Sonic, a sündisznó

2020.02.13. (Sonic the Hedgehog) Sonic, a sündisznó véletlenül hihetetlen erő birtokosa lesz, ami ő maga sem ért teljesen. A saját védelme érdekében a Földön rejtőzik el, és egyetlen szabályt kell betartania: nem szabad, hogy a világ tudomást szerezzen a létezéséről. Ám ez nem könnyű feladat egy 15 évesnek, főleg ha az a 15 éves Sonic képességeivel és habitusával van megáldva. Így aztán nem kell hozzá sok, hogy felfedezze őt Tom, a szarkasztikus, ám áldott jó szívű kisvárosi zsaru. Ők ketten összeállnak, és egy hihetetlenül akciódús kalandba keverednek, miközben átszelik a fél világot úgy, hogy üldözi őket a mániákus Dr. Robotnyik és robotszerkentyűi…

KRITIKA

Ha nem is sziporkázik szuperszonikusan, de nagyon kellemes filmélmény, szlogenesen fogalmazva kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánljuk!

Arányi Zsuzsanna

De tényleg, a fizikai gegek és szójátékok (Speier Dávid ismét kitett magáért) mellett simán elférnek a felnőtteknek szóló poénok és popkult utalások (például az Apokalipszis mostra), szóval általában véve a készítők humorrepeszeikkel igyekeznek minden korosztályt eltalálni. A történet végtelenül egyszerű, címszereplő antropomorf űrsünink kénytelen a Földre menekülni, és az emberek között észrevétlenül meghúzni magát, ám az unalom és a magány miatt egy nap úgy bepöccen, hogy óriási áramkimaradást okoz, felhívva magára ezzel a kissé kelekótya kormány és a gépmániás gonosz zseni, Dr. Ivo Robotnik (Jim Carrey) figyelmét. Sonicnak el kell jutnia A-ból B-be, ebben pedig egy nagyravágyó kisvárosi zsaru, Tom Wachowski (James Marsden, a Westworld-sorozat Teddyjének nagyon szerethető alakításában) segítségét kéri. Az előbb említett Marsden és a sok viszontagságon átment, de végül teljesen vállalható CGI Sonic elől természetesen a show-t Jim Carrey lopja el, aki alakításával instant repít vissza a ’90-es évekbe. Némely grimasz, vagy csak vele működő poén után meg-megdobbant a szívem, hogy nem a feszengő felnőttet, hanem a gyermeki önfeledtséget hozza ki belőlem. A családi filmekkel szokás páriaként bánni, pedig nagyon is van létjogosultságuk, a Sonic pedig egy jól sikerült darabja a műfajnak, ami pont azt nyújtja, amiért készült: bő másfél óra, villámgyorsan elrepülő szórakozást.

99 perc, amerikai-japán-kanadai

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. Tévékritika: A dopping útja
2. Jim Carrey szerelmes videóüzenete Emma Stone-nak
3. 2011.06.23.- Mr. Popper pingvinjei