2011.01.13.- Rubber
KRITIKA
Egy elhagyott gumiabroncs életre kel a kaliforniai sivatagban, majd gyilkolni kezd.
Villányi Dániel
Ez nem idézet a „világ leghülyébb filmötlete” beküldős pályázat egyik aspiránsának levelezőlapjáról, hanem egy létező, leforgatott, ráadásul most már a magyar mozikban is látható mozifilm alapszituációja. Ami annyira őrült, hogy ettől akár már jó is lehetne, főleg hogy az alkotók szerencsére egyetlen pillanatig sem veszik komolyan a saját filmjüket. Olyannyira nem, hogy csúcsra járatják benne az öniróniát és az önreflexiót: a gumiabroncs (soványka cselekményű) kalandjait egy csapatnyi kíváncsiskodó figyeli távcsövön át és kommentálja a sivatag közepén – azaz a „nézők” is a filmen belülre kerülnek. Egy ponton meg is mérgezik őket, és ekkor a színészek leállnak, vége, mehet mindenki haza, ámde kiderül, hogy túlélte az egyik fickó – a francba, folytatni kell, de nem tudjuk, hogyan.
Egész érdekesen hangzik? Annak is tűnhet, ám sajnos mindeközben a Rubber élvezeti értéke meglehetősen csekély. Horrornak nem elég félelmetes, a feszültség gyakorlatilag teljesen hiányzik belőle. Agyament vígjátéknak nem elég vicces, nem mondhatni, hogy a poénok röpködnének a levegőben. Az önreflexiós játszadozások egy idő után kimondottan laposak (igen, mint egy leeresztett gumiabroncs). Még leginkább abszurd szatíraként működhetne, de ahhoz meg bőven elég lenne belőle fél óra. Ennyi időn át egyszerűen unalmas.
85 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!