Emma
2020.03.12. (Emma.) Jane Austen imádott, örökérvényű komédiája arról, hogy találd meg a párod, és hogyan érdemeld ki a boldogságot, most új köntösbe bújik ebben a szikrázóan élvezetes adaptációban.
A csinos, okos és gazdag Emma Woodhouse riválisok nélküli fáradhatatlan méhkirálynő az ő álmos kis városában. A társadalmi osztályok nyűgeinek és a felnőtté válás kínjainak eme sziporkázó szatírájában Emma össze nem illő párok és romantikus botlások közt manőverezve találja meg a szerelmet, amely végig ott volt az orra előtt.
2 OSCAR-JELÖLÉS 2011
(Legjobb smink; Legjobb jelmez)
KRITIKA
Mintha külön bekezdés szólna a Magna Cartában arról, hogy minden tíz évben egy újabb Emma-adaptációnak kell vászonra-képernyőre kerülnie, hiszen alig múlt el néhány év a BBC négyrészes sorozata óta.
Forgács W. András
Hogy miként sikerült az amúgy összetett, a kor rangbéli-társadalmi kérdéseit is feszegető művet belezsúfolni nettó két órába? Vajon képes-e újat mondani az 1996-os, Gwyneth Paltrow által címszerepelt darabhoz képest? Az Emma legnagyobb erénye, hogy nagyon nagyon szép: mindenkin kifogástalanul áll a legapróbb részletekig újraalkotott korhű kosztüm, a színeit akár Szinyei Merse Pál is megirigyelhetné, és a háziszemélyzet is katonás rendben és pontossággal hajtja végre munkaadói utasításait. Szinte öröm nézni a filmszakmai hozzáértést és gyakorlatot, illetve az a sanda gyanúm, hogy a látható aprólékosság és egynémely képi megoldás Wes Anderson hatására született.
Anya Taylor-Joy már A boszorkányban megmutatta tehetségét, és Emmaként is nagyszerűen helytáll. Bill Nighy jellegzetes Bill Nighy-manírokkal fog szórakoztatni, Mia Goth (A nimfomániás 2. rész, Az egészség ellenszere) telitalálat, és még Rupert Gravesnek (V mint vérbosszú) is több jut, mint általában. Mint láthatjuk, a szereplőválasztás a produkció léptékéhez méltó, Johnny Flynn (Sils Maria felhői) pedig talán az eddig látott legjobb Mr. Knightley – törődő és érzékeny, de nem fél Emma szemébe mondani, hogy a kerítőnői ténykedése egyszer még rossz véget fog érni.
Akkor mégis miért vannak fenntartásaim a filmmel? Talán az a bajom, hogy legyen az Emma akármennyire gyönyörűen fényképezett, legyenek a díszletek-helyszínek bármennyire csodálatosak, a színészek játszhatnak akármilyen jól – mindez mégsem tudja ellensúlyozni, hogy a forgatókönyv egy harmadikos olvasónapló magabiztosságával hadarja el a cselekményt. Ami csak azért kár, mert Jane Austen világa bármennyire is dominánsan jómódú uradalmakban és gyönyörű vidéki tájakon játszódik, azért ott van benne korának társadalomkritikája is. Erre sajnos itt nincs sem idő, sem hely, ennek azonban a karakterek látják a kárát. A sikamlós képű lelkész, Mr. Elton (Josh O’Connor) inkább tűnik nőre vágyó nagykamasznak, pedig nyomós oka van arra, hogy előkelő társaságból szerezhessen magának feleséget. Miss Bates (köszönhetően Miranda Hart nem túlságosan gazdag színészi eszköztárának) idegesítő vénasszony, hiába van az eredeti műben árnyalt háttértörténete. Ha mindezeken át tudunk lendülni – vagy esetleg nem olvastuk a könyvet –, akkor az időnként csak mondatokra felbukkanó szereplők sem fognak zavarni. Az Emma tényleg egy nagyon tetszetős film, amelynek az erejét Jane Austen szinte elpusztíthatatlan alapanyaga adja. És a kora tavaszi romantikus filmes mezőnyben nincsen vetélytársa – vagy esetleg csak akkor, ha mondjuk valamelyik tévé ismét műsorra tűzi a Spinédzsereket.
124 perc, brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!