A tűzön át

2019.09.05. (Sauver ou périr) Franck családi élete egyszerű és boldog: Párizsban él feleségével, Cecile-lel és ikerlányaikkal. Tűzoltóként naponta veszélyezteti az életét mások megmentéséért. Jól összeszokott csapatát vezetve rettenthetetlenül és magabiztosan szegül szembe a legfenyegetőbb katasztrófákkal is. Azt gondolja, legyőzhetetlen. Egy végzetes napon azonban egy lángokban áll gyárhoz riasztják a csapatát. Franck ki tudja menteni kollégáit a pokoli tűzből, de ő maga kis híján életét veszti. Borzalmas sérüléseket szenved, hónapokra kórházba kerül, és műtétek tucatjai várnak rá. Hogyan állhat talpra az ember testileg-lelkileg egy ilyen rettenetes baleset után? Hogyan képes elfogadni a környezete, hogy az egykor vonzó, bátor és erős férfi most emberi roncsként fekszik egy kórházi ágyon? Létezik-e visszaút mindezek után egy boldog élethez? Az igaz történeten alapuló film egy valódi hős torokszorító történetét mutatja be.

KRITIKA

Egy biztos: egészen másképp kell gondolnunk a játékfilmes hőskultuszról Frédéric Tellier műve után, mint eddig tettük.

Csákvári Géza

Hiszen a gyanútlan néző arra számít: ha egy tűzöltó őrmesterről készült filmet lát, nagyszabású oltásokat fogunk látni. Ezzel szemben A tűzön át protagonistája, Franck Pasquier (Pierre Niney) szuperrealista ábrázoláson keresztül mutatja meg nekünk, mit is jelent az elhivatottság, mennyi áldozat szükséges ahhoz, hogy valaki tűzoltó legyen. A mű első harmada megmutatja Franck odaadását, aki nem akar veszni hagyni egyetlen embert sem. A szakma iránti elhivatottsága még a szeretett felesége és két kislánya iránti rajongásánál is erősebb. Aztán bekövetkezik a „nagy tűz”: egy raktárépület oltása során súlyos balesetet szenved, és megég a bőrének a nagy százaléka, sőt, még a tüdeje is károsodik. Innentől kezdve a film második szegmense a túlélésről és a felépülésről szól, mind fizikai, mind szellemi szinten. Tellier megtartotta azonban a tökéletes alaposságot, így kell hozzá némi türelem, hogy végignézzük, micsoda fájdalmakkal és szenvedésekkel jár ez a fajta küzdelem, illetve hogy ez milyen elidegenítő hatással tud lenni az ember személyiségére. Ha ez a film csak a baleset előtti és utáni élet ellentmondásosságát mutatná be, már akkor is érdekes lenne, de a mű továbbmegy: happy endet kínál, de nem is akárhogy. Egy új ember megszületését látjuk, aki képes továbblépni azon, hogy nagyon sok mindent elveszített, amiért értékesnek gondolta magát. Ezzel a rendező nemcsak feloldozza a nézőit a film végére, de konkrétan erőt is ad azokhoz a pillanatokhoz, amikor úgy érezzük: fogalmunk sincs, mit hoz a holnap. Ez pedig ritka, mint a fehér holló.

116 perc, francia

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. 2011.01.13.- Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
2. 2011.03.17.- Dobolj, ha tudsz!