Múlt karácsony
2019.11.07. (Last Christmas) Kate csengettyűs cipőben csetlik-botlik London-szerte és a saját rossz döntései között. Ő ugyanis egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban dolgozik manóként – ez a munka szintén nem volt a legjobb döntés. Tom túl szép, hogy igaz legyen, amikor besétál az életébe, és elkezd átlátni a falakon, amelyeket Kate maga köré épített. Miközben London átalakul az év legcsodálatosabb időszakában, ennek a két fiatalnak csak nem akar összejönni semmi. Ám néha hagyni kell, hogy a hó ahogy esik, úgy puffanjon, néha a szívedre kell hallgatnod… és kell, hogy legyen hited.
KRITIKA
A Sárkányok Anyja (Emilia Clarke) ezúttal egy egzisztenciális válságban szenvedő bolti eladót (bocsánat, manót!) játszik, a végeredmény pedig olyan, mint a filmbéli karácsonyi bolt összhatása: túlnyomórészt giccses, némileg infantilis, helyenként azonban akadnak benne kellemesen szentimentális és kifejezetten mókás részletek is.
Arányi Zsuzsanna
Az élmény tehát meglehetősen vegyes, de az biztos, hogy nem sok mindenkit hagy majd hidegen a Múlt karácsony, pedig a történet alapján tizenkettő egy tucat romantikus vígjátékra számítanánk. Van egy hebehurgya, nihilista, csak önmagára figyelő lány, Kate (Clarke), aki egy korábbi betegsége miatt egyáltalán nem találja a helyét a világban – átvitt és szó szerinti értelemben sem, utóbbi miatt barátoknál húzza meg magát, mert a szülői házba nem akaródzik visszatérnie. Kisiklott életét aztán egy semmiből felbukkanó, kissé furcsa, de alapvetően megnyerő és életigenlő srác (Henry Golding) igyekszik a megfelelő vágányra visszaterelni. Ha a sablonos sztori mellé odadobjuk a rendező Paul Feig nevét (Koszorúslányok, Női szervek) és Emma Thompsont, mint az egyik forgatókönyvírót (a Bridget Jones babát vár legjobb poénjait neki köszönhetjük), már sejthetjük, hogy a műfaj bevett kliséit hol arcpirítóan gagyi, hol működő poénokkal tálalva kapjuk majd. Mindezt megbolondítva egy szívhez szólónak szánt, valójában ennél korábban csak elegánsabb kivitelezésben látott fordulattal. A Múlt karácsony legnagyobb problémája, hogy nem tudott dönteni, milyen is akar lenni, a végeredmény ezért elképesztően kaotikus lett. Megkapargatja például az identitásválság, vagy az idegengyűlölet kérdéskörét, de hol émelyítően érzelgősen, hol ízléstelenül poénkodva teszi ezt, mindemellett viszont akadnak tényleg bájos (és ebben nagy szerepe van Clarke-nak) és szórakoztató momentumok is, így olyan érzéssel távozunk a moziból, mintha karácsonyi bonbon helyett egy csomag Mindenízű Drazsét fogyasztottunk volna el.
102 perc, brit-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!