10.10.14.- Ízek imák szerelmek

KRITIKA

Elizabeth Gilbert könyvének adaptációja nehéz kérdés.

Vörös Adél

Valamennyien – feltételezem – kíváncsiak vagyunk arra a pillanatra, amikor egy női olvasótábornak íródott regény filmre adaptálva a férfi nézők bizalmát is elnyerheti Bridget Jones után. Kár, hogy ez a pillanat nem most jött el. Nehéz ügy az Ízek imák szerelmek, mert a depresszióról nagy feladat közönségfilmet csinálni – filmünk ugyanis a legmélyén egy depresszióból való gyógyulási folyamatot mesél el.
Az abszolút célközönség előtt két út áll, miután távozik a moziból. Első variáció: már látom is magam előtt a lelkes magyar negyvenes nőt – lásd: abszolút célközönség –, aki, miután indiántáncot lejtve végre eljutott a moziba évi egy filmjét megnézni, az a minimum, hogy epés megjegyzésekkel távozik száznegyven perc múlva. Eszébe jutnak saját limitált lehetőségei s az a gyanú, hogy ő a közeljövőben nem valószínű, hogy Julia Robertshez hasonlóan felkapja majd bőröndjeit cirka egy évnyi selfness-utazgatás céljából. A női nézők másik fele elábrándozva hagyja maga mögött a mozit, azzal a reménnyel, hogy bármikor nyithatók új távlatok munkában, kreativitásban, magánéletben, még ha nem is Javier Bardem ölelget minket Balin. S hogy vajon a férfiak mit szólnak majd a filmhez – nos, én drukkolok, hogy otthon maradhattak.

amerikai, 133 perc

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.