Az Aranypinty

By Echte on 20 September 2019 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2019.09.19. (The Goldfinch) Bomba robban az egyik legrangosabb New York-i múzeumban. Kevesen élik túl a merényletet: egy 13 éves srác édesanyja meghal, ő azonban kijut a romok alól – és magával visz egy 17. századi németalföldi festményt. A félig elárvult fiú attól kezdve mindenhova magával viszi a képet: egy ideig részeges apjával tart Las Vegasba, azután jómódú nevelőszülőkhöz kerül, később műtárgyakat hamisít, zsarolásba keveredik és egy nemzetközi műtárgycsempész banda is üldözőbe veszi… De bárhová vetődik, jó és rossz emberek között, saját jó és rossz tettei nyomán mindig vele marad Az aranypinty… és befolyásolja az életét.

KRITIKA

Egy rettentő vastag sikerkönyv rettentő hatástalan adaptációja, avagy szívesen írnám azt, hogy John Crowley (Brooklyn) úgy megfilmesítette Donna Tartt Pulitzer-díjas regényét, mint a pinty… De nem írhatom ezt.

Kovács Gellért

Pedig hát van ebben a sztoriban minden: trauma, szeretet, s annak hiánya, művészet, barátság, szerelem, önmarcangolás. És rengeteg antik bútor! Theo Decker felnövekedés-története lehetne magával ragadó, titokzatos és megható, s hiába nyitja ki a szívét az is, aki nem olvasta a könyvet (mert mondjuk hallotta, hogy micsoda érzelemgazdag utazásra hív Tartt prózája), a 149 percből alig telik el félóra, máris nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami nagyon nem kerek. Hiába néz párás tekintettel szinte mindenki Theo sorsára, a katarzis csak nem teszi tiszteletét a szélesvásznon.
Hogy pontosan miért nem, nos, ez igen érdekes kérdés! Tán épp azért, mert hiába játszik tisztességesen a színészgárda, az okosan cuki Oakes Fegley s persze Ansel Elgort, vagy épp Finn Wolfhard is, mintha az ő tekintetükben is tükröződne a bizonytalanság. Mintha mindegy egyes melodramatikus pillantásban ott lenne a kétkedés, a kérdés, hogy biztosan elég lesz, amit mi itt csinálunk? Ez, így, ebben a modoros formában megérinti majd az embereket?
Bizony, még Nicole Kidman is úgy néz bele a kamerába, mint aki távolról sincs meggyőződve arról, hogy a befogadói oldalon nem pislognak laposan, amikor ő éppen elegánsan nem csinál semmit. Bizony, itt van egy szépelgő film, ami sorsról, végzetről, s csupa-csupa fontos és rejtélyes dologról szólna, mégis annyira érdekfeszítő, mint egy kiégett, rosszul fizetett, az orra alá dörmögő művészettörténész tárlatvezetése a világ legizgalmasabb múzeumában. Elkeserítően semennyire.