2010.12.30.- Sporthorgászat
KRITIKA
A román új hullám egyik remek darabja ugyan 2007-ben készült, de „jobb későn, mint soha” alapon most elhozták a hazai mozikba.
Hlavaty Tamás
Generációja egyik jelentős rendezője, a számos kisfilmet is jegyző Adrian Sitaru nagyjátékfilmes bemutatkozását állami támogatás nélkül, minimális költségvetésből hozta össze. A kamaradráma igazából három központi karakterre épül. Lubi (Ioana Flora) egy férjes nő, aki szeretőjével, Mihaijal (Adrian Titieni) kimenekül a visszataszító városból és elmegy egy csendes folyópartra piknikezni. Csakhogy a sors akadályt gurít eléjük, a szó szoros értelmében, mivel figyelmetlenségből elütnek egy prostit. A lány nem mozdul, így morális alapon döntést kell hozni: az erkölcsös férfi kórházba vinné, míg párja elrejtené őt az erdőben. Végül az utóbbi győz, de közben észhez tér Ana (Maria Dinulescu), aki váratlan vendég lesz a korántsem idilli pikniken és zavaró jelenléte mélyen gyökerező problémákat hoz a felszínre. Filmnyelvileg azért érdekes a Sporthorgászat, mert úgy dokumentarista, hogy közben az összes beállítás szubjektív, mindig a három szereplő egyikének szemén keresztül látjuk az eseményeket, nincs külső nézőpont, végig annyit tudunk, amennyit a szereplők, ez pedig nem sok. Viszont így intenzíven von be minket a játékába Sitaru, a nyitott befejezés pedig további agyalásra késztet minket.
84 perc, román-francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!