2010.12.16.- Tron: Örökség

OSCAR-JELÖLÉS 2011!

KRITIKA

A kibertérben játszódó filmek tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt még izgalmasak voltak. S, bár az újdonság varázsa elveszett, egy építész mégis látott benne fantáziát, leporolt egy CGI-őskövületet, majd megalkotta a kiberfilmek egyik trónörökösét.

Szöllőskei Gábor

Vélhetően 20-30 évenként ismét lehet majd folytatni a Tron történetét, hiszen a fimkészítés technikai fejlődésének tökéletes lenyomataiként szolgálnak majd mindig. Az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása korában itthon még Plus4-es személyi számítógépekkel sem nagyon rendelkezett senki, nemhogy C64-esekkel. Ütött is hát akkoriban az a ma már felettébb gyermeteg CGI-színvonal, mellyel a Disney Koreában körbefesttette az akkor 33 éves Jeff Bridges-t és a többi hús-vér szereplőt. A film maga nem volt nagy szám, ám egy akkoriban kibontakozó technikai újhullám egyik úttörőjeként híresült el. Az építészmérnökből lett filmrendező, Joseph Kosinski keze alatt a Tron: Örökség megmutatja, hogy a tudomány hol is tart ma pontosan. Utat ugyan nem tör, és mérföldköveket sem rakosgat le, ám a speciális effektek területén fellelhető maximumot nagyjából kipipálja. A történet ezúttal sem fontos (bár próbálkoznak valami álmisztikus-áltudományos maszlaggal), és sajnos épp emiatt nem lesz az Örökségből új Mátrix, a franchise továbbra is megmarad a szemcukorka szintjén, annak viszont elsőrangú. Mindehhez pedig a Daft Punk varázsolt az univerzumhoz remekül illeszkedő muzsikát, amely sokat dob a végső megítélésen. Egyetlen csak a technikai bökkenő: Jeff Bridges ifjú kiberénjén sajnos még ma is látszódik, hogy művi, úgy néz ki, a tökéletes filmes digiklónokra még várnunk kell egy kicsit.

127 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. 2010.12.02.- Aranyhaj és a nagy gubanc
2. 2010.12.16.- Megaagy
3. 2010.12.09.- Narnia Krónikái – A Hajnalvándor útja