A rendszer
2019.09.26. (El reino) Manuel, egy befolyásos, karizmatikus politikus, akinek nagy esélye van arra, hogy regionális altitkárból végre elnökké léptessék elő. Tökéletes élete – a drága éttermek és luxus yachtok világa – pillanatok alatt összeomlik, amikor súlyos korrupciós botrányba keveredik. Párttársai magára hagyják, ám Manuelt nem olyan fából faragták, hogy egyedül vigye el a balhét. A párt megoldó emberének most saját bőrét kell mentenie, mielőtt a folyton nyomában szaglászó média kitálal. Rodrigo Sorogoyen fergeteges politikai thrillerjében a spanyol elitet úgy mutatja be, ahogyan még sosem láthattuk: a korrupciós ügyek obligát figurái úgy kelnek életre, hogy egyes párhuzamok láttán a vér megfagy az ereinkben. Spanyolország ünnepelt sztárszínésze – Antonio de la Torre parádés alakítása, Alberto del Campo dinamikus vágói munkája, valamint Olivier Arson pulzáló elektropop zenéje nem csupán egy sodró lendületű krimit eredményezett, de egy szédítő karikatúrát is a korrupció természetrajzáról. A filmet nem csak Spanyolországban tartják nagyra ( az idei Goya gála egyik fő nyertese 7 díjjal,) de a LUX-díj döntőseként idén ősszel 28 országban fog várhatóan tovább nőni Rodrigo Sorogoyen rajongótábora.
KRITIKA
Ebből a filmből ma Magyarországon olyan kritikát írni, ami nem politizál, igazán embert próbáló feladat.
Oblath Ádám
Manuel keménytökű politikus, aki éli gazdag, simliskedő életét. Minden lehetősége megvan, hogy feljebb lépjen a ranglétrán, és egy életre bebetonozza saját, valamint családja jólétét. Eljön a nap azonban, amikor borul a bili, és minden disznóság, amiben benne volt, napvilágot lát. Ő a bűnbak, a pártja pedig elfordul tőle, készek beáldozni őt. Manuelt azonban nem olyan fából faragták, aki némán tűri a megaláztatásokat, és lazán eltűnik a süllyesztőben. Helyette felforgatja a világot, amelyben korábban a barátai védték a hátát.
Rodrigo Sorogoyen filmje ügyesen mutatja be azt, hogyan veti ki magából az elit azt, aki körül szép lassan elfogy a levegő. Ehhez pedig a főszereplő, Antonio de la Torre remekül hozza az egyre idegesebb, végül sok esetben őrültként viselkedő férfit. Már-már eléri, hogy ebben a hajszában neki kezdjünk drukkolni. De végig ott motoszkál az ember fejében, hogy megérdemli, amit kap, hiába vannak nála sokkal nagyobb mocskok is. És itt bicsaklik meg a történet is némileg: nem különösebben lehet megkedvelni Manuelt. Mindenkitől segítséget vár, de bárkit kész elárulni, ha úgy látja, az segíthet rajta. Mondjuk, ezzel maga a film is tisztában van, így nem is próbálja mentegetni a férfit, de ez nem sokat változtat a dolgon. Szintén a negatívumokat erősíti a két óra fölé kúszó játékidő, ami már túlzás annak fényében, mennyire nem történik semmilyen jellemfejlődés. A rendszer egy korántsem hibátlan film, sőt, még csak nem is maradandó, viszont az elvitathatatlan tőle, hogy baromi érdekesen mutatja be bármilyen, a hatalmával visszaélő rendszer értékrendszerét.
132 perc, spanyol-francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!