2010.11.25.- Szerelmes lettem
KRITIKA
Az olasz nagypolgárság nyűglődései rétestészta formában, némi Tilda Swintonnal töltve.
Villányi Dániel
Adott egy jólétben dúskáló milánói gyáros-dinasztia, ahol minden „molto bene” és „bellissima”, azaz szép és jó – legalábbis a felszínen, gondolhatjuk rutinos mozinézőként, hisz majd biztos jönnek a látszat mögötti csúf titkok. De csak nem akarnak jönni: a film első egy órájában szó szerint semmiféle konfliktus, vagy messzebbre mutató cselekményszál nem indul el, nézegetjük a család tagjainak életét, ami nem túl izgalmas. Talán ezt érezve, talán nem emiatt, de Luca Guadagnino rendező úgy döntött, hogy szokatlan vizuális megoldásokkal dobja fel a filmjét: sokszor tűnik furcsának, hogy miért pont annyira közelről, annyira távolról, vagy olyan érdekes szögben vesz fel egy beállítást; némely snittet indokolatlanul hosszúra hagy, másokat meglepően elvág – és mindezzel mintha csak az lenne a szándéka, hogy szembemenjen a hagyományos formákkal, ám az eredetiség helyett eredetieskedés lesz a végeredmény.
Az olasz családból egyetlen figura lóg ki: az orosz származású anya (Tilda Swinton), aki a filmből is kilóg, mivel az ő karaktere az egyetlen, akinek a leírásához egynél több mondatra van szükség. Ő lobban motiválatlan szerelemre a fia barátja iránt, mely szerelem később motiválatlanul dönti romba az egész családot. Jó hosszan.
120 perc, olasz
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!