Lola és a fiúk
2020.01.02. (Lola et ses fréres) Lolának két fivére van: Benoit most nősül meg harmadszorra, Pierre pedig késve bukkan fel az esküvőn. Családi életük állandó elemei a viták, a félreértések, az ürügyek és a vádaskodások. Eközben ez a három ember csak élni szeretné a saját életét: Benoit hamarosan apa lesz, de nem érzi magát késznek új szerepére; Lola válása még folyamatban van, de megismerkedik Zoherral, aki nagy hatással van rá; Pierre-nek pedig a munkában akadnak egyre súlyosabb gondjai. A három testvér minden viszontagság ellenére az utolsó vérig kitart egymás mellett: elválaszthatatlan hármasként támogatják egymást jóban-rosszban…
KRITIKA
Nem, nem szerelmesfilm (bár kicsit az is), de egy másfajta szeretetről annál több szó esik benne.
Villányi Dániel
Ez a szeretet pedig az, ami mögött nem áll romantikus felbuzdulás, sokszor egyértelműnek, vagy akár kényszerűnek tűnik, és nem titkolja azt sem, hogy néha nehezen viseli a másik hibáit – de végül mindig elviseli őket, sőt, tudja, hogy szétválaszthatatlanok a másik erényeitől, és mindig, mindig lehet rá számítani, ha valami történik. Az ilyen szeretet leginkább családtagok között lelhető fel, és a film címében is „a fiúk” Lola mellett valójában fivérek. Három testvér történetét láthatjuk: egy magányos válóperes ügyvédnőét (Ludivine Sagnier), egy harmadszor házasodó, kényelmes optikusét (a filmet író-rendező Jean-Paul Rouve) és egy mindennapokon vadkanként keresztülcsörtető építésvezetőét (José Garcia). A párhuzamosan futó, de sokszor összefonódó történetszálaikban szerelmi, házassági és munkahelyi problémák-örömök követik egymást, amikben lehetőség szerint megpróbálnak ott lenni egymásnak. Már ha hagyja a másik: magyar szemmel különösen ismerős az a francia mozis karakterektől erősen szokatlan lelki alkat, ahogyan ennek a családnak a tagjai sokszor a világért sem beszélnének a problémáikról – de pont ilyenkor jó, ha van ott egy testvér egy kijózanító verbális pofonnal. A „családi film” kifejezést sajnos másra szoktuk használni a szakzsargonban, pedig a Lola és a fiúk igazán megérdemli ezt a titulust: nagy szívvel és érzékenységgel, cseppet sem érzelgősen, szórakoztató szellemességgel és remek karakterekkel mutatja meg, hogy nem attól család a család, hogy hányan és milyen felállásban vannak benne (vagy pláne, hogy mit mond erről a politika), hanem hogy akik benne vannak, azokat mi köti össze.
105 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!