10.11.18.- Ördög

KRITIKA

M. Night Shyamalan ezúttal a produceri székben, és így mindenki jobban jár.

Nagy István

Talán mégsem voltunk elhamarkodottak egy közelmúltbeli írásunkban, amikor a nyelvtörő nevű M. Night Shyamalant még nem nyilvánítottuk reménytelen esetnek, mondván: maradt még bizodalmunk az indiai származású filmesben. Ehhez persze az kellett, hogy kivételesen megelégedjen a produceri székkel, és a rendezést átadja a Karantént jegyző John Erick Dowdle-nak. Az Ördög korántsem lehengerlő alkotás, de sokkal élvezhetőbb, mint bármi, amit a szinte már Uwe Bolli babérokra hajtó MNS az utóbbi tíz évben, vagyis A sebezhetetlen óta csinált.
A film egy trilógia első része, mely a Night Chronicles címre hallgat, a történet pedig nem más, mint az Agatha Christie féle Tíz kicsi néger átirata, okkult változatban. Öt ember beszorul egy felhőkarcoló liftjébe, és az egyikük nem más, mint maga az Ördög. Ez már megadja a kellő alapfeszültséget, és nem is kell sokáig várni arra, hogy bedurvuljanak az események. Melyek a végére aztán egész jó kis értelmet nyernek, az Ördög pedig ezennel szépen besodródik az egyszer-meg-lehetett-nézni kategóriába. Shyamalan egy hajszálnyit javított az ázsióján, aki meg idáig sem szerette a lifteket, az ezentúl még inkább a lépcsőházban fog közlekedni.

80 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.