Támadás a Fehér Ház ellen 3: A védangyal bukása

By Echte on 31 August 2019 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2019.08.29. (Angel Has Fallen) Az Egyesült Államok elnöke ellen merényletet próbálnak elkövetni. A gyilkossági kísérlet főgyanúsítottja nem más, mint az USA első számú emberének bizalmasa, a titkos szolgálat főnöke, Mike Banning (Gerard Butler). Az igazságtalanul megvádolt ügynök addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, kik a valódi elkövetők. Miután sikerül megszöknie, nem csak a saját embereit, de az FBI ügynökeit is ki kell játszania. Banning egyre sötétebb titkokra derít fényt. Ez a játszma már nem csak a hírnevéről, vagy az elnök életéről szól, itt már az egész ország jövője a tét…

KRITIKA

Gerard Butler most nem a terroristákat hajkurássza, ezúttal ő lesz az űzött vad a Fehér Ház-franchise harmadik menetében, ami nyugodtan vehette volna magát kevésbé komolyan is.

Szöllőskei Gábor

A Támadás a Fehér Ház ellen első két része sosem vonul be a filmtörténet legnagyobb akciófilmjei közé, de a maguk agykikapcsolós módján, szó se róla, szórakoztatóak voltak. Főként a londonos második, ahol már annyira átment trash-be az egész (többen voltak a terroristák, mint a brit főváros összes rendőre és kommandósa együtt), hogy ledobva a nézői realitásigény béklyóját, kifejezetten jól lehetett szórakozni a változatos és véres lövöldözéseken (ráadásul még hosszú egysnittes akciójelenetet is kaptunk).
A védangyal bukása néhány évvel később játszódik, az Aaron Eckhart által játszott és Banning által többször megmentett Asher elnök már nincs a hivatalában, utódja egykori alelnöke, Speaker Trumbull (Morgan Freeman), aki hasonlóan közeli baráti kapcsolatot ápol Banninggel, ráadásul épp szeretné őt kinevezni a titkos szolgálat élére. A laza pecázást azonban megszakítja egy dróntámadás, amelynek során minden testőr életét veszti, az elnök és Banning maradnak csak életben, így az utóbbira terelődik a merénylet gyanúja. Mike tehát menekülni kényszerül, nyomában az FBI-jal, miközben ki kell derítenie, ki áll a támadások hátterében, plusz mindennek a tetejébe még a kómában fekvő Trumbull helyett intézkedő alelnök (Tim Blake Nelson) hadat üzenne az oroszoknak is. Szóval akad itt konfliktus bőven, és a már megszokott nonszensz sztoriból minden bizonnyal ezúttal is lehetett volna egy kellemesen bugyuta, ám ütős pisztolypárbajokkal, autósüldözésekkel és bunyókkal teli akciószösszenet, sajnos azonban Ric Roman Waugh rendező úgy tűnik, nagyon is komolyan gondolta ezt a forgatókönyvet. A film első félórájában ráadásul elég ráérősen (aka unalmasan) próbálja építeni karakterei kapcsolatát, a dolgok pedig csak akkor indulnak be, amikor Banning megszökik az őt szállító autókonvojból. Utána kapunk néhány egész pofás üldözést és lövöldözést, ráadásul azután tűnik fel A védangyal bukása legfőbb humorforrása, a Mike apját alakító Nick Nolte is paranoiás csöves üzemmódban (Ujréti László szinkronjával). És noha a 78 éves színész kapcsán nem túl megszokott e jelző (sem kinézete, sem orgánuma, sem modora okán), mégis kifejezetten cuki alakítást nyújt, azonnal belopja magát a néző szívébe, és tényleg jókat lehet kacagni nyers odamondogatásain. Ezzel azonban ki is fújt a film poéntára, mivel a 2008-as Az elítélt és a 2013-as, Dwayne Johnson-féle Csapda rendezője, aki egyébként nem ügyetlen a keménytökű főhősök filmes prezentálásában, ezúttal bármiféle egyediség nélkül, szimpla iparosként vezényelt le egy komolykodó és logikátlanságokkal teli vegytiszta badarságot. Például fájó nézni, ahogy az FBI (az élükön Jada Pinkett Smith-szel) milyen gyorsan bekajolja a sok-sok éve elnököket őrző és makulátlan Banning abszolút nyilvánvaló besározását, s a gonoszok kilétét is tudni fogjuk az első pillanatban, akármennyire is próbálták azt csavarosnak beállítani. A finálé irodaházas lövöldözése azért enyhít a csalódottságon. Bár vannak jó pillanatai A védangyal bukásának, azért kétségtelenül a trilógia leggyengébbje.