Álom doktor
2019.11.07. (Doctor Sleep) A ragyogás nem múlik el. A kisfiú, aki túlélte mindazt, amit apja művelt vele és családjával a magányos Szépkilátás Hotelben, felnőtt – de viseli az egykori traumák nyomát. Miután nagy nehezen kiverekszi magát az alkoholizmusból, egy hospice-házban talál munkát, ahol halálukra váló ápoltjai Álom doktornak becézik. Danny Torrance (Ewan McGregor) tudja magáról, hogy különleges erők laknak benne. És ezek akkor támadnak fel, amikor találkozik egy lánnyal, aki az övéhez hasonló képességgel rendelkezik, csak sokkal erősebbel. És a régi szellemek és a régi félelmek visszatérnek. A ragyogás erősebb, mint valaha… Stephen King végre megírta kultikus regénye, A ragyogás folytatását, amely még szerinte is „túl félelmetes” lett. A filmváltozat világsztárokat vet be, és szintén nem takarékoskodik a rémülettel.
KRITIKA
Bizonyos dolgok szélsőséges reakciókat váltanak ki emberekből: a Balaton északi vagy déli partja a jobb? Cukorral vagy tepertővel az igazi a túrós tészta? És ugyanennyire megosztja Stephen King olvasóit Stanley Kubrick Ragyogása.
Forgács W. András
A szerző persze híres arról, mennyire nem rajong a rendezőlegenda adaptációjáért, annyira nem, hogy a kilencvenes években elkészítette a saját – igaz, televíziós – változatát. Mike Flanagan éppen öt évvel ezelőtt jelentkezett az Oculusszal, amely egy amúgy is horrorban gazdag évben kiemelkedő tudott lenni pusztán azzal, hogy olcsó ijesztegetés helyett – operatőrével Michael Fimognarival közösen – okosan felépített, feszült jeleneteket rendezett. Erre a fajta stílusosságra szükség is van, hiszen elég nagy a tétje mindegyik Stephen King-regényadaptációnak. Hát még annak, amelyik egyértelműen hitet tesz amellett, hogy kibékítse King Ragyogását Kubrickéval. Mint amikor az ember a haragban lévő szüleit próbálja újfent összeboronálni.
Ez elsőre elég ambiciózusnak hangzik, és megvan az a veszélye, hogy a végeredmény totális tévedés legyen, de szerencsére az Álom doktor ügyesen egyensúlyozik. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, hogy Flanagan a Kubrick által létrehozott látványvilágra építkezik: a visszaemlékezésekben kockáról kockára forgatták újra a Ragyogás egyes jeleneteit, szerencsére a mostanában szokásos CGI-os arccsere nélkül. Cserébe viszont sajnos nélkülöznünk kell Shelley Duvallt. A történet maga jelentősen eltér az alapjául szolgáló regénytől, de pont azért, hogy jobban illeszkedjen a Kubrick-filmhez. Az Álom doktor visszaemeli az alkoholizmust a Ragyogás világának középpontjába, pontosabban Danny karakterének legfontosabb démona lesz. Pusztán a Ragyogás gravitációs ereje a főcím első kockája után egészen nyilvánvalóvá teszi a néző számára a finálé helyét – és az bizony igen hosszú lesz, beleértve egy olyan pillanatot, ami 
feszültség helyett inkább derültséget keltő.
Ewan McGregor tökéletes ellentéte Jack Nicholsonnak: róla az első pillanattól fogva kétségek nélkül elhiszi a néző, hogy jó ember. Még akkor is, ha a történet legelején morálisan és erkölcsileg nem éppen a legfelemelőbb állapotban találjuk. De az Álom doktornak hiába ő a címszereplője, nem ő a nagy meglepetés, hanem Kyliegh Curran, akire érdemes lesz odafigyelni a jövőben: a szintén “ragyogó” képességekkel rendelkező Abra, akinek a képességei egy kicsit talán túlságosan is erősek – néha az az érzése az embernek, mintha ő egyedül is mindent meg tudna oldani. Aki azonban igencsak élvez a rossz oldalon lenni, az Rebecca Ferguson, aki csapatnyi hosszú életű lénnyel járja Amerikát – köztük a Star Trek Új nemzedékéből ismerős Mr. Homnnal – és ragyogással táplálkozik.
És ez az aspektusa a filmnek, amely némi töprengésre késztet: valahol bennük van, hogy ők is csak lények, akik szeretnének valahogy túlélni egy olyan világban, ahol egyre kevesebb az “élelem”, de sajnos a film nem hagy a nézőknek túl sok helyet az együttérzésre. Még akkor is, amikor éppen őket kínozza valami félelmetes – és itt ütközik ki Abra karakterének a többértelműsége, amivel Flanagan sajnos semmit sem kezd. Az Álom doktort nyilván a Kubrick-puritánok kerülni fogják, vagy éppen ellenkezőleg, megnézik majd pusztán egy jó utálkozásért. A Stephen King-rajongók élvezni fogják a látványvilágot, a karaktereket és a senkiével nem összehasonlítható atmoszférát.
151 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!