Interjú: Sam Rockwell
Legyen mindig Happy Hour! – Interjú Sam Rockwell-lel
Ha nem kap Oscar-díjat Sam Rockwell a Három óriásplakát Ebbing határában című filmben nyújtott alakításáért, akkor nincs igazság Hollywoodban. Szóval én szorítok neki, de addig is annak örülök, hogy végre elbeszélgethettem vele. A színész bevállaltan másnapos hangulatban a velencei világpremier után válaszolt a kérdéseinkre. Vigyázat: enyhe spoilerveszélyek!
Csákvári Géza, Velence
Bár nem ez a lényege a fimnek, de egy rasszista rendőrt alakítasz, amelynek kapcsán nagyon nehéz elkerülni, hogy szóba ne kerüljön Donald Trump és a körülötte izzó energiák…
Húha, ez jó, mindent bele, haver? Hadd kérdezzek vissza: mit mondott erre Martin (McDonagh, a film író-rendezője – a szerk.)? Tőle megkérdezted ezt?
Még csak ezután fogok vele találkozni.
Na, basszus, rendben. Akkor nem úsztam meg. Szóval akkor a Hollywood visszavág Trumpnak kérdés. Sokunknak van erről véleménye, ennek hangot is adtunk, a média meg erről szépen tudósít. Természetesen ez nagyon fontos. De ennél talán még fontosabb, hogy a politikailag legzordabb időszakokban szoktak a legerősebb műalkotások születni. Szóval igen. Szerintem Hollywood igenis visszavág. Igen.
Nagyon sokan szeretnének olyan dialógusokat írni, mint Martin McDonagh. Gondolom, kellőképpen izgalomba jöttél, amikor először elolvastad a forgatókönyvet.
Gyönyörű írás volt, igen. Ilyen párbeszédeket szeretne minden egyes színész karácsonyra, de általában még akkor sem kapjuk meg. Olyan érzés volt, mint amikor elkezded csomagolni az ajándékodat, és egyre több minden tűnik fel a lenyűgöző dologból, amit kaptál. Minden karakter izgalmas volt, csodálatos történet. Nem tudom tovább fokozni, bocs.
Hadd jöjjek egy szokványosan feltett újságírói kérdéssel: sok rasszistával találkoztál, akiktől elleshetted a tuskóságot?
Persze, egy csomóval. Nem most, az életem során. A hülye emberek nagyon sokan vannak. Most csak „jó fej” rendőrökkel találkoztam. Például vele… (Sam Rockwell előveszi a mobilját, és elkezd rajta egy videót játszani, amelyen épp rajta instruálják, hogyan kell valakit letartóztatni, amennyiben ellenállna), nézd csak, ez a fickó bostoni. Hú, egyébként ez baromira fájt, nézd csak, amikor rám kattintotta a bilincset. Aztán elmentem Missouriba, ott is találkoztam remek, csak a fehéreket embernek tekintő zsarukkal. Egyiküket elvittem vacsorázni. Érdekes tapasztalat volt. Aztán beszéltem több olyan emberrel is, aki égési sérüléseket szenvedett.
Írsz esetleg háttértörténetet a karakterekhez, akiket eljátszol?
Nem, de sokat gyakorolok egy „színész-edzőpartnerrel”. Eközben jegyzetelek, de csak olyan eseteket írok fel, amelyek problémásnak tűnnek. Háttértörténet nem kell. Nem vagyok dramaturg, csak egy színész.
A rendőrökkel miért találkoztál akkor?
A fizikai háttér miatt. Nem mindegy, hogyan jársz például. Ez persze nem jön azonnal, el kell tölteni velük egy kis időt, hogy feloldódjanak. Vagy le is lehet itatni az alanyt, akitől tanulni akarsz, de itt ezt most nem léptem meg. Elvégre rendőrök voltak…
A fimben elég sok fizikális jelenteted is van. Használsz kaszkadőrt?
Naná. Például a tűzzel nem szeretek játszani. Ha csak bunyózni kell, azt szívesen csinálom én, elvégre az olyan, mintha csak táncolnál. (Itt Sam felpattant a székről, és eljátszotta azt a részt, amikor Caleb Landry Jonest kidobja egy ház ablakán, azzal a felkiáltással: Na, látod, itt végig követett a kamera.) Olyan, mint a balett.
Az, hogy sokat játszol színházban, segít az ilyen „táncokban”?
Persze, sokkal konzisztensebb a kamera előtti jelenlétem. A világ legjobb filmszínészei színpadon is tudnak játszani. Sőt, elsősorban ott. Nem véletlen, hogy szinte az összes színész a Három óriásplakát…-ban rengeteg színházi tapasztalattal rendelkezik. Martin meg drámaíró és színházi rendező: mi is színpadon dolgoztunk először együtt.
Azért filmet is rengeteget forgattál. Az IMDb szerint több mint százat.
Ne szívassál, én azt hittem, csak hatvanat. De azért van köztük egy pár jó is, ugye? A Hold, A Jesse James meggyilkolása…, a Galaxy Quest, vagy a Három óriásplakát… (nevet)
Szuperhősfilmet bevállalnál?
Igen, de csak ha valaki genyót kellene játszani. Talán én leszek a következő Wonder Woman.
Az amerikai filmben legendás mondat az „Add ide a jelvényedet!”.
„A jelvényedet és a fegyveredet” – csodálatos mondat, tényleg, és most nekem is át kell élnem. Mekkora jelenet ez is a filmben! Martin még ezt is meg tudta úgy írni, hogy üdítően frissnek hasson. De visszatérve a rasszizmus kérdésére – nem lenne jó tréfával elütni – tényleg ijesztő, ami manapság zajlik az USA-ban. Hát igen. Rasszistát alakítani, ami most belegondolva, nem először történt velem… Beugrott, hogy beszéltem egy olyan, egykor szélsőséges palival, aki most azzal foglakozik, hogy embereket mentsen ki gyűlölködő csoportosulásokból. Frank Meeink. Ismered? Állítólag róla készült az Amerikai história X. Ő mondta azt, hogy azok, akik senkivel sem akarnak toleránsok lenni, tulajdonképpen önmagukat utálják. Nézd meg Hitlert: egy bukott művész volt, nem? Önmagunk el nem fogadása az egyik legnagyobb probléma, a másik pedig a teljes érzéketlenség. Ez a kettő alakul át agresszióvá.
A Három óriásplakát… számos pontján olyan, mint egy western.
Mint egy igazi hillbilly mozi. Az egyik kedvencem Az Úr kegyelméből Robert Duvall-lal, az ő alakítása nagy hatással volt rám. De ha klasszikus westernt kell mondanom, akkor az Aki lelőtte Liberty Valance-t járt legtöbbszőr a fejemben. Lee Marvin, a mindenségit! Meg Az igazak, hú ez is mekkora mozi. Van ezeknek a műveknek egy filozófiája, ennek megértése mindenképpen segített abban, hogy el tudjam úgy játszani Dixont, hogy ne csak egy karikatúra legyen.
Az amerikai kultúrában nem nagyon szokás megkérdőjelezni a rendszert. Ha valami bajod esik, akkor az a te hibád.
Ez igaz, elsősorban azért, mert gyerekkortól kezdve a versenyre nevelnek. Legyél te a legjobb! „Tűnj el az utamból” – ez az a mentalítás, amit te is említettél. Nem egy túl barátságos és nagylelkű gondolkodásmód ez. De senki sem állította azt, hogy ami Amerikában zajlik, az normális.
Nem ez az első filmed Martin McDonagh-val. A hét pszichopata és a si-cuban is egy fura figurát hoztál…
Én fura figurát? Szerintem egy csodálatos fickót alakítottam. De még pontosabban azt mondanám, hogy érdekes volt. Nem szeretek sablonos lenni, biztos ezért is nem vagyok az ügyeletes jófiú. Dixon is nekem való volt, ekkora antihőst még talán soha nem is láttam.
Az mikor vált egyértelművé a számodra, hogy a mellékszereplőből kvázi főszereplővé fejlődik Dixon a film végére? Mintha ellopnád a show-t.
Ez kedves, de szerintem ehhez lenne Francisnek is egy-két szava. Azért mégiscsak ő az abszolút főszereplő. De persze, értem, amit mondasz. Woody Harrelson miatt leszek én „főszereplő”, ha mindenképpen ragaszkodunk ehhez a kategóriához. A Három óriásplakát… ugye abszolúte úgy indul, hogy a seriff lesz itt a központi figura, Dixon meg csak egy hangulatfestő elem. Aztán hirtelen minden megváltozik. „Vörös heringek.” (nevet) Látom, nem érted: trükköztünk. „Elterelő manőver.” És újfent csak azt tudom mondani, Martin ötlete, fordulatai. Én meg élvezem, hogy tőrbe csaljuk a közönséget – persze a szó pozitív értelmében. Elindulunk egy úton, azután radikálisan váltunk. K
icsit úgy, mint Hitchcock a Psychóban. Tudod, szerepeltem már annyi filmben, hogy ami normális, azt borzasztóan unom. Szeretem a „vörös heringeket”.
Igaz, hogy Frances McDormand csaknem olyan kemény, mint a figura, akit a filmben hoz?
Nagyszerű asszony. Egyszerre finom és kemény. Mindkettő tud egyszerre lenni, érted? Van egy jelenet a filmben, amikor felgyújtják az óriásplakátokat, és Mildred a testi épségére is fittyet hányva nekiáll tüzet oltani. Na, ez pontosan olyasmi, amit Frances is gondolkodás nélkül megtenne. Elképesztően elszánt ember. Méghozzá a meggyőződéses fajtából. Próbálj meg vele például egyet nem érteni! Nem érdemes játszadozni a türelmével. Ugyanakkor lenyűgöző személyiség. Nem lehet nem szeretni. Szeretni, és tisztelni kell egyszerre!
Ezt nagyon sok nőre el lehet mondani.
Meg pasira is! (nevet)
Na akkor beszéljünk arról, hogy Dixon igazi anyámasszony katonája…
Így van, és ez mekkora szerencse. Azt vágod, hogy Hamlet is ilyen? Nála nagyobb anyuci pici fiacskáját még nem hordott a hátán a színháztörténet.
Akkor nem magadból ind
ultál ki?
Ügyes próbálkozás! Tudod, minden férfi valamilyen szinten a mama kicsi fia. Ezt mindenki meg- és átéli, csak vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak kilépni ebből a szituációból. Mondom, mint Hamlet, de említhettem volna Coriolanust is. Egy ilyen személyiséget eljátszani nagyon hálás, mert úgy tud óriási dráma lenni, hogy közben valahol komikus is. Dixon és az anyja a legjobb pillanatai a Három óriásplakát…-nak. Sandy Martin elképesztően jó színésznő, végig olyan volt, mint egy dinamit, amit a kezedben tartasz: nem tudod, hogy mikor robban fel a kezedben, és tépi szét a testedet és a lelkedet. Sandy színházi színésznő, az Actors Studióban végzett, ez mind-mind meglátszik a játékán.
Nemsokára George W. Bush-t fogod eljátszani a Backseat című filmben…
Jaj, hát imádom a fickót, egészen vállalható fazon Trumphoz képest. Amúgy szerintem Bush nem volt gonosz, csak rengeteg hibát vétett. Ez más. Neki szerintem nem voltak rosszak a szándékai, még akkor is, ha az Irak-ügy végül egy nagy rakás szar lett. De lehet, hogy csak most tűnik ő jó fejnek, mert Trumphoz képes visszasírjuk őt?
Szerinted mitől lenne egy kicsit jobb a világ?
Ha ingyen lenne az alkohol. Konstans Happy Hour. Na meg ha mindenkinek kötelező lenne sportolni. Így mindenki ki tudná élni ezt a hülye győzelmi kényszert, amit nem tudunk levetkőzni. Ezután pedig leültetnék egymással szemben egy fekete prédikátort meg egy Ku-Klux-Klán vezetőt. Ha egy órát dumálnának, lehet, hogy nem nyírnák ki egymást, hanem elkezdenének beszélgetni a lényegről.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!