10.10.28.- Képzelt szerelmek
KRITIKA
A kanadai Jules és Jim közül az egyik nő, a másik meleg, közös szerelmük tárgya pedig egy mindkettejükkel cicázó szöszi.
Hanula Zsolt
Xavier Dolan, ez a ’89-es születésű(!) kanadai szépfiú, akit előző, megkapó Megöltem anyámat című filmjéért már orrba-szájba díjaztak Cannes-tól Bangkokig, továbbra is elsőfilmes hibákat követ el. Ugyanakkor filmje olyan akarással érkezik a vászonra, hogy még mindig elnézzük neki. Főleg, hogy ilyen triviális témához nyúl, mint egy szerelmi háromszög, hogy aztán a nemi szerepek zavarba ejtő kavarásával mégis sikerüljön meglepnie a nézőt. Pedig láttunk mi már karón varjút, és valószínűleg egy sor más meleg rendezőtől mindez erőltetett magamutogatásnak tűnne, Dolan azonban kisfiús bájjal, egyszersmind egy sebzett tini dacával megy a maga útján, ami végső soron egész szórakoztató alkotást eredményez. Nyilván a még mindig elsőfilmesekre jellemző hibák is épp ebből az attitűdből adódnak; valószínűleg hiába mondták neki, hogy a filmzeneként már kúllá tett „Bang-Bang” című dalt akkor is túlzás háromszor beletenni a filmbe, ha érthetően az elsőnél azonosított hangulatot akarja vele megidézni még kétszer, valamint a dokumentarista hatást keltő, az elbeszélést megszakító-magyarázó kamu-interjú betéteknél is tök felesleges ennyit rángatni azt a rohadt zoomot. Fel kéne nőnie lassan, hogy még ennyire se tudjunk belekötni. Szurkolunk.
95 perc, kanadai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!