10.11.18.- Száguldó bomba
KRITIKA
Tony Scott úgy tűnik végleg kiirtotta magából az ambíciókat, hogy különleges, egyéni mozikat készítsen. A szokásos Denzeles akciózása mellett most épp a Top Gun 2.-re készül.
Tóth Csaba
Egy Tony Scott moziban Denzel Washington csak és kizárólag hős lehet, méghozzá olyan hős, aki a nép egyszerű fia. Úgy látszik, az alkotópárosnak elege lett abból, hogy folyton rosszfiúkkal próbáljon leszámolni, ezért inkább egy jókora, elszabadult tehervagont kapott ellenfélként, hiszen a filmtörténetben efféle ellenséggel eddig nem sokan dicsekedhettek. Persze hiába készült mindez igaz történet alapján (a valóságban persze nem volt sérült, és a különösebben nagy drámai elemek is hiányoztak), hősünk győzelméhez egy pillanatig sem férhet kétség.
Mivel egy magától száguldó, óriási tehervonat képe egy-két perc után nem nagyon köti le az embert, így a film utolsó harmadáig kénytelenek vagyunk beérni sok-sok lelkizéssel, híradóbevágással, a központ értelmetlen beszélgetéseivel, valamint a szokásos Tony Scott-féle vizuális arzenállal (vágások tömkelege, folyamatosan mozgó kamera, szétszűrőzés…), és minden tiszteletünk a mesteré, de ez azért hosszú távon kevés. A direktor mégis eléri, hogy a film végén mindenki izguljon a szereplőiért, és a finálé még úgy is látványos, hogy a trükközések ellenére látszik, hogy alig harminccal „száguldanak”, és ez azért nagy szó.
98 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!