Kultfilm: Drágán add az életed!
Drágán add az életed (1988)
Stallone, Schwarzenegger és Dolph Lundgren után Bruce Willis jelenítette meg az emberi és sebezhető akcióhős archetípusát a nyolcvanas évek végén, amikor még az volt a divat, hogy a cefetre kigyúrt akciósztárokat nem fogta a golyó. A Die Hard azonban nem csak a főhőse révén vált klasszikus mozivá. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2015. áprilisi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
John McClane: „Kilencmillió terrorista van a világon, és én pont azt ölöm meg, amelyiknek kisebb a lába, mint a húgomé…”
John McClane, a New York-i zsaru Los Angelesbe érkezik az ünnepekre a családhoz, ám mielőtt hazaindulna, beugrik a felesége céges partijára a Nakatomi toronyházba. Mialatt kinyújtóztatja megfáradt lábujjait az egyik irodában, magukat terroristának álcázó rablók törnek be az épületbe, és túszul ejtik az ünneplő társaságot. McClane éppen csak megússza, és az épületben bújócskázva egyenként próbál leszámolni a jelentős túlerőben lévő gazokkal, mivel a helyi béna rendőrségben egyáltalán nem bízhat.
A filmről
John McClane: „Jippiáéj, seggfej!”
A Die Hard alapjáraton nem az a film, amiről sokan azt gondolják, hogy egy regényből készült, pedig pontosan ez a helyzet: Roderick Thorpe 1979-ben megjelent Nothing Lasts Forever című könyve volt a hunyó, ami már csak azért is érdekes, mert a kötet egy folytatás volt, méghozzá az 1966-os The Detective című regényé, amiből már film is készült Frank Sinatra főszereplésével. Mivel Sinatra a nyolcvanas évek második felében már hetven is elmúlt, esélytelen volt, hogy vállalja a folytatást, így a Fox stúdió úgy döntött, hogy a sztorit kissé átdolgozva megcsinálják belőle a Kommandó második részét Schwarzeneggerrel. Schwarzit azonban nem érdekelte a dolog, és mivel a Foxnak mindenképp egy nagy nyári akciófilmre volt szüksége, sorban végigjárták a korszak összes kapós sztárját Stallonétól kezdve Harrison Fordon át egészen Mel Gibsonig, de mindenki visszautasította őket. Végső kétségbeesésükben fordultak a tévésztár Bruce Willishez, ráadásul egy ötmillió dolláros sztárgázsit is bedobtak, amin végképp felháborodott a szakma, mivel Willist eleve inkább komikus alkatnak tartották A simlis és a szende miatt, aki a moziban még nem bizonyított. Sztárgázsi ide vagy oda, a tévé sem engedte el őt túl könnyen: napközben A simlis és a szende epizódjait forgatta, míg éjjelente a Drágán add az életeden dolgozott. Ezzel magyarázható, hogy a könyv eredetileg háromnapos cselekményét egyetlen éjszakába sűrítették, mert így legalább nem kellett nappali jeleneteket forgatni. Willisen kívül a főgonoszt alakító Alan Rickman is kakukktojás volt, aki ekkortájt még egyetlen filmben sem szerepelt. Joel Silver és John McTiernan egy Veszedelmes viszonyok előadásban szúrta ki őt egy színházban, és bónuszként az első nap rögtön lesérült, így az első jeleneteit (amikor Bruce Willis karakterével szemtől szemben találkozik) fél lábon állva 
kellett eljátszania.
Balesetből sajnos nem ez volt az egyetlen. Mivel McTiernan szerette volna, ha a lövések minél valósághűbben szólnak, újfajta vaktöltényeket rendelt a kellékfegyverekhez, amik a szokottnál sokkal hangosabbak voltak. A jelenetben, amikor Willis az asztal alól lő a felülről tüzelő terroristára, a lövések sajnos túl közel dördültek el a főhős füléhez, így emberünk hallása csúnyán károsodott. A forgatás amúgy is kissé kaotikusra sikeredett: a forgatókönyv sok helyen hiányos volt (a vége például teljesen hiányzott), és több párbeszédet is helyben kellett rögtönözni.
A Fox legalább azzal spórolni tudott, hogy helyszínként a saját, éppen épülő új központját használta, így a filmbeli építkezés alatt álló szintek nem díszletek, hanem akkortájt valóban építés alatt álltak. Minden belső és külső felvételt itt vettek fel, és az utóbbiak közül kétségtelenül a tetőn játszódó helikopteres jelenet volt a legbonyolultabb. Majd’ fél éven át készítették elő, de csak két órára kaptak engedélyt a helikopterrel való forgatásra, így mindennek flottul kellett mennie.
Filmtörténeti szerep
Johnson ügynök: „Én Johnson ügynök vagyok, ő pedig itt Johnson különleges ügynök. Nem vagyunk rokonok.”
A Die Hard első része igazi filmtörténeti mérföldkő, ugyanis McClane figurájának köszönhető, hogy a korábbi kősziklák helyett igazi színészek kezdtek főszerepeket játszani az akciófilmekben (lásd később Nicolas Cage akcióhősi karrierjét). 
Ezen felül a film történeti váza is gyakran visszaköszönt a későbbiek során: végy egy tökös legényt, akit zárj össze egy épületbe egy csomó rosszarcúval, ahonnan addig nem jöhetnek ki, míg le nem számoltak egymással. Erre a sémára épít az Úszó erőd, Az elnök különgépe, Az 57-es utas, A szikla, a Hirtelen halál,az újabbak közül pedig a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben is, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Karrierek
.John McTiernan a kilencvenes évek végéig felkapott rendező volt, de aztán egy-két bukás (A 13. harcos, Rollerball) és egy csúnya rendőrségi ügy jó pár évre kivonta őt a forgalomból, sőt még börtönben is volt. Elvileg még idén tervezi a visszatérését egy Red Squad című akciófilmmel.
.Bruce Willis a Die Hard után hatalmas mozisztárrá vált, és azóta jellemző, hogy akkor forgat új Drágán add az életed-filmet, amikor épp megfenekleni látszik a karrierje. Felsorolhatatlanul sok fontos filmben szerepelt, bár mostanság úgy fest, kicsit unja ezt az egész színészet dolgot.
Kulcsmomentumok
– A „Nekem is van géppisztolyom” táblácskával felszerelt hulla megérkezik a lifttel karácsonyi ajándékként Hans Gruberék részére.
– Menekülés mezítláb az üvegszilánkokon át.
– Hans arckifejezése lassítva, miközben…
A film sorsa
A 28 millió dollárból készült film csak Amerikában 80-at hozott, Bruce Willist pedig hatalmas sztárrá avatta. A második és harmadik résszel sikerült egy atombiztos franchise-t csinálni, amit még a negyedikkel se tudtak nagyon elrontani. Talán az ötödiknek sikerült ez a bravúr, bár arra mérget mernék venni, hogy egy hatodikkal azért még megpróbálkoznak.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!