Kritika: Félvilág
Félvilág
Most már tényleg itt az ideje, hogy valaki pénzt adjon a Szász–Köbli párosnak egy mozifilmre.
Tóth Csaba
Tévedés, hogy nincs igény magyar thrillerekre, csupán meg kell tanulni őket olyan köntösbe csomagolni, hogy azok felkeltsék a nézők érdeklődését. Köbli Norbert forgatókönyvíró erre már A vizsga idején jól ráérzett, és rájött, hogy ha a thriller sztorija szorosan kapcsolódik a történelmünkhöz, az érdeklődés sem marad el. A Félvilág azonban abból a szempontból mindenképp újdonság a karrierjében, hogy most először távolodott el ’56-tól. Mágnás Elza története a XX. század elején, közvetlenül az I. világháború kitörése előtt játszódik, és bár kétségtelenül minimalista mozi, vagyis egy csekély számú szereplőt kevés helyszínen mozgató kamarafilm, ettől még a korszak fenyegető/nyomasztó atmoszférája így is jól érezhető, pedig a Félvilág elsősorban három nő, és a hatalmi játszmáikban ilyen-olyan formában érintett férfiak történetét meséli el.
Jókora ládát sodor partra a Duna az egyik budapesti hídfőnél. Kinyitják, és egy holttestet találnak benne, méghozzá a környék híres kurtizánjáét, Mágnás Elzáét. Így indul a Félvilág, hogy aztán visszaugorjunk pár napot az időben, amikor még Elza életben van. Kató (Döbrösi Laura) az utcáról esik be a jómódúnak számító Mágnás Elza (Kovács Patrícia) úri lakásába, ahol épp a házvezetőnő, Rózsi (Gryllus Dorka) keres kisegítőt maga mellé. A feszültség jól érződik úrnő és a neki kiszolgáltatott házvezetőnő között. Nem szimpla főnök–beosztott viszony ez, hanem részben baráti is, és a filmnek az igazi kérdése nem is az, hogy ki ölte meg Elzát – erre egy gyakorlott thrillernéző minimum a film felénél rájöhet -, hanem az, hogy milyen múlt köti össze ezt a két nőt, milyen sérelmeket hordoznak magukban egymás iránt, és vajon melyiküknek sikerül a maga oldalára állítania az új lakót, Katót, aki a kettejük közti lelki játszmák 
középpontjában találja magát. A férfiak csak mellékszereplők lehetnek ebben a történetben, mivel Elza könnyedén az ujja köré csavarja bármelyikőjüket, és bár ki van szolgáltatva nekik, mert ők tartják el őt, egy percig sem érezzük azt, hogy ne a nő irányítana.
A feszültség szinte tapintható a lakásban, és Szász Attila rendező jó érzékkel adagolja az izgalmakat, amik itt nem gyilkosságok, vagy kitörő erőszak, hanem masszív, jól megírt szópárbajok formájában érik el csúcspontjukat. A főszereplő hármas játéka tökéletes. A mozis színésznőként sajnálatosan alulfoglalkoztatott Kovács Patrícia egyszerre titokzatos, buja, romantikus és nagyon is földhözragadtan anyagias, aki még a saját sebezhetőségét is fegyverként használja. Az ő tökéletes ellentéte a Rózsit játszó Gryllus Dorka, aki kevés eszközzel is képes érzékeltetni a karakterében tomboló visszafojtott érzelmi viharokat, és aki egyszerre próbál közeledni Elzához, és távolodni is tőle. Kató szerepében Döbrösi Laura is karrierje legkomplexebb figuráját alakítja. Egyszerre „játszik alá” a két szemben álló nőnek, ugyanakkor visszafogottságában sem veszik el köztük, és érződik, hogy a figurája tisztában van a jelentőségével a kettejük közti játszmában.
A Félvilág gyönyörűen megkomponált képekben idézi meg a XX. század elejét, nyoma sincs a magyar kosztümös mozikra olyannyira jellemző műviségnek. Pontos, míves mozi, ami azt mutatja, hogy végre vannak olyan alkotóink, akik a műfajiság keretein belül maradva is képesek emlékezeteset, nemzetközi szinten is nívósát alkotni.
A Félvilág december 30-án este 21 órakor lesz látható a Duna Televízió műsorán.
88 perc, magyar
Rendező: Szász Attila
Írta: Köbli Norbert
Fényképezte: Nagy András
Zene: Parádi Gergely
Producer: Mink Tamás
Vágó: Hargittai László
Szereplők: Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura, Kulka János, Sándor Péter, Sztarenki Dóra
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!