Egy esős nap New Yorkban
2019.11.28. (A Rainy Day in New York) Woody Allen romantikus komédiája, az Egy esős nap New Yorkban egy főiskolás szerelmespár, Gatsby (Timothée Chalamet) és Ashleigh (Elle Fanning) történetét meséli el. A pár tervei a New Yorkban töltött romantikus hétvégéről egy csapásra füstbe mennek, amikor a napos idő esősbe fordul. Hamarosan elsodródnak egymás mellől, ami csak a kezdete a véletlen találkozások és furcsa kalandok hosszú sorának, amit külön-külön megélnek.
KRITIKA
Ez után a film után már bátran kijelenthetjük: Woody Allen nagyon nem érzi 2019-et.
Tóth Csaba
Az, hogy Allen le van maradva, talán nem akkora csoda, végtére is egy 83 éves emberről beszélünk. Azonban ezt a lemaradását általában jól tudta álcázni azzal, hogy mostanában a filmjei többsége nem a jelenben, hanem az évtizedekkel ezelőtti múltban játszódott, és ha mégis a jelenbe tévedt, akkor inkább középkorú emberekkel forgatott, akiknek a világát jobban ismeri, egyszerűen azért, mert közelebb állnak hozzá. Az Egy esős nap New Yorkban hősei azonban mai egyetemisták, a filmből pedig perceken belül egyértelműen kiderül, hogy Allennek gőze nincs a mai fiatalokról, fogalma sincs, hogyan gondolkodnak, mi érdekli őket, milyen életformát élnek. Így hiába látunk a filmben olyan nagyon aktuális sztárokat, mint Timothée Chalamet, Elle Fanning, vagy épp Selena Gomez, az a furcsa érzésünk őket nézve, hogy ezek a srácok/lányok időutazók, akik a hatvanas évekből kerültek hirtelen át 2019 New Yorkjába, és valami furcsa oknál fogva nem vették észre ezt a jókora időugrást.
Természetesen nem azt vártam, hogy kétpercenként kezdjenek el magukról szelfiket lőni, majd csekkolják az Instagram oldalukat, de Allen fiataljai mind tempójukban, mind céljaikban és érdeklődési körükben egy évtizedekkel ezelőtti világot idéznek. Hiába a nagypolgári miliő, egy percre sem hisszük el róluk, hogy mai élő, lélegző embereket látunk. Az író/rendező korábban is hajlamos volt idealizálni 
kedvenc városát és annak lakosait, amivel nincs is semmi baj, de most túl messzire ment: amit ebben a filmben látunk, már túl távol esik attól a New Yorktól, amit ismerhetünk.
A film egyébként egy meglehetősen laza történetvázzal bír. A Chalamet által játszott Gatsby (istenem, hogy adhatja valaki ezt a nevet egy karakterének?) elkíséri a barátnőjét, Ashleigh-t (Fanning) egy rövid New York-i kiruccanásra, mivel a lány interjút készíthet az egyetemi újságba egy híres filmrendezővel. A terv az, hogy az interjú után ők ketten majd romantikáznak, csakhogy Ashleigh-t magával ragadja a rendező, és beviszi azokba a bohém művészi körökbe, amiben él, a lány pedig nehezen szabadul a New York-i művészvilág elitjének hatása alól. Allenes filozofálgatások és művészetekkel kapcsolatos okfejtések sora követi egymást, míg a féltékeny Gatsby próbálja megkeresni a szerelmét a város forgatagában, ami sok véletlen találkozáshoz vezet. A karakterek teljes hiteltelensége (nem a színészeken múlt) percek alatt megöli a filmet, a cselekmény pedig olyannyira feszültség nélküli, hogy csöppet sem segít a figyelmünk fenntartásában. És a jellegzetes woodys humor? Sajnos abból is édeskeveset kapunk. Az Egy esős nap New Yorkban inkább tűnik egy tehetségtelen Allen-imitátor közepesen gyenge próbálkozásának, mint valódi Woody Allen-filmnek.
92 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!