Az: Második fejezet

By Echte on 08 September 2019 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2019.09.05. (It Chapter Two) A Vesztesek Klubja legyőzte a kísérteties Pennywise bohócot, túlélte a felfoghatatlan kalandot, tagjai szétszóródtak – felnőttek. De mindannyian tudják, hogy nem hagyhatják maguk mögött a múltjukat. Hiába győzték le a gonoszt, ha az elpusztíthatatlan… 27 évvel később egy telefonhívás ébreszti mindannyiukat: Derryből keresik őket. Újrakezdődtek a megmagyarázhatatlan eltűnések, a kisváros utcáit és házait ismét hatalmába keríti a rettegés. A Vesztesek hűek egykori fogadalmukhoz: hazamennek, hogy újra szembenézzenek a lisztes képű, festett arcú, kacsázó léptű borzalommal.

KRITIKA

Remek felütés után fáradtabb továbblapozás, avagy az izgalmas gyermekkor és a gyötrelmes felnőttlét szembenállása.

Szöllőskei Gábor

Két évvel ezelőtt Stephen King egyik legjobb regényének feléből Andy Muschietti remek adaptációt rittyentett, amelyben a Stranger Things gyermekcsapatának babérjaira törő főhősbandával, Bill Skarsgård személyében egy emlékezetes és szuperpara Pennywise-zal, valamint a rémület és a dráma megfelelő arányú elegyével döntött meg minden addigi nézettségi rekordot a horrorzsánerben. Nem mellesleg pedig a kritikusok többségének elégedett bólogatását is kivívta. A második etapban a gyilokbohóc megfutamítása után járunk 27 évvel, amikor srácaink, Bill, Beverly, Ben, Mike, Eddie, Richie és Stan már felnőttek, ez azonban nem riasztja vissza a kölyökfaló Pennywise-t, aki visszatérvén, újra Derrybe csábítja az őt legyőző Vesztesek nagyobb kiadásait.
Már a regénynél is megfigyelhető volt, hogy a cselekmény felnőttszála kevésbé működik. A gyerekekkel sokkal jobban együtt lehetett érezni, az ő összefogásuk, bátorságuk és fellépésük az ellenük összeesküdött világuk (szülők, Henry Bowersék, Pennywise stb.) ellen érdekfeszítőbb, kreatívabb, izgalmasabb és érzelmileg felkavaróbb volt. Andy Muschietti pedig (sajnos) könyvhű filmet készített a Második fejezetből. Ezúttal kevert idősíkokban találkozhatunk a szereplőkkel, egész sok gyerekflashbacket kapunk, amelyekben az Azból kimaradt és a Vesztesek felnőttkori motivációit, félelmeit, kétségeit magyarázó, megokoló jelenetek kaptak helyet. Ezek pedig még mindig jobban működnek, mint a 27 évvel későbbi szál.
A Második fejezetet 169 percen keresztül élvezhetjük, a majd’ három órás hossz azonban önismétlést és kissé széteső cselekményt eredményez, és noha valóban lehetőséget ad a héttagú csapat minden tagjának részletes kivesézésére, személyiségének megértésére, a konstans paráztatós víziók (hol igazán félelmetesek és kreatívak, hol fantáziátlanok) egy idő után repetitívvé válnak, amelyek kioltják egymás hatásfokát.
Szerencsére azonban itt van nekünk Jessica Chastain, James McAvoy, Bill Hader, Isaiah Mustafa, Jay Ryan, James Ransone, Andy Bean, valamint a zseniális gyereksereg! A karakterek és a színészek miatt érdemes mégis tenni egy próbát az Az Második fejezetével is, ők ennek a sztorinak és filmnek a motorjai, akiket lehet szeretni, akikért lehet drukkolni. És természetesen Skarsgård sem okoz csalódást, bár talán annyival nem tesz bele többet Pennywise figurájába, ahogy az egy második résztől elvárható, megmarad az előzmények szintjén (ami azért nem rossz ugyebár…).
Az Az – Második fejezettel a horror műfaja mindenesetre biztosan átkerült a hollywoodi blockbuster fakkba. Nagyobb költségvetés (az elsőnek több mint a duplája), közel 3 órás hossz, látvány és CGI-özön, nagyszabású cselekmény és szerencsére bevállalós erőszak-ábrázolás. Ez a talán szűkebb réteget vonzó zsáner már a nagyok között játszik, és ha csalódás is az elsőhöz képest a Második fejezet, az kétségbevonhatatlan tény, hogy a parafaktor továbbra is intenzív, valamint, hogy az Az minden eddiginél szélesebb körben tette népszerűvé a horrort, ebben pedig mind a két epizódnak óriási szerepe van.