunk. Ezúttal Yusuf gyerekkora van terítéken. Az olvasást nehezen elsajátító, szűkszavú kisfiú legjobb barátja saját édesapja, aki titokban megissza helyette az oly’ gyűlölt tejet, aki megérti őt, aki olvas a gondolataiban, aki ismeri titkos álmait és vágyait. Ezért is éli meg hatalmas tragédiaként, mikor apuci egyik nap nem tér haza mézgyűjtő erdei körútjáról…
Kaplanoglu talán épp ezt az időszakot ismeri legjobban, mivel rendkívüli érzékenységgel és alapossággal tárja fel egy kisgyermek gondolatvilágát, melyben a féltékenység, a szeretet, a sértettség és az őszinteség is jól megférnek egymással. A Berlinale-fődíjas Méz remek lezárás és egyben kezdet, a trilógia legjobb, önmagában is élvezhető darabja.

török-német, 103 perc

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.