10.11.04.- Gru

KRITIKA

A mese szereplői bármit képesek ellopni a világon, az alkotóknak viszont nem sikerült rabul ejteni a nézők szívét. A Gru azonban így is hibátlan szórakozás.

Hlavaty Tamás

A Pierre Coffin és Chris Renaud rendezte, erős társadalomkritikai felhangokkal bíró animációs film világában a tolvajok „nem középiskolás fokon” űzik a lopás nevű, nagy népszerűségnek örvendő mesterséget. Igazából kölcsönkérhetnék a Pixartól a „végtelenbe és tovább” szlogent, mivel ezen a bolygón már nem maradt semmi, amit elcsenhetnének, ezért nagyobb falatra fenik a fogukat, ez pedig nem más, mint a Hold. Gru már öreg róka, a placcon egyre fiatalabb, elszántabb gazfickók jelennek meg, akiknek a Gízai piramis bezsebelése is gyerekjáték, míg emberünk csak a Szabadságszobrot tudhatja magáénak. A Las Vegas-i kicsit. Ezért valami nagy dobás kell hősünknek, a Hold összezsugorítása pedig ilyen lenne. Csakhogy nem ő az egyetlen jelentkező: Vector, az önjelölt gonosztevő is versenyben van, a szituációt pedig tovább bonyolítja három árva kislány, akiket emberünk örökbe fogad, hogy kihasználja őket Vector ellen.
A Gru furcsa alaphelyzetből indít, mivel a néző csak negatív figurákat ismer meg, így kénytelen azzal azonosulni, akit többet lát. Ez azért remek, mert ez a megoldás már önmagában erős társadalomkritikai kommentár: ebben a világban legalizált a lopás, a profi tolvaj nagyobb megasztár, mint Gáspár Laci, a gaztettekhez pedig a Gonosz Bankja (korábban a Lehman fivéreké – olvasható a bejárat felett) ad hitelt. Az egyik megható jelenetben például azért drukkolhatnak a moziban ülő lurkók, hogy a főhősnek legyen elég pénze a Hold ellopásának kivitelezésére. Hát nem csodálatos?
A mese egyik erőssége, hogy remek karaktereket vonultat fel. Gru például igazi old-school rosszfiú, ijesztő házban lakik, még az orra is egy fullánkra hasonlít, amivel elűzi maga mellől az embereket. Közben végig érezni, hogy ripacsságával valami szorongást palástol, igazából jószívű a krapek. Vector igazi geek, egy szánalmas mitugrász, aki melegítőben flangál, és jobban vonzódik a tengeri élőlényekhez, mint a heringkereskedő Woody Allen Szerelem és haláljában. De hát manapság ilyen fickóknak áll a világ, erről David Fincher mesél bővebben ebben a hónapban. A két rosszfiút ellensúlyozandó pedig szeretetre éhes árva lányokat dobnak be az alkotók, akik rádöbbentik Grut, hogy a család még a Holdnál is többet ér.
Sajnos az irónia szinte teljesen kikopik a történetből az érzelmi szál erősödésével, több jelenet is poén nélküli csattanóra van kihegyezve, a befejező össznépi örömtáncot pedig végre elfelejthetnék az alkotók. A látvány azonban kárpótol minket minden hiányosságért, a 3D adta lehetőségeket pedig a hullámvasút jelenetben sikerült remekül kiaknázni.

95 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.