Élősködők
2019.12.05. (Gisaengchung) A dél-koreai rendezőfenomén, Bong Joon-ho (A gazdatest, Snowpiercer – Túlélők viadala, Okja) tízévnyi nemzetközi kitérő után tért vissza hazájába, hogy ismét kompromisszummentesen dolgozhasson. Ennek eredménye ez a tőle megszokott hangvételű, semmihez sem hasonlítható éjsötét vígjáték, az Élősködők. A film antihőse Ki-taek, akinek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul.
KRITIKA
Az év egyik legfontosabb filmje.
Villányi Dániel
És nem csak azért, mert az év egyik legjobb filmje. Vagy mert az év egyik legdíjazottabb filmje (többek között a cannes-i Arany Pálma nyertese). Hanem mert, ha évtizedek múltán vissza fognak tekinteni a filmtörténészek a 2010-es évek végére, akkor vélhetően az Élősködők lesz az egyik fő példa arra, mi foglalkoztatta ekkoriban az emberiséget, miféle problémák feszítették leginkább az emberi civilizáció szövetét, és milyen módokon tudta az emberi alkotóerő mindezt katartikus erejű alkotássá formálni. Mellesleg pedig arra is kiváló példa lesz majd, miként tündökölt ebben a korszakban olyan lenyűgöző erővel a koreai mozi – lásd Bong Joon Ho mellett mondjuk Park Chan-wook és Kim Jee-won rendezéseit.
Az Élősködők Bong Joon Ho életművében is kiemelkedő darab, és mintha összegezné a korábbi filmjei erényeit. A krimi remekmű A halál jele sötétségét, A gazdatest szellemes látványosságát, a Madeo thrillerének feszültségét, a Snowpiercer – Túlélők viadala társadalomkritikáját és az Okja bizarr humorát. Nem véletlenül tért vissza egy amerikai kitérő után a hazájába Bong Joon Ho leforgatni ezt a filmet, szabad kezet kapva valami egészen különleges létrehozásához. Az Élősködők két családról mesél: az egyik egy szuterénben próbál meg túlélni napról napra, a másik egy luxusházban éli a látszólag gond nélküli életét. A szegény család fia angoltanár lesz egy kis csalás segítségével a gazdagoknál, majd további csalások révén a 
többiek is ott kezdenek el dolgozni, titkolva a valódi identitásukat – ez pedig még csak a legelső a film számos meghökkentő fordulata közül, amik több alkalommal is a feje tetejére állítják a cselekményt és a tudásunkat arról, hogy milyen történetet is nézünk. Szélhámosfilm, családi dráma, fekete komédia, véres thriller: a koreai filmek híresek a merész hangnem- és műfajváltásaikról, de itt még a szokásosnál is merészebb csavarokat kapunk, melyek mindegyike mégis egységesen simul bele egy átfogó koncepcióba és a tökéletesen pontos vizuális világba, ritmusba, színészi játékba.
Mindezek mellett és mindezek mélyén az Élősködők elsősorban parabola: a XXI. századi társadalom gazdagok és szegények közötti egyre véglegesebb szétszakadásáról mesél, az ennek lelkekre, önképre, vágyakra, világról és egymásról való tudásra gyakorolt hatásáról, de ezt nem direkt allegórián keresztül teszi, mint mondjuk a Snowpiercer, hanem egy sokkal komplexebb, mélyebb, gazdagabb „példabeszéden” át. Amiben már az sem egyértelmű, kikre is vonatkozik a címbeli kifejezés: melyik család élősködik a másikon igazából? Egyáltalán: miért csak az élősködés teremthet kapcsolatot család és család, ember és ember között, és miért hagyjuk, hogy így legyen?
132 perc, dél-koreai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!