Interjú a Heavy túra rendezőivel
Jukka Vidgren és Juuso Laatio: „A metálosok valójában édes pofák”
Miért csúfolják a metálosokat a metálosok paradicsomában? Honnan származik a koporsós crowdsurfing? És hogyan született a szimfonikus posztapokaliptikus, rénszarvas-daráló, Krisztus-gyalázó, extrém háborús skandináv-félszigeti metál? Ilyen és még ennél is fontosabb kérdéseket szegeztünk neki a Heavy túra rendezőinek, akik február 6-án személyesen is bemutatják A turné metálos kistestvérét a pesti Finn Filmnapokon.
Soós Tamás
A filmetek egy amatőr metálzenekarról szól, akiket szénné oltanak egy kisvárosban amiatt, hogy metálosok. Azt hinné az ember, hogy Finnországban, ahol még a bevásárlóközpontokban is heavy metal szól, nem pedig popzene, ilyesmi nem fordulhat elő.
Vidgren: A metálosok hajlamosak azt hinni, hogy Finnország a metálzene paradicsoma, mert az emberek valóban szeretnek itt kemény zenét hallgatni. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki elvetemült metálos lenne. Ha nem is szólnak be minden hosszú hajú srácnak az utcán, de az a szűklátókörű kisvárosi mentalitás, amiről a filmünk is szól, nagyon is létezik.
Laatio: A bevásárlóközpontokban tényleg Nightwish dübörög, de ettől még szóltak be gyerekként nekem is az utcán, hogy menjek el borbélyhoz.
Tuti siker Finnországban metálvígjátékot forgatni?
Vidgren: Nem igazán. A metál folyamatosan szorul vissza az undergroundba. Inkább a középkorúak szeretik, a fiatalok többsége elektronikus zenét, vagy finn rapet hallgat. Levetítettük a Heavy túrát ötszáz kamasznak egy iskolában, és utána megkérdeztem, hányan metálosok. Egy srác jelentkezett.
Mi adta az inspirációt a filmhez?
Vidgren: A Sátán. (nevet) Ha azt kérdezed, melyik film inspirált, akkor a Blues Brotherst említeném, ha pedig zenét kéne mondani, akkor a metálzenekarokat, amiknek klipet forgattunk, mint a Kalmah, a Man-Eating Tree, az Eternal Tears of Sorrow, vagy a Mors Subita. A klipkészítés során alaposabban megismertük őket, és rájöttünk, hogy ezek az ijesztő kinézetű srácok valójában édes pofák. Olyan filmet akartunk csinálni, amelyben ezek az igen-igen félénk fiúk igen-igen agresszív zenét játszanak, és el akarnak utazni Norvégiába, mert a finn metálosoknak az a Mekkája.
Laatio: Aki nem hallgat metált, annak kívülről nevetségesnek tűnik ez a szubkultúra. Egyszerűbb kinevetni a rockereket, mint belemászni a fejükbe, és megérteni őket.
Vidgren: Mi viszont nem rajtuk, hanem velük akartunk nevetni.
Laatio: Igyekeztünk autentikus figurákat teremteni, mindegyiküket egy-egy metálműfajról mintáztuk. A dobos a skandináv death metalt képviseli, az arcfestéses-agancsos basszusgitáros pedig black metálos. A gitárost egy konkrét zenészről mintáztam, Dave Mustaine-ről, a Megadeth frontemberéről.
Utánanéztetek, hogy létezik-e a valóságban Impaled Rektum, azaz Felnyársalt Segglyuk nevű zenekar?
Laatio: Rágugliztunk. Láttuk, hogy van egy Impaled és van egy Rektum nevű zenekar, de ezt a nevet még 30 évvel ezelőtt találtuk ki, amikor az egyetemen csináltunk egy rövidfilmet.
Vidgren: Ugyanarra a filmes egyetemre jártunk, onnan ismerjük egymást. Együtt forgattunk egy nagyon rövid rövidfilmet, aminek már Impaled Rektum volt a címe, a Heavy túra nagyrészt ezen alapul. Már ott is megvoltak a karakterek, és a karót nyelt black metálost, Xytraxot Juuso játszotta. A sztori viszont más volt, egy brutálisan radikális death metal zenekarról szólt, aminek az énekese titokban egy finn slágerénekesért rajong. És amikor coming outol, az próbára teszi a tagok közti barátságot.
Annak is van sztorija, hogyan találtátok ki az Impaled Rektum stílusát, a szimfonikus poszt-apokaliptikus, rénszarvas-daráló, Krisztus-gyalázó, extrém háborús skandináv-félszigeti metált?
Vidgren: Kimondtad egy szuszra. Gratulálok!
Laatio: Elég korán megszületett ez a stílusmegjelölés, ami arra utal, hogy a metálosok szeretik minél több alműfajba besorolni a kedvencüket, és ezzel betenni egy skatulyába. De csak arra emlékszem, hogy a Krisztus-gyalázót mindenképp be akartam szuszakolni valahová. Hát, sikerült. (nevet)
Ki játssza a legjobb szimfonikus, posztapokaliptikus, rénszarvas-daráló, Krisztus-gyalázó, extrém háborús skandináv-félszigeti metált Finnországban?
Laatio: Fogós kérdés. Talán a Mors Subita, aminek a gitárosa, Mika Lammassaari a zenét írta a filmünkhöz. Ők nem biztos, hogy felvállalnák ezt a meghatározást, mert se nem szimfonikus, se nem posztapokaliptikus a zenéjük. A többi viszont stimmel. (nevet)
Vidgren: Nem. Olyan színészeket kerestünk, akiknek hasonló a személyisége, mint a karaktereinknek. Sokáig, négy-öt éven keresztül írtuk a filmet, és ezalatt alaposan kiismertük a szereplőinket, így könnyű volt megtalálni a hozzájuk passzoló színészeket. A legtöbbjüknek azért volt valamiféle zenei múltja, a dobos dobolt, a főszerepet játszó Johannes Holopainen pedig egész életében zenélt, még ha nem is metálzenekarban.
Hörögni is tudott?
Laatio: Felvettünk mellé egy hörgéstanárt, hogy hitelesen hörögjön, elvégre a főhősünk már 12 éve nyomja az Impaled Rektumot.
Vidgren: A soundtracken viszont nem Johannes hörög, mert ha nem a megfelelő énektechnikával csinálod, könnyen tönkreteheted a hangszálaidat, és az veszélyes egy színésznek. Inkább profira bíztuk a feladatot, az elhangzó dalokban így a Mors Subita énekesét hallhatod.
És miről hörög a Flooding Secrations című deathmetal-slágerükben? Azt nem sikerült kiolvasni az elgurgulázott sorok közül.
Vidgren: Akkor nem figyeltél eléggé! (mosolyog)
Laatio: Turo panaszkodik az életéről, hogy az idősek otthonában dolgozik, és másokat vakar ki a szarból. Meg persze rénszarvasokról énekel.
Vidgren: Mi is volt a refrén?
Laatio: Stickin’ my head in the grinder. „Bedugom a fejem a darálóba.” Szokásos metáldolgok.
Vidgren: Látod, tényleg megírtuk a szöveget, nem halandzsa! (nevet)
Igaz, hogy a Heavy túra a valaha készült legdrágább finn vígjáték?
Vidgren: Igaz, de ez nem jelent sokat, mert nálunk szinte zsebpénzből forognak a vígjátékok. Nem mondom, hogy dúskáltunk a pénzben, de elég volt a költségvetés arra, hogy megcsináljuk a filmet, pedig sok robbanás és CGI van benne.
Sok CGI?!
Vidgren: Norvégiában is forgattunk, de csak egy napunk volt rá, és azon az egy napon annyira felhős volt az ég, hogy nem láttunk semmit a minket körülvevő tájból. Hiába utaztunk ezer km-t, a norvég hegyeket végül utómunkában kellett odarajzolni a srácok mögé. A norvég jeleneteket amúgy is másképp terveztük eredetileg. A producerünk azt mondta, van egy jó ismerőse a norvég hadseregnél, aki bármit elintéz nekünk, úgyhogy a forgatókönyvben teleszórtuk tankokkal és helikopterekkel azt a jelenetet, amikor a fiúk átkelnek a határon. Az illető természetesen semmit nem tudott megszerezni nekünk, így jött a fanatikus norvég katonanő ötlete a rakétavetővel. Szerintem jobban működik így a jelenet, viccesebb.
Laatio: Az a rakétavető szándékos főhajtás a Kommandó előtt. Nem találtunk rakétavetőt, ezért építeni kellett egyet, és ha már nekünk rakták össze, mondtuk, legyen olyan, amilyen Schwarzeneggeré volt a Kommandóban.
Említettétek, hogy részben a Blues Brothers inspirálta a Heavy túrát. Volt más rockfilm, ami szintén nagy hatással volt rátok?
Vidgren: Az az igazság, hogy direkt nem néztük meg a többi rockfilmet, hogy ne befolyásoljon minket.
Laatio: Rossz metálfilm-rajongók vagyunk. A Halál metált (Deathgasm – a szerző.) és a többi metálvígjátékot se láttuk, amikhez a Heavy túrát hasonlítani szokták.
Vidgren: A Rocksuli azért jó. Bár az nem igazán metál.
Na és a A turné? Ahogy A turnéban, úgy nálatok is komoly problémák vannak a dobosokkal…
Vidgren: Hát ezt bizony lenyúltuk, nincs mit szépíteni.
Laatio: Mondjuk inkább azt, hogy így tisztelegtünk A turné előtt.
Laatio: Mivel egy időben hatalmas Megadeth-rajongó voltam, sok megadeth-es utalást rejtettem el a filmben. Ezek nem annyira viccek, de akik szeretik a Megadeth-t, azok fel fogják ismerni, hogy Lotvonannek például hasonló matricája van a gitárján, mint Dave Mustaine-nek.
Vidgren: És Killing Is My Business-es pólót visel.
Laatio: Ami stimmel, hiszen tényleg az ölés a mestersége, mivel egy rénszarvas-feldolgozó üzemet visz az apjával. De valóban, ez egy Megadeth-album címe is.
Vidgren: Ha már pólók, nekem a fekete dobossrácé a kedvencem, amin az áll, hogy „I put the black in black metal”. De most lehet, hogy hazabeszélek, mert ezt én találtam ki. (nevet)
Zseniális póló minden fekete metálarcnak. De mi a helyzet a nem metálosokkal, ők hogy bírják a Heavy túrát?
Vidgren: Lehet, hogy nem reprezentatív, de az apósom sokat nevetett rajta, pedig nem metálos – mondjuk vicces fickó. Hogy ki metálos és ki nem, az szerintem nem sokat nyom a latban, mert a karakterek és a problémáik univerzálisak. Nem kell rajonganod a Megadeth-ért ahhoz, hogy átérezd, milyen érzés elvágyódni egy kisvárosból, vagy hosszas bátortalankodás után randira hívni a lányt, aki tetszik neked.
A film azzal ér véget, hogy hallani fogunk még az Impaled Rektumról. Már tervezitek a folytatást?
Vidgren: Meglátjuk. Attól függ, hogyan teljesít a film a nemzetközi piacon. Akit érdekel, nézze meg moziban, hogy meg tudjuk győzni a finanszírozókat, van egy jelentős rajongótábor a film mögött, amit érdekelne egy folytatás.
Miről szólna a Heavy túra 2?
Laatio: Természetesen arról, hogy a srácok elmennek a pokolba Jynkkyért. (nevet)
Kötelező kör a végén: kedvenc metálzenekarok?
Laatio: Nehéz kérdés. Vannak ugyebár azok a zenekarok, amik gyerekkorodban voltak a kedvenceid, de ma már nem hallgatod őket, és vannak az aktuális kedvencek. Én pár éve a Year of the Goatra kattantam rá súlyosan, ami nem annyira metál, inkább okkult alkimista rockzene, annak viszont nagyon jó.
Vidgren: Én csak a gimi alatt voltam metálos, Metallicát hallgattam éjjel-nappal. Meg, bevallom, Manowart is. Még pólóm is volt.
Laatio: Volt amúgy egy nagyon jó metálzenekar a városunkból, Ouluból, a Sentenced. Meleg szívvel ajánlom minden depressziósnak.
A Sentenced a búcsúturnéján színpadra állított egy hatalmas koporsót, amelyben metaforikusan eltemették a zenekart. A ti filmetekben is ott figyel egy hatalmas koporsó a színpadon a srácok koncertje alatt. Csak nem innen jött az ötlet?
Vidgren: Ami azt illeti, benne voltam a stábban, amelyik rögzítette a Sentenced utolsó koncertjét, szóval még az is lehet, hogy tudat alatt innen származik a koporsónk.
Laatio: A Sentencednek volt egy bárja Ouluban, és miután feloszlottak, a koporsót eltemették az üvegpadló alá. Klassz volt, nézhetted, miközben vodkáztál. A kocsma sajnos, mint a zenekar, azóta kimúlt – most a dobos garázsában pihen a koporsó.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!