Charlie angyalai
2019.11.28. (Charlie’s Angels) Három angyal vigyáz a világra. Nincs szárnyuk, és nem fehér ruhában énekelgetnek: hanem gyorsak, vadak, veszélyesek – és nagyon dögösek. És mindannyian Charlie Townsend alkalmazásában állnak. Az elmúlt évtizedekben Charlie, a titokzatos főnök detektívügynöksége nagyra nőtt: már az egész világon vállnak felderítő- és őrző-védő munkát – és így persze a megbízók is nagyon sokfélék lettek. A filmben szereplő különlegesen kiképzett három nő az egyik külföldi akciókra szervezett egység tagja. Erő, ész, kacérság és humor a fegyverük – és nem félnek használni. A legendás tévésorozat és a Diaz-Barrymore-Liu trió nagy sikerű filmjei után itt az új generáció: ismét három lenyűgöző női magánügynök küzd és nyomoz!
KRITIKA
Kell nekünk egy újgenerációs Charlie angyalai? Persze, hogy kell. Csak nem ez.
Hungler Tímea
Semmi kifogásom az ellen, hogy újragondolják a hetvenes évek népszerű feelgood krimisorozatát, amelyből azután született 2000-ben egy, a maga műfajában szórakoztatóan idióta filmváltozat a Diaz-Liu-Barrymore trióval a főszerepben, majd három évvel később egy felejthető folytatás. Drew Barrymore, aki az első moziváltozatot producerként is jegyezte, már anno azt nyilatkozta, hogy az angyalokat mindig is úgy képzelte el, mint akik egy percre sem szűntek meg létezni: Charlie és az ügynöksége egyfolytában szuperügynök csajokat képez ki, akik aztán mind a mai napig különböző felállásokban oldják meg a rájuk bízott veszélyes bűnügyeket. Ha az X és Y generáció megkapta a maga trióját Cameron Diazék személyében, miért ne járna ki a Z-nek is egy saját triumvirátus, méghozzá egy olyan, amely már személyében is tükrözi, hogyan alakultak át az eltelt 20 év során a nemi szerepek?
Az X generációs Elizabeth Banks is hasonlóan vélekedett, így neki is látott (rendezőként, producerként, íróként, valamint az egyik mellékszereplőként), hogy tető alá hozza a Z generációs Charlie angyalait. A gond az csupán, hogy tette mindezt egy harmatgyenge forgatókönyvből, amely hemzseg a kiszámítható fordulatoktól, a zavaros akciójelenetektől és a nem elég vicces dialógusoktól. A film időnként megcsillan, vagyis egy-egy beszólás/jelenettöredék erejéig megmutatja, milyennek is kéne lennie a legújabb változatnak, de aztán sajnos ismét belefullad a 
középszerűségbe.
Az is eléggé érthetetlen, hogy miért csak egyetlen igazi sztár játszik a moziban (Kristen Stewart), miért nincs mellette még egy húzónév, mint Barrymore mellett Diaz annak idején. Utóbbiak star powerje kellőképpen kompenzálta és húzta magával Lucy Liu személyét is, aki közel sem számított akkora ásznak a bemutató idején, mint Diaz és Barrymore. Az újgenerációs Charlie angyalaiban azonban Ella Balinska (Jane) és Naomi Scott (Elena) lényegében „ismeretlen” Stewarthoz képest, pedig ennél a filmnél egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire karizmatikus személyiség egy angyal. Stewart abszolút karizmatikus, lubickol is a szerepében, érzi, hogy milyennek kéne lennie ennek a mozinak (nem olyan), de egymagában nem elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet. Ha ő van a vásznon, történik is valami – kifejezetten jó ötlet például, hogy egy queer karaktert alakít, új színt hoz ezzel az angyalok világába. Stewart ráadásul azt is bebizonyítja, komikának sem utolsó, a deadpan (faarc) már Buster Keatonnak is bejött, és neki is jól áll. Csak hát a szkript… Azzal még nem lenne gond, hogy körberohangáljuk fél Európát Hamburgtól Isztambulig, miközben mindenkit jól elverünk, ha mindez kellőképpen vicces és izgalmas volna. Csak hát nem az. Nagyon nem.
118 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!