A hegyek szigete
2020.02.27. (La Gomera) A gyönyörű Gilda mindent bevetve megkörnyékezi a korrupt rendőrt, Cristit (Vlad Ivanov – Napszállta), hogy segítsen férje, a Bukarestben letartóztatott, kétes hírű üzletember, Zsolt megszöktetésében. Gildát nem kizárólag a szerelem hajtja: Zsolt ugyanis az egyetlen, aki tudja, hol van elrejtve egy korábbi balhé több milliós zsákmánya. A további tagokkal bővülő csapat tagjai senkiben, így egymásban sem bízhatnak, és az is nyilvánvaló, hogy lehallgatják őket. A modern technikai eszközöket hátrahagyva a Kanári-szigetekre utaznak, hogy a helyi ősi füttynyelvet elsajátítva üzenhessenek egymásnak a gondosan megtervezett akció során, remélhetőleg túljárva az őket üldöző felügyelőnő eszén. Az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi nyomdokain haladó, ám hamisítatlanul kelet-európai környezetbe ágyazott, feszült átejtős történet még a műfaj elvakult rajongóinak is jócskán tartogat meglepetéseket.
KRITIKA
Különös román neo-noir lélegzetelállító femme fatale-lal és kanári-szigeteki füttybűnözőkkel.
Villányi Dániel
Corneliu Porumboiu az ún. „román újhullám” egyik oszlopos alkotója, akinek eddigi, a filmnyelvvel is többször merészen kísérletező rendezései (Forradalmárok, A kincs) igazi szerzői művek voltak. Az új filmje is kísérletezik a maga módján, csak épp egy műfajjal: a film noirral. A zsáner számos elemét felvonultatja egy szövevényes drogügyletbe bonyolódó, ezért pedig a Kanári-szigeteken a helyi maffia füttynyelvét kitanulni kénytelen korrupt román nyomozó történetében: magányos főhős, csábító femme fatale (ha Catrine Marlonra nem csap le a film után Hollywood, nincs eszük), rejtélyek sokasága, romlott világ és romlott karakterek, akik közül egyedül a főszereplőben szólal meg egyszer valami lelkiismeretféle.
Porumboiu olyan ügyesen játszik a zsánerelemekkel, egy időfelbontásos szerkezettel és a saját szerzői kézjegyeivel, hogy egy egészen különös, dekonstruált, egyszerre jellegzetesen mai román és karakteresen film noir hibridet hoz létre. Izgalmasan hangzik? Az is, de inkább csak intellektuálisan. A hegyek szigete nyújtotta filmélmény inkább meg-megakadó szemlélődésre ad lehetőséget, mint bűnfilmes, vagy emberi drámák kínálta izgalmakra. Ez leginkább két dologból fakad: egyrészt a cselekménye egyes fordulatai olyannyira megmagyarázatlanok, hogy az többször a blődség határáig viszi a filmet. Másrészt pedig a főhőse bántóan semmilyen, egy igazi tulajdonságok nélküli ember, érezhetően szándékosan, de nem indokoltan. Ezzel pedig még a román mozi egyik legnagyszerűbb, magyar filmekben is többször látott színésze, Vlad Ivanov sem nagyon tud mit kezdeni.
97 perc, román-francia-német-svéd
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!