Jégvarázs 2

By Echte on 21 November 2019 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2019.11.21. (Frozen II) Miért született Elza varázserővel? A válasz egyszerre szólítja el a lányt és jelent veszélyt királyságára. Annával, Kristoff-fal, Olaffal és Svennel együtt veszedelmekkel teli utazásra indul, hogy fényt derítsen a titokra. Legutóbb hatalma túl sok volt a világ számára, most azonban mindenki azt reméli, elegendő lesz. Minden idők legsikeresebb animációs filmje, a több Oscar-díjat nyert Jégvarázs folytatása 2019. november 21-től a mozikban!

KRITIKA

A folytatás, amely csak azért készült el, hogy legyen (hó helyett most inkább sok szép színes falevél és megfagyott háborgó tenger, de főként rengeteg pénz), ám a Disney-nél szerencsére tudták, hogy nem égethetik magukat egy nemtörődöm visszatéréssel.

Kovács Gellért

Saját rajzolt produkcióiból (tehát nem a Pixarra gondolok most) ritkán készít a cég mozivászonra szánt második részeket: a különböző Micimackó-filmeken és a Ralph lezúzza a neteten kívül nem is nagyon csináltak eddig ilyeneket – s nyilvánvalóan az őrületes sikerű, egészen fotórealisztikus Az oroszlánkirály diadaláig konkrétan minden idők legnagyobb bevételével rendelkező animációs filmjeként emlegetett Jégvarázs is csak azért kapta meg a magáét, mert manapság már úgy van ez, hogy minden idők (második) legnagyobb bevételével rendelkező animációs filmjét egyszerűen folytatni kell.
Azt most nem is fejtegetném bővebben, micsoda kultusza van az ovis-kisiskolás korosztályban Anna és Elza egy klasszikus mesét s északi mítoszokat jó ízléssel diznisítő kalandjainak, meg úgy eleve, ennek a két kedvesen feminista karakternek, akik maximum csak önmaguk félelmeitől függenek. S a mögöttünk lévő hat esztendőben azt is tapasztalhatta mindenki, hogy a dalok (de leginkább a Let It Go, persze) önálló életre keltek farsangokon s más kölökbulikon – vagy egyszerűen csak beöltözve, esetleg jelmez nélkül előadva, otthon, a nappaliban.
Nagy volt hát a felelősség a Chris Buck-Jennifer Lee rendezőpároson, s biztos ezért van az is, hogy a második rész történetén vagy hatan ügyködtek – aminek az lett a vége, ami általában szokott ilyenkor: túlgondolták az egészet. Ahelyett, hogy például kicsit kritikusabban közelítsenek az eredeti film slágereiért teljesen megérdemelten mennybe ment Lopez-házaspár (Kristen és Robert) új dalaihoz, amelyek persze nagyívűek, érzelmesek, olykor viccesek, de minőségben csak éppenhogy megközelítik az eredetiket.
Például Kristoff sóvárgó szerelmes száma, amely a nyolcvanas évek amerikai soft rock balladáit parodizálja, azzal együtt kilóg a filmből, hogy kétségtelenül szellemes. De nem csak a dalok keresik a helyüket sokszor, hanem maga a sztori is, amely az „egyszerre csináljunk előzménymozit és folytassuk az ismert cselekményt” alapsémáját követi, nagy szívvel, de széttartó dramaturgiával.
Anna és Elza elszánt, Kristoff bájosan téblából, Olaf elvárhatóan ontja magából a cuki poénokat, a skandináv varázserdő pedig csodálatosan megfestett, s valóban él. Ám hiába igyekeztek rálicitálni a drámára, a cselekmény a kisebbeknek túlbonyolított, a nagyobbaknak meg úgyis mindegy, mennyire egyszerű a mese, ha újra akcióban láthatják kedvenceiket. Azokat a szülőket meg, akik nem feltétlenül musicalfanok, pont annyira (elégségesen) magával ragadhatja a pörgés és a pompázatos látvány, hogy ne legyenek rosszul attól, hogy a Jégvarázs természetesen még mindig az a franchise, amelyben nagyjából 10 percenként s ellentmondást nem tűrően dalra fakadnak.