10.10.28.- Az amerikai

KRITIKA

Anton Corbijn második filmjében is egy elveszett ember portréját tárja elénk. Bár a történet egy bérgyilkosról szól, a film sokkal inkább a bűnről és a megváltásról.

Hlavaty Tamás

Az amerikai nyitójelenetében a főhőst, Jacket (George Clooney) látjuk, aki barátnőjével egy befagyott tavon sétál. Egy váratlan fordulatot követően (több ilyen nem lesz a filmben) a bérgyilkos kénytelen elmenekülni, megbízója egy eldugott olasz kisvárosba száműzi őt. Bár hidegről meleg helyre vándorol emberünk, lelke ugyanúgy befagyott marad és érzelmileg is vékony jégen táncol a férfi. Hosszú idő után van ideje magába szállni, felvenni a harcot a múlt árnyaival és egy melegszívű prostituált lassan elkezdi kiolvasztani a szűkszavú idegen emberi énjét. Közben azonban vadászból vaddá válik, akinek vállalnia kell a felelősséget régi dolgaiért. Corbijn, a legendás pop-fotós és kliprendező három éve debütált a mozikban a Joy Division-énekes Ian Curtis életét bemutató játékfilmmel. A direktor azon kevés kliprendezők egyike, aki sikeresen mentette át a nagyvászonra a videóira jellemző képi világot, és ahogy a Controlban, úgy Az amerikaiban is megjelennek a fényképészre jellemző precízséggel elrendezett, ízlésesen szép képek. A holland származású alkotó nagyon kevés szóval mesél, hagy időt arra, hogy beleéljük magunkat a főhős bőrébe, azt is csak hatvan perc után tolja a képünkbe, hogy Jacknek bűntudata van. Nincs is szükség szájbarágásra, mivel a város felett feszülő kereszt és a pappal folytatott beszélgetések sejtetik, hogy a gyilkos mindent megbánt és szomjazik a megváltásra, valamint az is világos, hogy igazából egy széplelkű pasasról van szó, aki jobban szereti a lepkéket, mint a fegyvereket, csak rossz hivatást választott. Vagyunk így ezzel páran, nem? A szerepre kiváló választás volt George Clooney, aki egy ideje megengedheti magának, hogy csak olyan karaktereket alakítson, melyekkel tovább építheti a „titokzatos szexi agglegény” imázsát, ráadásul mindezt magas művészi színvonalon.
Szóval, aki lövöldözésre számít, az csalódni fog Az amerikaiban, mivel ez a film lelki síkon működik igazán. A vontatott tempó miatt picit unalmassá is válik a darab, hangulat kell ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk a látottakat, de ahhoz nem férhet kétség, hogy egy színvonalas moziról van szó, ami annak ellenére jó, hogy nincs benne semmi eredeti. Továbbá van életrajzi adalék is a filmben, mivel Jack magazin-fotósnak adja ki magát (Corbijn talán magáról mesél?), van filmes utalás: az egyik tévében a Volt egyszer egy vadnyugat megy (ezzel utal arra a direktor, hogy a klasszikus westernek vázára épül mozija) és van egy szép színésznő is (Violenta Placido), aki a tízes Monica Bellucci skálán akár a hetes pontszámot is megütheti.

105 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.