Kultfilm: Desperado
Desperado (1995)
Quentin Tarantino farvizén számos rendező evickélt be Hollywoodba, de hosszú távon közülük csak Guy Ritchie és Robert Rodriguez tudott érvényesülni. Utóbbinak mindössze hétmillió dollárra, Antonio Banderasra és egy dögös soundtrackre volt szüksége az ütős bemutatkozáshoz. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2011. január-februári összevont számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
El Mariachi: „Carolina, megköszöntem már?”
Carolina: „Még nem.”
El Mariachi: „Meg fogom.”
A gitárosnak megölték a szerelmét és átlőtték a kezét. Már csak egy dolog élteti: a bosszú. Mexikó porfészkeit járva sorra iktatja ki Bucho, a drogbáró embereit, hogy végül természetesen a nagyfőnökkel is leszámoljon. Azzal azonban nem számol, hogy közben a saját életének is célt talál, miután megismerkedik a gyönyörű könyvesbolt-tulajdonossal, Carolinával.
A filmről
El Mariachi: „Uram, adj erőt, hogy az legyek, aki voltam, és bocsáss meg azért, aki vagyok.”
1992-őt írtunk, amikor egy alig huszonnégy éves, filmőrült srác némi félretett pénzzel, és gyógyszerkísérletekből összeszedett mellékessel a tarsolyában pusztán hobbiból nekiállt akciófilmet forgatni. Az ultra-alacsony költségvetésű filmek non plus ultrája, az El Mariachi végül jóval több lett annál, mint aminek szánták. A kultuszra a Columbia stúdiónál is felfigyeltek, és hétmillió dollárt adtak a srácnak, hogy forgassa újra a filmet profibb körülmények között: így született meg a kilencvenes évek egyik legnagyobb kultuszmozija, a Desperado.
Robert Rodriguez az a csávó, akit a szűk
ös költségvetés egyáltalán nem akadályoz, sőt inkább csak növeli a kreativitását. A film ugyan csak hétmillióból készült, de simán kinéz úgy, mintha ennek legalább az ötszörösét költötték volna rá. Sztárok helyett az akkor még csak Spanyolországban népszerű (és angolul még elég harmatosan beszélő) Antonio Banderast és a mexikói szappanoperákból ismert Salma Hayeket szerződtette, az összes fontosabb mutatványt két kaszkadőrrel végeztette el, bevonta a teljes kapcsolatrendszerét és mindenkit csak éppen annyi napra hozott le Mexikóba, amennyire szükség volt a munka szempontjából. Nem használt second unitot, hanem mindent maga csinált, a jeleneteket pedig egy videokamerával felszerelkezve addig gyakorolta, míg a forgatáson már minden flottul ment. Jöttek a haverok (Quentin Tarantino, Tito Larriva…) is segíteni, Rodriguez lelkesedése pedig már vitte magával a stábot. Olyannyira, hogy amikor Salma Hayek és Antonio Banderas szex-jelenetét forgatták, mindenki ott sürgött-forgott a környéken, hogy lássanak belőle valamit. Vajon miért?
Quentin Tarantino szereplése érdekesen alakult. Bár a viccmesélő figurát Rodriguez valóban Tarantinoról mintázta, úgy volt, hogy a szerepet Steve Buscemi fogja alakítani, de amikor Tarantino végül maga jött el egy kis vendégszereplésre, a színész egy másik szerepet kapott, amit a forgatókönyvben egyszerűen csak Busceminek neveztek el, és így mindenki jól járt.
Filmtörténeti szerep
El Mariachi: „Tudod, sokkal egyszerűbb meghúzni a ravaszt, mint játszani a gitáron. Könnyebb pusztítani, mint teremteni.”
Robert Rodriguez bevallottan a hongkongi akciófilmeket, és azok közül is elsősorban John Woo munkáit tartotta követendő példának, amikor belefogott a Desperado elkészítésébe. A heroic bloodshed játékszabályait azonban nem vette véresen komolyan, és a távol-keleti elődökkel ellentétben például bátran csempészett humort is az alapanyagba. Az akciójelenetek koreográfiáján és a sztori bosszú vonalán már könnyebben fedezhetjük fel a hasonlóságokat, és az sem véletlen, hogy Antonio Banderas két pisztollyal a kezében irtja az ellent. A vicces momentumok mellett a spagetti westernek hangulata és tipikus elemei (névtelen főhős, lepusztult kisváros…) is elemelik a filmet a hongkongi vonaltól.
Rodriguez nem csupán remake-elte az El Mariachit, hanem alaposan átdolgozta az egészet, és ugyan az alapkoncepció és néhány jelenet egészen hasonló, a Desperado összességében egy jóval izgalmasabb és érettebb munka lett. Néhány évvel később harmincmillió dolláros költségvetésből kerekíthette trilógiává El Mariachi kalandjait, de a Volt egyszer egy Mexikó még a rajongókat is alaposan megosztotta.
Karrierek
Robert Rodriguez számára a film belépőt biztosított Hollywoodba, és az Alkonyattól pirkadatig valamint az Invázium sikerével bebiztosította a helyét a cool rendezők táborában. Bár már számos sikerfilmet tudhat a háta mögött, még ma is az olcsón készített, látványos filmjeiről ismert.
Antonio Banderas a kilencvenes években szép sztárkarriert futott be a tengerentúlon is, elsősorban a Zorro álarcának köszönhetően. Későbbi hanyatló karrierjéből leginkább a Shrek-béli szinkronizálására érdemes csak emlékezni, de mostanában feltámadni látszik egy Woody Allen- és egy Pedro Almodóvar-főszerepnek köszönhetően.
A film zenéjéről
A Los Lobos „Canción del Mariachi” című latin slágere nem kis részben tehet arról, hogy a Desperado világsiker lett, a soundtrack pedig talán még a filmnél is szebb karriert futott be. A Tito & Tarantula zenekar is Rodriguez filmjének köszönheti azt, hogy világ körüli turnékon szórakoztathatják a közönséget.
Kulcsmomentumok
– Steve Buscemi bevezetője a kocsmában.
– Quentin Tarantino elmeséli a filmtörténet egyik legjobb viccét.
– Salma Hayek meztelen szexjelenete és az azt követően előadott dala („Quédate Aquí”) igazi sztárcsináló pillanatok.
A film sorsa
A hétmillió dolláros büdzséből csak az amerikai mozipénztárakban gyorsan huszonötmillió lett, de Rodriguez filmje elsősorban VHS-en, és később persze DVD-n vált kultikussá. Beszólásait, akciójeleneteit máig szokás megidézni, és ha nosztalgiázni akarunk, februártól próbálkozhatunk vele Blu-ray formátumban is, ugyanis végre bekékül ez a klasszikus akciófilm is.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!