Kultfilm: szex, hazugság, videó
szex, hazugság, videó (1989)
A szex, hazugság, videó amilyen csendes film, olyan nagyot szólt. Az 1989-es premier hosszú évekre változtatta meg az amerikai filmipart, és új értelmet adott a független filmkészítésnek. Nélküle se Tarantino, se Robert Rodriguez nem tartana ott, ahol. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2010. január-februári összevont számában jelent meg.)
Tóth Csaba
A sztori
John és Ann Bishop Mullany (Peter Gallagher és Andie MacDowell) látszólag boldog házasságban él egy jókora kertvárosi házban, de ez az elsőre rendezettnek tűnő élet felborul, amikor a férfi főiskolai barátja, Graham (James Spader) átmeneti időre szállást kér náluk. Fény derül rá, hogy a férj szeretőt (Laura San Giacomo) tart, és az impotens Graham egyre közelebb kerül a visszahúzódó feleséghez. A férfinak furcsa hobbija van: mivel nem feküdhet le a neki tetsző nőkkel, ezért inkább elbeszélget velük a szexuális életükről, és ezeket a vallomásokat egy videokamerával rögzíti. Az idők során komoly gyűjteménye alakult ki…
A filmről
Ann: „Tehát, ezek itt… mind interjúk?”
Graham: „Uh, igen.”
Ann: „Megnézhetünk egyet?”
Graham: „Nem, nem igazán.”
Ann: „Miért nem?”
Graham: „Hát… minden alanyomnak megígértem, hogy rajtam kívül senki nem fogja látni őket.”
Ann: „Miről szólnak az interjúk?”
Graham: „A szexről szólnak.”
A nyolcvanas években a stúdiórendszeren kívül rekedt amerikai alkotóknak nem sok lehetőségük volt az érvényesülésre. Akik nem voltak hajlandók a szabálykövetésre, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek, ha finanszírozót kerestek filmjükhöz. Egyedül a kisköltségvetésű horrorok számítottak kivételnek, melyekre a rendszeren kívül is mindig lehetett elég érdeklődőt találni. Steven Soderbergh ebben a helyzetben próbált meg összeszedni 1,2 millió dollárt a saját forgatókönyvéhez, egy olyan sztorihoz, melyben alig akad történés, és a szereplők inkább csak beszélnek az érzelmeikről és a szexről. Miután a pénzügyi háttér nagy nehezen összeállt, sokáig kérdéses volt a női főszereplő személye. Ann szerepe eredetileg Elizabeth McGovernre íródott, de a színésznő végül nem vállalta el. Ezután a nyolcvanas években rendkívül népszerű Brooke Shields következett, de vele sem köttetett meg a szerződés, így a szerep végül a színészi pályája elején járó Andie MacDowellnél kötött ki. Graham szerepe is vonzott egy később nevessé vált érdeklődőt David Duchovny személyében, akinek később napvilágot látó szex-mániája miatt bizonyára testhez álló lett volna a szerep. Az alig két hét alatt íródott szkript vallomásjeleneteinek felvételéhez Soderbergh különös módszert választott. Jennifer Jason Leigh egy interjúban azt nyilatkozta, hogy adott neki egy videokamerát, és megkérte, hogy menjen haza, és otthon az akkori pasijával beszélgessen a szexről, miközben ezt felveszik a kamerával. Végül a felvétel nem készült el, és a színésznő is hiányzik a filmből, de vélhetően a többi résztvevőnél is hasonló módszert alkalmazott a rendező.
Aki Soderberghet a későbbi munkáiról ismeri, annak talán szokatlan lehet a film visszafogott vizuális oldala, ugyanis a rendező konzervatív, nem erős képekkel tolakodó, lassú tempójú kamaradrámát hozott tető alá. A címet a producerek számtalan variációból választották ki olyan jelöltek közül, mint a 46:02, Mode: Visual vagy a Retinal Retention.
Filmtörténeti szerep
Cynthia: „Ann, nem értem, miért akadtál ki ennyire. Nem te csináltad, én tettem meg. És ha engem nem zavar, téged miért zavar?”
A szex, hazugság, videó nagy stúdiós támogatás nélkül érte el közel huszonötmillió dolláros bevételét Amerikában, ami akkoriban kivételesen erősnek számított. A filmnek köszönhetően kaptak erőre a független mozizás olyan későbbi mekkái, mint a Miramax vagy a Sundance fesztivál, melyeknek többek között Quentin Tarantino munkásságának beindulását is köszönhetjük. Évekkel később a függetlenek is elkezdtek erőteljesebben beleszólni alkotóik munkáiba, főleg miután a hollywoodi nagyok tulajdonrészt vásároltak bennük, így mára leginkább egy független stúdiórendszernek nevezhető szisztéma alakult ki Amerikában, de ez már egy másik történet.
Soderbergh munkája szellemiségében leginkább Eric Rohmerhez köthető, akinél a szereplők szintén többnyire zárt terekben mondanak soha véget nem érő dialógusokat, de nem kerülünk messze a valóságtól, ha John Cassavetest és Woody Allent is megemlítjük, mivel az ő hőseik is kendőzetlenül beszéltek a szexről, sőt szabadszájúságban talán még rá is vertek egy-két kört a szex, hazugság, videó szereplőire.
Karrierek
Cynthia: „Tudod, néha kifejezetten szeretem a házadban csinálni. Be kell vallanom, hogy perverz módon izgató számomra az érzés, hogy a húgom ágyában vagyunk együtt.”
Steven Soderbergh a film után még sokáig a független filmes éra meghatározó szereplője maradt olyan alkotásokkal, mint a Kafka vagy a Schizopolis, ám az 1998-as Mint a kámfor sikere közelebb hozta Hollywoodhoz. Az Ocean’s trilógiával százmilliókat szedett össze, közben bebiztosította függetlenségét és szabadságát olyan kisebb filmek leforgatásához, mint a Szemből telibe vagy a Girlfriend Experience. A Trafficnek köszönhetően egy rendezői Oscarral is büszkélkedhet.
A film szereplőiről bővebben az Eltűntnek nyilvánítva rovatunkban.
Kulcsmomentumok
– Az érezhető radikális különbség a pszichológusnak és a Grahamnek tett vallomások között. Az utóbbi enyhén őszintébb…
– Graham az igaz szerelem jegyében megsemmisíti szalagjait. Micsoda pazarlás!
A film sorsa
A film európai premierje nagyjából egybeesett a berlini fal leomlásával, és a nyugatra hirtelen szabadon látogató keleti turisták hatalmas tömegben lepték el a német mozikat, mivel azt hitték, hogy a nyugati romlottság bizonyítékaként egy szoft-pornót tekinthetnek meg, így végül csalódottan távoztak a vetítésekről.
Soderbergh mozija hatalmas anyagi siker volt, Cannes-ban megnyerte az Arany Pálmát és a forgatókönyvét Oscarra jelölték. Az amerikai függetlenfilmes sikeridőszak nyitányaként tartják számon. A magyar házimozis piacon régóta hiánycikknek számít, de a premier huszadik évfordulója (ami ugyan tavaly volt) alkalmából nálunk is megjelenik DVD-n, extra változatban.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!