10.10.28.- Könnyű nőcske

KRITIKA

A skarlát betűvel ellátott hősnő kalandjainak 2010-es kiadása műfajában is könnyebb, mint az eredeti.

Vörös Adél

Mielőtt bármibe belekezdenék, mindenképp szeretném megemlíteni Bert V. Royal író nevét, akinek köszönhetően a Könnyű nőcske dialógusai élőek, szellemesek, mögöttük hús-vér figurákat sejtetőek. Node. Igazából csak egy gond van a filmmel, ezt viszont nehéz megemészteni (nekem sikerült, mert minden egyéb vetülete sikerrel vívta ki magának a szimpátiámat): a puszta tény, hogy történetünk főszereplői középiskolások, több ponton is elhiteltelenedik. Először a fordulatos, elmés párbeszédeken s monológokon, melyek legpallérozottabb résztvevője fiatal hősnőnk (Emma Stone). Egyrészt egy tini ritkán beszél ilyen intellektualizáló humorral, másrészt színészeink, élükön a huszonkét éves Stone-nal, húszas éveiket jócskán taposó fiatal felnőttek. Sebaj, ha egy nagy sóhajjal túltesszük magunkat a felnőtt gimisek okozta meghökkenésen, a film kifejezetten élvezhető, elsősorban verbális humora miatt (még Demi Moore-nak is kijut egy fricska A skarlát betűbeli irritáló ál-akcentusáért). Bátorságra vall a prűd kertvárosi létet egy valójában szűz, de kifelé prostituált, ön-reflektív középiskolás szemszögéből kifigurázni.

92 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.