2010.12.02.- Aranyhaj és a nagy gubanc
OSCAR-JELÖLÉS 2011!
KRITIKA
A Disney magára talált, egy Barbie-szerű, ám nála szimpatikusabb hercegnő hathatós segítségével.
Vörös Adél
Az utóbbi időkben meglehetősen hullámzó teljesítményű stúdiónak ebben segítségére a Grimm-fivérek voltak, akikkel elég nehéz mellényúlni, ha megfelelő egész estés animációs alapanyagra vágyik a filmes. Aranyhaj, azaz más néven Rapunzel egy magasan lévő várkastély-ablakból engedte le végtelen hosszú haját azon lelkes jelentkezők legnagyobb örömére, akik bájai csodájára jártak akkoriban. Esetünkben a toronyba zártság szintén megvan, s Aranyhaj annak rendje-módja szerint igyekszik is szabadulni, ám anyja, aki valójában nem vér szerinti édesanyja, hanem gyermekkori elrablója, s ez nem spoiler – nem engedi. Az örök rabságra ítéltség a hajkorona gyógyító-fiatalító varázserejében rejlik, így aztán Aranyhajnak nem sok esélye van kiszabadulni, hacsak nem érkezik váratlan segítség egy markáns kőrözött bandita, Flynn Ryder személyében.
Miután túltettem magam az elképesztően hosszú haj feletti csodálatomon és enyhe undoromon – lévén mégiscsak elhalt szaruról beszélünk, úgy harminc méterre tippelnék… -, úgy döntöttem, hogy mivel kedvenc kislánykori mese-motívumaim elevenednek meg szimpatikusan, vicces helyzetekkel-figurákkal nyakonöntve: itt már nagy baj nem lehet. Nem is lett, Aranyhaj tizennyolcadik születésnapján a macsó Ryder, egy aranyos kaméleon meg egy hangulatingadozó ló társaságában vidáman elindul, hogy átélje élete nagy élményét: megnézze, mi is van a toronyszobán kívül. Még nem is sejti, hogy már pár órán belül vadabb kalandok várják, mint azt valaha gondolta volna…
A film minden várakozásunkat teljesíti, bája a szerethető karakterekben s könnyed humorában keresendő. Mint szinte minden Grimm-mese esetében, a konyha-pszichoanalitikus értelmezés itt is gyorsan megtalálja a történet freudi gyökereit. A démoni anya-figura, aki magához láncolja gyermekét, a késleltetett felnőtté válás-kontra „kilázadok” a toronyszobából nemcsak a gyerek-hanem a felnőtt-közönséget is megszólítja. Még ha csak tudat alatt is. A film egyetlen, giccshatáron mozgó pillanatig billentett ki a bennem élő kislány szerepköréből, de még ez is megbocsátható, hiszen ha egy jóképű rajzfilmfiúval ülnénk egy csónakban ezernyi, lebegő rózsaszín lámpással körülvéve, talán belőlünk is előtörne egy érzelmes Disney-dal.
92 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!