Kultfilm: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső
A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998)
Volt idő, amikor Guy Ritchie-t nem tartották többnek ügyes Tarantino-másolónál, ám úgy fest, az angol direktor művei kiállták az idő próbáját, ráadásul talán még többen próbálták utánozni a stílusát (még Magyarországon is), mint a nagy Quentint. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2013. júliusi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
Nagy Chris: “Meleg helyzet volt. És ha helyzet van, akkor lépni kell. Ha olyan a helyzet.”
Eddy és három haverja kispályás londoni bűnözőpalánták, akik szeretnének némi vagyonra szert tenni. Összespórolnak némi pénzt, hogy benevezzenek egy gengszterfőnök, Baltás Harry pókerpartijára, de itt nemcsak a pénzüket veszítik el, hanem jókora adósságba hajtják magukat. Egy hetük marad félmillió angol font összeszedésére, és mivel a dolog tisztességes úton nem megy, úgy döntenek, hogy kirabolják a szomszédjukban lakó tolvaj bandát, akik épp egy drogkereskedő füves paradicsomából emelnek el néhány zsáknyi füvet és egy csomó dohányt. A szálak végül mind egymásba futnak.
A filmről
Gary: „Olyan puska, amivel lőni szoktak?”
Baptista Barry: „Látom, te vagy az agy. Bizony, a puskával lőni szoktak.”
Az angliai Hatfieldben született Guy Ritchie már korán beleszeretett a filmművészetbe, de esze ágában nem volt erről egy filmes iskolában tanulni, ugyanis szerinte a filmsulikból kikerült direktorok munkái unalmasak és modorosak. Ahogy az ilyen srácoknál a kilencvenes években lenni szokott, videoklipekkel és reklámfilmekkel tanulta ki a szakmát, míg 1995-ben egy húsz perces kisfilmmel, a The Hard Case-szel alapozott meg a mozis karrierjének. A film sok tekintetben hozta A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső stílusát, és Ritchie ez alapján próbált pénzt gyűjteni dédelgetett filmtervére. A dolog bejött, ugyanis Sting felesége, Trudie Styler (ez megmagyarázza, hogy Sting miért szerepel a filmben) felkarolta a projektet, és összeszedte 
hozzá a szükséges közel egymillió fontos költségvetést. Hogy ez mennyire kevés pénz, jól mutatja, hogy egy átlagos magyar közönségfilm is durván ennyiből készül. Ritchie megpróbált mozgósítani minél több általa ismert emberkét, és nem annyira színészeket, mint inkább hiteles londoni arcokat keresett a főbb szerepekre. Így került a képbe pl. Jason Statham, aki a valóságban is afféle utcai csalóként és piti bűnözőként kereste kenyerét, vagy a balhés focista, Vinnie Jones, akit egy nappal a forgatás előtt engedtek ki a sittről, mivel alaposan összeverte az egyik szomszédját.
Ritchie nem spórolt a vérrel és a káromkodásokkal. A filmben 125 alkalommal hallható a fuck szó, és tizenhat embert küldenek át a másvilágra. Mivel a stábnak túl sok pénze nem volt a forgatásra, főképp eredeti helyszíneken dolgoztak stúdió helyett, és rengeteget rögtönöztek. Ritchie egy jó poén kedvéért bármikor megváltoztatta a forgatókönyvet. Ilyen volt az is, amikor a görög Nicket játszó színész véletlenül eltörte az üvegasztalt felvételkor. A rendezőnek annyira tetszett a fickó bamba nézése, hogy benne hagyta a kész filmben, sőt később még egy jelenetet hozzáírt, ahogy Nick az üveg nélküli asztalra próbál letenni még egy poharat. Azonban hiába a jó kedélyű forgatás, a filmért nem igazán kapkodtak a forgalmazók. Ritchie és producere, Matthew Vaughn tíz forgalmazóval tárgyaltak, mire valakinek kellett a mozijuk, de végül csak megállapodtak, és nekik lett igazuk.
Filmtörténeti szerep
J.D., Eddy apja: “Veszélyes ember hírében állsz, ezért óvatosan fogalmazok. Üzenem Harrynek, hogy menjen a picsába.”
Guy Ritchie szinte védjegyévé tette a sokszereplős, számtalan lúzer bűnözőt felvonultató gengszter-vígjátékokat, ahol a nagy bénázásban a szereplők és a szálak folyton keresztezik egymást, mindezt menő zenékkel és stílusos vágásokkal tarkítva. Az Alvilági játékok, a Füstölgő ászok vagy a Torta nem születhetett volna meg Ritchie hatása nélkül, de mi magyarok is szegényebbek lennénk egy Argoval és egy Kész cirkusszal Guy Ritchie nélkül. Persze tegyük gyorsan hozzá, hogy Ritchie-t maga Ritchie másolja a leglelkesebben. A Blöff vagy a Spíler egyértelműen A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső továbbgondolása.
Karrierek
Guy Ritchie a Blöffel Hollywoodot is bevette, ám a Madonnával folytatott házassága gyorsan a mélybe lökte karrierjét (Hullámhegy, Revolver). A válás után a Spíler és a Sherlock Holmes hozta őt ismét a felszínre, most pedig egy tévésorozat, a The Man from U.N.C.L.E. mozis verzióján dolgozik.
Ugyan Jason Statham itt még csak mellékszereplő volt, Hollywood felfigyelt a kopasz és cool csávóra és lassacskán az olyan sorozatokkal, mint A szállító, a Crank vagy az Expendables, az egyik legstabilabb akciósztárrá vált.
Kulcsmomentumok
– A két észkombájn rabló esete az antik puskákkal és az ódon kúriával.
- A szálak összefutnak Eddyék lakásában. Az eredmény: vérfürdő.
– Nagy Chris és a kocsiajtó esete a fiára támadó bűnözővel.
A film sorsa
Az angliai premier után a film igazi rajongótábort szerzett magának és a híre szájról szájra terjedt. Amerikába is megvették, és még Magyarországra is eljutott, ahol már a moziban is szerették a nézők, ám az igazán nagy sikert inkább VHS-en és később DVD-n aratta, nem utolsósorban a kiválóan sikerült szinkronjának köszönhetően. A film végre Blu-ray lemezen is megjelent múlt hónapban.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!