Kultfilm: Vissza a jövőbe-trilógia
Vissza a jövőbe-trilógia (1985, 1989 és 1990)
A nyolcvanas évek Spielberg-műhelyének egyik legnagyobb sikerét és egyben legspielbergesebb filmjét érdekes módon nem maga Steven Spielberg rendezte. Egy filmtrilógia, ami felavatott egy tini-ikont, és az évtized egyik legnagyobb slágerét köszönhetjük neki, nagyban határozta meg a jövőről alkotott képünket, de mindenekelőtt annyira okosan mesélt az időutazásról, mint se előtte, se utána egyetlen más mozi sem. A Vissza a jövőbe idén lett huszonöt éves. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2010. októberi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Brown doki (Christopher Lloyd) ifjú rajongója és barátja, Marty McFly (Michael J. Fox) segítségével akarja kipróbálni forradalmi találmányát, a sportautóba szerelt időgépet, csakhogy a kísérlethez terroristáktól kellett plutóniumot lopnia, akik visszakövetelik a jussukat. A kísérlet félresikerül, a dokit lelövik, tanítványa pedig 1955-be menekül, ahol a múltbéli dokival kell valamilyen megoldást találnia a visszautazásra, és nem mellékesen össze kell hoznia a szüleit ahhoz, hogy ő a jövőben megszülethessen.
A második részben egy jövőbeni családi katasztrófát elhárítandó utaznak 2015-be, ahonnét aztán egy sport almanachot ellenfelük, a galád Biff a múltba juttat önmagának, egy alternatív múltat hozva ezzel létre. A helyrehozás kulcsa ismét 1955-ben rejlik.
A harmadik epizódban Brown doki egy baleset következtében a tizenkilencedik század vadnyugati tájain találja magát, Marty pedig eljön érte, hogy valahogyan hazavigye. Kérdés, hogy a doki haza akar-e utazni egyáltalán…
A filmről
Dr. Emmett Brown: „Ha a számításaim helyesek, amikor ez a szépség eléri a nyolcvannyolc mérföldes sebességet… nagy dolgot fogsz látni.”
Bob Gale és Robert Zemeckis neve a nyolcvanas évek elején még egyáltalán nem volt túl vonzó a stúdiók számára, és körülbelül Steven Spielberg volt az egyetlen ember a filmiparban, aki hinni tudott bennük, de vele is csak két anyagi buktát (Used Cars, I Wanna Hold Your Hand) voltak képesek felmutatni. Bár Spielberg hitt a Vissza a jövőbe ötletében, a két férfi attól félt, hogy ha harmadszor is bebuknak Hollywood legnagyobb sikergyárosával, végképp leírják őket az álomgyárban. Bob Gale az alapötletet az édesapja ifjúkori fotóinak átnézésekor kapta, de az ötlet sajnos önmagában kevésnek bizonyult: minden stúdió azzal utasította vissza őket, hogy ez túlságosan a Disneynek való mozi, a Disneynél pedig túl perverznek találták a jelenetet, amikor anya és fia csókolózni kezdenek az autóban. Mivel már minden veszni látszott, Zemeckis kényszerből elvállalta A smaragd románca megrendezését, ami jókora siker volt, és ezek után a páros már meg merte kockáztatni, hogy a Vissza a jövőbe Spielberg Amblin stúdiójával készüljön, a Universal égisze alatt.
Persze, itt se mentek zökkenőmentesen a dolgok. A stúdió vezetője, Sid Sheinberg értelmetlennek találta a címet, és át akarta keresztelni Spaceman from Plutóra, de Spielberg úgy tett, mintha a javaslatot csak viccnek gondolná, és meghagyta az eredeti címet. A forgatókönyv írásakor Gale és Zemeckis elképesztő alapossággal gondolta ki a két korszak közti párhuzamokat, és bár a könyv megírása is több időbe telt az átlagosnál, az igazán nagy problémát a főszereplő megtalálása jelentette. Zemeckisék rögtön szimpatizáltak a Családi kötelékek című sitcomban szereplő Michael J. Foxszal, de szinte képtelenségnek tűnt, hogy ott tudja hagyni a szériát egy mozifilm kedvéért, ezért inkább tovább kerestek. A keresésben egészen Eric Stoltzig jutottak, akivel nemcsak szerződést kötöttek, de öt héten át forgattak is, viszont Zemeckis úgy érezte, hogy a színész alakítása nem elég komikus a filmhez, így könyörgésre fogta a stúdiónál, hogy szerződtessék Michael J. Foxot és hadd kezdje újra elölről forgatni a filmet. Foxot leszerződtették, és a DeLorean időugrása kivételével (túl drága lett volna újra leforgatni, ezért itt még Stoltz látható a kocsiban) mindent újraforgattak. Fox helytállása rendkívüli volt, mert munkaidőben a Családi kötelékeket forgatta, kora estétől hajnalig pedig a Vissza a jövőbenen dolgozott, és mindössze napi két-három órákat tudott aludni, de ez cseppet sem látszott meg a teljesítményén.
Az első verzió szerint az időgép egy hűtőláda lett volna, de végül átalakították jóval coolabb sportkocsivá. Eleinte egy atomrobbantás képeként képzelték el az időutazást, de mivel ezt a kor technikai lehetőségei nem tették lehetővé, maradtak a cikázó villámos megoldásnál, és magát az utazást se dimenzionálták túl: az utazó egyik pillanatról a másikra csak ott termett a kívánt korban. Bár ma már úgy tűnik, a sztorit kifejezetten háromrészesre tervezték, a furcsa befejezés ellenére az alkotóknak fogalmuk sem volt, hogyan kéne folytatniuk a történetet. A Universal történetének legsikeresebb tesztvetítései miatt döntöttek a folytatások mellett, és a későbbi divatot (például A gyűrűk ura trilógia, A Karib-tenger kalózai 2–3.) megelőzve nemcsak a költséghatékonyság miatt forgatták együtt a második és harmadik részt, hanem azért is, mert Michael J. Fox akkortájt már közel harminc éves volt, és kétséges volt, meddig lesz hiteles tizenhét évesként.
Crispin Glover több pénzt akart, így ő nem kapott helyet a folytatás stábjában (karaktere ezért halt meg a forgatókönyv szerint), a Jennifert játszó Claudia Wellst pedig azért kellett Elizabeth Shue-val helyettesíteni, mert a színésznő a haldokló édesanyját ápolta akkoriban. Mivel Robert Zemeckis nem kedvelte különösebben a jövőben játszódó mozikat, ezért csak a film első félórája játszódik ott. A tervek szerint aztán a hatvanas évekbe tértek volna vissza, de Zemeckisnek az a forradalmi, film a filmben ötlete támadt, hogy menjenek vissza az első rész cselekményébe, és láttassák azokat egy másik nézőpontból.
A harmadik felvonás már erősen különbözött az elődöktől nemcsak a western közeg miatt (a korszak Zemeckis szívügye volt), hanem azért is, mert a súlypont átkerült Martyról dr. Brown figurájára, mivel a Marty családjában lévő konfliktusokat addigra már alaposan kiaknázták.
Filmtörténeti szerep
Doki: „Az időutazás egyszerűen túl veszélyes. Inkább a világegyetem egy másik nagy misztériumát tanulmányozom: a nőket.”
A Vissza a jövőbe filmeket elsősorban más időutazásos mozik tükrében kell nézni. A november 5-i dátummal Zemeckisék is kalapot emeltek Az időgép című klasszikus mozi előtt, és bár számos időutazásos mozit láthattunk 1990 óta, egyik sem közelítette meg a témát tudományosan annyira komplex módon, mint a Vissza a jövőbe, pedig olyan klasszikusok is születtek azóta, mint a 12 majom, a Donnie Darko, a Star Trek, az Időbűnök vagy akár a Terminátor mozik.
A trilógia erős hatást gyakorolt a popkultúrára, amit nemcsak a McFly nevű zenekar jelöl, hanem olyan apróságok is, mint Michael Jackson Black or White című számának híres klipje, a Simpson család, a Family Guy vagy a South Park sorozatok egy-egy epizódja, vagy akár az olyan sorozatok erős utalásai is, mint a Lost, a Hősök, a Smallville vagy a Doctor Who. És persze, ne feledkezzünk meg arról sem, amikor Seth Rogen a Felkoppintvában rákérdez Katherine Heiglnél, hogy ha lenne egy DeLorean-je, amivel visszamehet a múltba, húzna-e egy kondomot a farkára.
Karrierek
Robert Zemeckis az ezredfordulóig olyan nagyszerű mozikkal örvendeztetett meg minket, mint a Forrest Gump vagy a Számkivetett, de aztán fejébe vette, hogy őt inkább az animációs filmek érdeklik, és azóta Polar Expresszel és Beowulffal kísért minket.
Michael J. Fox karrierje a kilencvenes évek elején a Doc Hollywood vagy a Dupla vagy semmi című filmeknek köszönhetően még fényesen ragyogott, és bár a tinisztárság már elmúlt, olyan jó kis mozikban láthattuk, mint a Támad a Mars! vagy a Törjön ki a frász. Aztán sajnos legyűrte őt a Parkinson-kór, de teljesen nem hagyott fel a színészettel. Sokáig futott a Kerge város című sikersorozata, ő szinkronizálta Stuart Little-t, a kisegeret, és azóta is számos sorozatban tűnik fel mellékszereplőként.
Alan Silvestri különböző variációkban eljátszott főtémájánál nem is lehetne karakteresebb muzsikát találni, ráadásul a zeneszerző szembe ment a nyolcvanas évek szinti-trendjével, amikor klasszikus nagyzenekari hangzást produkált. Még ennél is karakteresebb azonban a „The Power of Love” című Huey Lewis and the News szám, ami az első rész elején hallható, és az évtized egyik legnagyobb slágere volt.
Kulcsmomentumok
– A nyitó képsor a rengeteg órával és a hatalmas, berobbanó hangfallal maga a rock and roll!
– Az első időutazás a parkolóból való zűrös indulással.
– McFly Darth Vadernek öltözik és arra készül, hogy egy walkmannel kisüsse az apja agyát.
- A csúszó-mászó rock and roll gitárszóló az iskolabál színpadán.
– Anyuci letámadása az autóban.
– A repülő autók a második részben.
– Légdeszkás-autós üldözés az alagútban.
– Amikor minden szál összefut és egyszerre két Marty és két Doki van jelen 1955-ben, és a zseniális végkifejlet az 1800-as évekből érkezett levéllel.
A film sorsa
Az első rész 1985-ben csak Amerikában közel kétszázmillió dollárt hozott, amivel az év legnagyobb sikere lett. A második részre az érdeklődés mérséklődött, és már csak százhúszig kúszott fel a kassza, a harmadiknál pedig már hetvenmilla alatt megállt a számláló, így érthető, hogy senki nem gondolt már negyedik részre. A film a bemutatása óta óriási kultusznak örvend, sokan idéznek belőle, VHS-en és DVD-n is óriási sikere volt (bár sokan máig duzzognak az utóbbi esetben lemaradt eredeti szinkron miatt), és a huszonötödik évforduló alkalmából egy kétórányi új extrával (a régi, DVD-sek mellett) felturbózott BD-n is megjelenik, impozáns kiszerelésben.
Interjú Christopher Lloyddal és Lea Thompsonnal a 25. évforduló alkalmából
Amikor elvállalták a szerepet, gondolták volna, hogy ez lesz 1985 legsikeresebb mozija?
Lloyd: Elég volt hozzá elolvasnom a forgatókönyv első oldalát.
Thompson: Bár Spielberg is benne volt, akinek a neve garancia a sikerre, ezt még én sem mertem remélni. Annak viszont rendkívül örültem, hogy megkaptam a szerepet, mert iszonyú sok meghallgatás után lett csak az enyém.
A meghallgatáson nem aggódott amiatt, hogy ugyanazt a figurát több különböző életkorban is el kell játszania?
Thompson: Akadnak helyzetek, amikor azt hiszed, érted a figurádat, meg tudod csinálni, de azután a meghallgatáson rájössz, hogy egyszerűen mégsem megy ez neked. Én itt azonban tényleg megértettem ezt az idős asszonyt, tudtam, kicsoda ő. Néha megtörténik az ilyen. Emlékszem, amikor az Amblinban ültem és parókában csináltam a tesztet Spielberggel, és ők értékelték az efféle erőfeszítéseket.
Mi volt a kedvenc jelenetük a trilógiából?
Thompson: Azt hiszem, az, amikor az első részben Marty magához tér a szobámban, én pedig bizarr módon megpróbálok összejönni a saját fiammal.
Lloyd: Óh, annyi van belőlük! Imádtam azt, amikor a harmadik részben mutogatom Martynak a vasútmodellen a tervet, és a végén leesik az autó. Az jó móka volt.
Sokat improvizálhattak?
Thompson: Nem igazán.
Lloyd: Nagyon precízek voltak.
Ennyi év alatt biztos adódott rá alkalom, hogy a trilógia rajongói azt kérték önöktől, ismételjék meg a kedvenc sorukat. Melyik mondatot kérték a leggyakrabban?
Lloyd: „Magasságos egek!” És persze az elmaradhatatlan „ahová megyünk, ott nincs szükség utakra” is elhangzott párszor.
Thompson: Tőlem a „Calvin Klein, micsoda pasi!” mondatot, aminek sok ajándékot is köszönhetek, mivel Calvin Klein csomagokat küldött nekem hálából a publicitásért, amit csináltam neki.
Milyen volt együtt dolgozni Michael J. Foxszal?
Lloyd: Azt sosem fogom elfelejteni, amikor a harmadik rész forgatásán az elszabadult vonat tetején álltunk, és egyszer csak az egész megbillent alattunk. Akkor a szívünk tényleg a torkunkban dobogott. De az is különleges érzés volt, amikor Michael csatlakozott hozzánk, már több heti forgatáson voltunk túl, ő mégis szinte azonnal be tudott illeszkedni, és kettőnk között is rögtön működött a kémia.
Thompson: Elképesztő nyomás alatt volt, mert a filmmel párhuzamosan egy sitcomot is forgatott, de tökéletesen megoldotta. Fantasztikus egy fickó.
A Vissza a jövőbe II. jövőképe
Az 1989-ben készült második rész elején hőseink az akkor még távolinak tűnő jövőbe, 2015-be utaznak. 2010-ben már körülbelül látjuk, hogy a jóslataik közül mik váltak be, és mely tippjeik bizonyultak hamisnak.
- Brown Doki állítása szerint a kezelés a fiatalító klinikán harminc-negyven évet fiatalított rajta. Ugyan a szervek cseréjében még nem állunk hasonló szinten, de a Botox az arccal képes hasonló csodákat tenni, persze a mimikánk kárára.
- A Hill Valley-i Holomax Cinema épületéből egy 3D-s cápa hologram mászik ki, hogy reklámozza Spielberg Cápájának sokadik részét. Bár a szemüveg nélküli 3D-ben még nem állunk jól, ezzel a jelenettel az alkotók ügyesen jósolták meg a mozi jövőjét, vagyis a mai trendeket.
- A McFly család falán egy óriási flat képernyőt figyelhetünk meg, amin egyszerre akár több csatornát is lehet nézni párhuzamosan. Ez ma már nem a jövő, hanem a jelen, és az igaz, hogy a nagyképernyős LCD tévéinket még nem használjuk videó-telefonbeszélgetésekhez, 2015-ig mindez simán megvalósulhat.
- Ugyan az autókon nem vonalkódos rendszámaink vannak, de a technológia, amivel egy kamera pillanatokon belül azonosítani tud egy járművet, már rég rendelkezésre áll.
- Brown Doki digitális távcsője a beépített arcfelismerő rendszerrel ma már számos biztonsági kamera tartozéka.
- Ugyan technológiailag minden adott egy repülő autóhoz, sőt egy-két működőképes prototípust (Moller Skycar, Terrafugia) is legyártották az évek során, a technológia óriási költségei miatt sohasem válhat tömegessé, ráadásul ha azzá is válna, nem lenne hozzá elég egy jogosítvány, hanem egy pilótaengedélyt is be kéne szereznünk mellé.
- A filmben minden sarkon és minden otthonban fax gépek tömege van, ám szerencsére sikerült egy jóval olcsóbb, gyorsabb és papírhalmokat nélkülöző technológiát kidolgozniuk helyette az e-mail formájában.
- A nyolcvanas évek retro bárjában látható elektronikus pincérek (szerencsére) nem lettek részei a mindennapjainknak 2010-ig. Úgy néz ki, hogy 2015-ben is nélkülöznünk kell őket.
- A McFly család Black & Decker Hydratort használ a fagyasztott miniételek elkészítéséhez, és ugyan tény, hogy a fagyasztott ételek elég népszerűek manapság, ezek nem minik, és a melegítésüket többnyire forró vízben (vagy mikrohullámú sütőben) végezzük el.
- Sem a bíróságok nem gyorsultak fel 1989 óta, sem pedig az újságok nem frissülnek maguktól mostanában, bár tény, hogy a netes lapok ezt a problémát már könnyebben oldják meg.
Vissza a múltba – előre a jövőbe
Az nem kifejezés, mennyivel megelőzte korát a Doki és Marty McFly az időutazó Deloreannel. 1985-ben, a film bemutatójának idején mai szemmel elképzelhetetlenül kevés kütyü állt az emberek rendelkezésére. Nemhogy a tér-idő kontinuumot nem tudták megváltoztatni, még az e-mailjeiket sem tudták elolvasni, mivel nem is léteztek még akkoriban e-mailek. Nehéz idők… Akkor mégis milyen technikai eszközöket használhattak huszonöt évvel korábban, és mi van azokkal, melyeket ma nélkülözhetetlennek tartunk?
– a személyi számítógépek egyre népszerűbbekké váltak az IBM PC 1981-es és a Commodore 64 1982-es megjelenésének köszönhetően
- internet nem volt még egyetlen háztartásban sem, csak a kilencvenes évektől kezdett elterjedni
– mobiltelefonokat sem nagyon használtak, habár az első működőképes darabot már 1973-ban kifejlesztette a Motorola
– a JVC által kifejlesztett VHS a nyolcvanas évek elejére az egyeduralkodó otthoni videó formátummá vált, miután legyűrte a Sony-féle Betamaxot
– a CD 1985-ben fontos fordulóponthoz érkezett: a Dire Straits több mint egymillió példányt eladott Brothers in Arms című lemezéből, David Bowie pedig elsőként konvertáltatta át addigi életművét CD-kre. 1988-ban már négyszázmillió CD-t gyártottak
– a DVD-t csak tíz évvel később, 1995-ben fejlesztik ki
– az IPod ötlete még meg sem született Steve Jobs fejében, amikor a Sony Walkmanje már szinte minden amerikai tinédzser fülében szólt
– a mikrohullámú sütő a nyolcvanas évek közepére kezdett az amerikai háztartás elengedhetetlen része lenni, 1986-ban a lakosság huszonöt százaléka használta otthonában, szemben az 1971-es egy százalékkal
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
- Kultfilm: A herceg menyasszonya
- Kultfilm: Poltergeist – Kopogó szellem
- Kultfilm: Drágán add az életed!
Szólj hozzá!