2011.01.06.- Tamara Drewe

KRITIKA

A hús-vér Királynő után Stephen Frears ezúttal egy képregény-főhősnőhöz fordult ihletért.

Kőhegyi Ilona

Posy Simmonds annak idején a The Guardian olvasóit szórakoztatta Tamara Drewe kalandjaival. A folytatásokban közölt mű a tizenkilencedik század romantikus regényeinek nyelvezetét és logikáját követte, ám a szerző némi modern (nyelv)fegyverrel is felvértezte hősnőjét az irónia segítségével.
Stephen Frears ezúttal ismét egy olyan világba enged bepillantást, mely nem csak földrajzilag, hanem kulturálisan is távol áll a magyar nézőktől. Ewedown egy poros és unalmas kicsinyke angol falu nagy mezőkkel, tyúkokkal, tehenekkel és sok önjelölt íróval. Ez utóbbi, igen furcsa társaságot Nicholas Hardiment, a neves és sikeres krimiíró verbuválja össze, hogy amolyan továbbképzési lehetőséget, alkotótábort szervezzen huszadrangú kollégáinak. Roger Allam elképesztően viccesen, de a hitelesség határain belül maradva alakítja az öntelt írót, akit valójában kizárólag a saját egója és hiúsága érdekel. Ezt a döglött angol irodalmi életet kavarja fel a szülőfalujába visszatérő – és persze megszépült – Tamara Drewe. Az egykori Bond-lány, Gemma Arterton egyszerűen, ám hatásosan épít bájos pofijára a szerep megformálása során.
A rendező semmit nem bíz a véletlenre: izgalmas karakterek – őrülten rajongó tizenhét éves tinilány, darkosan szexi popsztár (a Mamma Mia!-ban megismert Dominic Cooper), elhanyagolt írózseni feleség – és persze az idillikus (netán bukolikus?) angol táj némi angol humorral megspékelve.
A Tamara Drewe helyes vígjáték, amely az irodalmi kiszólásoknak köszönhetően még a bölcsészhallgatókat is mosolyra fakasztja.

111 perc, brit

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.