Volt egyszer egy Hollywood
2019.08.15. (Once Upon a Time in Hollywood) 1969, Los Angeles. Egy munka nélkül maradt, western tévésorozatából kikerült, munkanélküli színész (Leonardo DiCaprio) és jó barátja, kaszkadőre (Brad Pitt) együtt próbálnak boldogulni Hollywood kegyetlen világában. Ez a világ azért kegyetlen, mert változik: Rick és Cliff eddig kiismerte magát a showbizniszben, de most bármerre járnak, arra kell rácsodálkozniuk, hogy minden megváltozott: a szabályok, a főnökök és a nők is… Nincs nagyobb esemény annál a filmes világban, mint amikor Tarantino rendez: 9. filmje hihetetlen sztárszereposztással készül, és ismét különleges, véres és gyilkos humorú.
KRITIKA
A színész és a dublőre a hatvanas évek végén Hollywoodban: Tarantino nosztalgiával tekint az álomgyár hőskorára. Ja, és persze legyalázza a hippiket. Szóban és verbálisan egyaránt.
Csákvári Géza
Nagy újdonságot hordoz magában a Volt egyszer egy… Hollywood: míg Tarantino korábbi filmjeiben effektív rendezői kézjegy volt, hogy kedvenc B-kategóriás műveit és a velük járó világot (montázstechnika, roncsolt kép, régi ruhák, autók, frizurák, valamint a dohányzás élvezete) megidézte, most a hatvanas évek álomgyárát sokkal inkább alkotói szempontból mutatja be: hősei a western és az akció-trash produkciókban általában főgonoszt alakító Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és állandó dublőre, sofőrje és barátja, Cliff Booth (Brad Pitt). Bár a Volt egyszer… egy Hollywoodban számos valós személyt kelt életre, mint Sharon Tate (Margit Robbie), Roman Polanski (Rafal Zawienrucha), Steve McQueen (Damian Lewis) vagy Bruce Lee (Mike Moh), és kvázi mitizál, kritikus fontosságú, hogy a két központi karakter kitalált személy. Tökéletesen megértem Tarantinót, hiszen, ha a dramaturgiát valós – élő vagy halott – karakterre alapozza, akkor mindenkinek lett volna ellenvéleménye, amelyek minden bizonnyal apróságok felnagyítására koncentráltak volna, ő pedig most nagy megállapításokra törekedett. Legalábbis, ami a hollywoodi hierarchiát jellemzi. Rick életét ugyanis a pályafutása határozza meg.
Ahogy a film elején egy beszélgetésből megtudjuk, volt ő feljebb is azon a bizonyos ranglétrán. Ám a western műfajának jelentőségvesztése determinálja: így jöttek az akciófilmek és a főgonoszkodás. Aztán odáig süllyed, hogy Olaszoroszágban is forgasson, mint a krízist éppen megélő sztárok sora. Ha nem lenne világos, a menedzsere idejekorán kifejti neki, Európánál nincs lejjebb. Pazar humor.
Leonardo DiCaprio játéka líraian túlzó ez esetben, hiszen végletes figurát alakít, aki, ha teheti, panaszkodik a saját karrierje miatt, dührohamot kap, amikor elbaltáz egy-egy jelenetet, és meghatódik a saját játéka nagyságán, pláne, amikor szembe dicsérik. Tarantino hosszasan elidőz egy western forgatásán ezzel a karakterrel, brutálisan hosszúnak tűnik ez a nosztalgiázós rész, de abszolúte megvan a funkciója. Cliff ezzel szemben más karakter. Maga a megtestesült akaraterő, taktikus, higgadt, de amikor kell, erőszakos. Pitt szikár öniróniával formálja tökéletesre a játékát. Nem tárgyalják a figura múltját, csak 
részinformációink vannak, hogy állítólag gyilkolt is.
Nagyon érdekes a két férfi viszonya, hiszen Rick megfizeti Cliffet, de minden bizonnyal nem nagy összegek vannak fennforgás alatt. Szimbiózisban élnek, hiszen Ricknek a piálása és a füvezése miatt nincs is már jogosítványa. A “több mint düblőr” viszony egyértelműsítve van, ahogy a filmben is elhangzik, Cliff több, mint barát, de kevesebb, mint feleség – bár nő nem biztos, hogy kibírná Rickkel hosszú távon. A páros pazar módon jellemezi az álomgyári hierarchiát, sokak szerint még ma is, mint utolsó királyság, jól elkülöníthető zónákra van osztva. Rick egy közepesen menő medencés házban él, Cliff egy lepukkant lakókocsiban. Noha Polanskiék Rick közvetlen szomszédjai, több megjegyzésből is kitűnik, hogy azért ők már más kaszt, ha másért nem, azért, mert a házuk magasabban van, a kapu hegynek megy. De az efféle formai játékokon túl, amit a két színész teljesít, azért az lenyűgöző, ahogy DiCaprio barokkos túlzásai és Pitt minimalizmusa megalkotják a duó fantasticust.
Tarantino nyilvánvaló célja: a művészet erejével újraírni a film- és egyéb történeti tényeket. Ez az ő nagybetűs artisztikus szabadsága. Esze ágában sincs történelmet torzítani, mármint drámai szinten, viszont, és ez fontos, a hecc kedvéért bármikor – lásd a Becstelen brigantykat, amely számos módon kapcsolódik a Volt egyszer egy… Hollywoodhoz. Ahogy ott is egyértelmű volt, hogy Hitlert csak a mese kedvéért lehetett megölni, a történelem ettől nem változott meg, és a holokauszt áldozatai nem támadtak fel, de ez sosem volt célja. Pont ezt a játékosságot, fantáziaelemet nem akarta Tarantino, mármint, 
hogy a kritikusok elspoilerezzék a Volt egyszer egy… Hollywood kapcsán. Tegyük hozzá, ha megtenném, sem lenne túl sok jelentősége. Jelesül, mert úgysem befolyásolja az összképet: megmutatni, milyen is volt Hollywood, mielőtt a nagy strukturális váltás és Charlie Manson hadjárata megtörtént.
Felvetődhet a kérdés: miben új és más ez a produkció Tarantino korábbi, nagy műveihez képest? Az első triviális különbség, hogy immár nem újat akar alkotni a mester, hanem tisztelegni azok előtt, akiken felnőtt. Ezzel biztosan kijelenthető, hogy egy korszak biztosan lezárult most az életműben, és nézhet más témák iránt. (És igen, felnőtteknek szóló Star Treket is simán rendezhet.) Mert nagyon úgy tűnik, hogy szerzői alkotóként immár a valóság érdekli. Amikor híre ment, hogy mikor is fog játszódni a Volt egyszer egy… Hollywood, és hogy Sharon Tate is szerepel benne, mindenki arra számított, hogy Charles Mansonról fog szólni a film. Ez abszolút nem következett be, Tate a filmben vagy terhes, vagy mezítláb mászkál, vagy ajándékot vesz a férjének, vagy beül a moziba a saját filmjére. A valós figurával tehát semmi extrát nem tett Tarantino. Na de eljutunk Charworth-be, a Spahn MovieTalk Ranch-re: Cliff ugrik be egy régi barátjához, akit hippik “ápolnak” – az öregembert Bruce Dern alakítja – igazán hálás kis szerep. A hippiket meg miért nem szereti Tarantino? Miért politzálja pont ezzel az elutasítással a filmjét? Ez az igazi nagy kérdés, amit neki is, nekünk is meg kell válaszolnunk.
161 perc, amerikai-brit-kínai
Rendező: Quentin Tarantino
Írta: Quentin Tarantino
Fényképezte: Robert Richardson
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie, Emile Hirsch, Margaret Qualley, Al Pacino, Timothy Olyphant, Dakota Fanning, Bruce Dern, Luke Perry, Damian Lewis, Lena Dunham, Michael Madsen, Maya Hawke, Kurt Russell, Zoe Bell
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!