A Wall Street pillangói

By Echte on 26 September 2019 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2019.09.26. (Hustlers) „Íme, egy modern Robin Hood-történet: néhány sztriptíztáncosnő, akik ellopták a (főleg) gazdag, (általában) gusztustalan, és (szerintük) szánalmas férfiak pénzét, és odaadták, nos, saját maguknak.” Nehéz ellenállni a pénz csábításának. Főleg akkor, ha azt szinte tálcán kínálják fel… Ramona (Jennifer Lopez) New York egyik legmenőbb sztriptízbárjában dolgozik, ahol a Wall Street-i dúsgazdag bankárok naponta több százezer dollárt költenek el a szexi táncosokra. Töménytelen mennyiségű pénz cserél gazdát egy éjszaka alatt, aminek a lányok csak a töredékét látják viszont. A táncosok megelégelik, hogy mindenki csak hasznot húz belőlük: Ramona irányításával összefognak, és az évszázad egyik legnagyobb csalását viszik véghez, amihez tehetős ügyfeleik hiszékenységét, és pénzzel teli bankkártyáját használják fel. Minden annyira egyszerűnek tűnik. Az üzlet beindul, a pillangók szárnyalnak, és közben dől a lé. De a pénzből sosem elég. És ahol a kapzsiság felüti a fejét, ott egyre nagyobb az esélye, hogy valaki elkövet egy apró hibát…

KRITIKA

Modern Robin Hood-történet csajokkal, avagy amikor a sztripperek gyakorolnak rendszer- és társadalomkritikát.

Hungler Tímea

Egy újságcikk szolgált apropóként Lorene Scafaria (Míg a világvége el nem választ) új mozijához, A Wall Street pillangóihoz, amely egy nőkből álló New York-i bűnbanda tündöklésének és bukásának története, erős társadalmi és feminista üzenetekkel. Az eseményeket végig Dorothy, színpadi nevén Destiny (Constance Wu), az egyik sztripper szemszögéből követhetjük nyomon – ő ad interjút a születendő cikk szerzőjének (Julia Stiles), és meséli el a banda, valamint egy női barátság történetét.
Ez a barátság Dorothy és a mentora, Ramona (Jennifer Lopez) között szövődik – utóbbi annak a, brókerek és bankárok által látogatott manhatteni klubnak a tündöklő csillaga, ahol Dorothy dolgozni kezd, hogy valahogyan fedezni tudja saját és nagymamája megélhetési költségeit. Sokáig minden flottul megy, a lányok degeszre keresik magukat a pasik vágyain, egészen 2008-ig, amikor is beüt a gazdasági világválság, és a sztriptízbár ugyanolyan recesszióba süllyed, mint a látógatói körét jelentő Wall Street. A csapat alfanősténye és anyafigurája, Ramona ekkor válik ténylegesen is bandafőnökké. Javaslatára a lányok visszaveszik az irányítást a sorstól, és kitörve a passzivitásból, maguk kezdik el felhajtani a pénzes pasikat, akiket aztán elcipelnek a bárba, ahol leitatják és bedrogozzák őket, hogy megcsapolhassák a bankkártyáikat.
A karakterek, a ruhák, a miliő lenyűgözőek, akárcsak J.Lo hasizma vagy Constance Wu sminkje és ékszerei, ugyanakkor mégis olyan érzésem van, hogy csak a felszínt kapirgáljuk. Túl sok az esemény, túl hosszúnak tűnik az időszak, amit a film átfog, és épp azokból a jelenetekből van kevés, amelyekben mélyebben beleláthatnánk a két főszereplő viszonyába. Főként annak vagyunk ugyanis tanúi, hogy az egyik jelenetben még bizonyos módon érez az adott szereplő, a következőben viszont már másképpen, de épp azok a szcénák hiányoznak (a szereplők beszámolóiból értesülünk az eseményekről), amelyek a két jelenet közötti folytonosságot fenntartanák, vagyis megmutatnák a kétféle érzelmi állapot közötti fontos átmenetet. Emiatt A Wall Street pillangóinak van valamiféle töredékes és leíró jellege – korrekten beszámol róla a film, hogy lebuktak a lányok, gajra ment egy szép női barátság, látjuk ennek a főbb stációit is, csak épp azokból a hidakból építettek keveset az alkotók, amelyek elvezetnének ezekig az állomásokig.
Ugyanakkor a filmnek vitathatatlan erőssége, hogy kiáll a sisterhood és a gentlewomenlike mellett, és erős társadalmi kritikával illeti korunk irányadó gazdaságpolitikáját, rávilágítva, hogy a lányok valamiféle női Robin Hoodként csak visszavették a gazdagok pénzét, amit az utóbbiak a tőzsdei ügyleteikkel egyébként is az állampolgároktól csaltak ki, hogy aztán a veszteségeiket ismét csak velük fizetessék meg, megúszva a büntetést.