10.10.21.- Sejtcserés támadás

KRITIKA

Képzeljük el, hogy egyedülálló nők vagyunk negyvenes éveink elején, s gyermekáldás iránti csillapíthatatlan vágyunk a biológiailag legalfább apát sodorja spermadonorként utunkba. Most pedig képzeljük el ezen férfi tökéletes ellentétét.

Vörös Adél

Will Speck és Josh Gordon (Jégi dicsőségünk) filmjének ugyanis ez az alapötlete: Kassie (Jennifer Aniston ismét érzékeny, kedves, nagyjából a mindannyiszor-ugyanolyan önmagát játssza sokadszorra) a szingli fiatal nő úgy dönt, egyedül vállal gyermeket, ám legjobb barátja, a neurotikus Wally (Jason Bateman) egy kellemetlen baleset miatt „kénytelen” saját spermájára cserélni a tökéletes apajelölt  (Patrick Wilson) anyagát. Hogy, hogy nem, eltelik hét év, apa és fia, Sebastian találkoznak, s a napnál is világosabb, hogy valami köze csak lehet a depresszív lelkületű férfinak és a zabálnivaló, introvertált, hiperintelligens és hiperfurcsa kisgyereknek. Az anya természetesen nem tud a cseréről, így a bonyodalmak várható alakulása eléggé kiszámítható.
A film ügyesen keveri a vígjáték és a dráma zsánerének elemeit, bár különösebben nem rengeti meg a világot, érdekessége leginkább az ábrázolt, számos viszonybeli-érzelmi változást megélő kapcsolat a két főszereplő között. A remek színészekre osztott mellékszerepek nem túl hálásak, Juliette Lewis például leginkább nagyokat rikácsol, Patrick Wilson figurája pedig szintén lehetne sokkal árnyaltabb – a film legszebb pillanatait mégis egy színésznek: a generátor-karaktert, azaz a Sebastiant játszó Bryce Robinsonnak köszönhetjük. Miatta mindenképp érdemes megnézni a filmet.

amerikai, 101 perc

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.