Kultfilm: A szomszéd

A szomszéd (1999)

Azt a fajta csalódottságot, amit az Egyesült Államok a szeptember 11-i merényletek után érzett, szinte elképzelni sem lehetett korábban. Egy film mégis megpróbálta. A szomszéd két évvel előzte meg a korát, és olyan szintű világfájdalmat zúdított az USA-ra, amire az ország akkor még nem volt felkészülve.  (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2014. márciusi számában jelent meg.)

Tóth Csaba

Sztori

Oliver Lang: „Michael, neked köszönhetően a fiam életben van. Valahogy meg szeretném hálálni ezt a szívességet”.

Egy kisfiú véres kézzel vonszolja magát az üres kertvárosi utcákon. Az egyetemi professzorként dolgozó Michael Faraday (Jeff Bridges) talál rá, és viszi be gyorsan a kórházba a balesetet szenvedő srácot, megmentve ezzel az életét. A fiú szülei, Langék (Tim Robbins és Joan Cusack) szemben laknak Faradayjel, és végtelenül hálásak ezért. A két szomszéd barátkozni kezd, csakhogy az elhunyt felesége révén személyesen is érintett Michael gyanakodni kezd Oliver Langre. Vajon a mézes-mázos külső mögött egy mindenre elszánt, az amerikai kormányt gyűlölő terrorista bújik meg? A jelek erre utalnak, de hogyan lehetne bizonyítani az elméletet?

A filmről

Oliver Lang: „Ő egy jó fiú. Erős fiú. Emlékeztet egy srácra, akivel együtt nőttem fel. Talán hallottál már róla. Oliver Lang? Egy nap az erdőben találtam rá. Utálnám, ha Grantet ugyanígy kéne viszontlátnom.”

A Filmakadémia évente hirdet versenyt olyan forgatókönyvíróknak, akiknek a műveit még nem filmesítették meg. Egy ilyenre küldte be Arlington Road című forgatókönyvét Ehren Kruger 1996-ban, és rögtön nyert is vele. Így jutott el a műve Mark Pellington rendezőhöz, aki az első mozija, a sok műfajt vegyítő Végig az úton után valami markánsabb, és műfajilag letisztultabb történetet keresett. Egyből beleszeretett Kruger forgatókönyvébe, amit meglepő módon a Polygram hajlandó volt 21 és fél millió dollárból finanszírozni, így a film gyártása gyorsan felpörgött. Tim Robbinst gyorsan megszerezték, viszont Faraday szerepére egyáltalán nem volt könnyű megtalálni a megfelelő színészt. Miután többen is visszautasították őket, Jeff Bridges volt az utolsó lehetőségük: „Markkal úgy döntöttünk, hogy ha ő is nemet mond, feladjuk. Voltak még opciók Jeffen kívül is, de egyik sem volt tökéletes. Ott ültünk a stúdió embereivel egy tárgyalóban, és épp sorról sorra néztük át a dialógusokat, amikor csörgött a telefonon, és Jeff ügynöke hívott minket azzal, hogy az ügyfele épp kocsikázik valahol Santa Barbarában, hogy tiszta fejjel tudjon dönteni. Furcsa volt az érzés, hogy a színészünk épp kocsikázás közben dönti el, hogy végül lesz-e filmünk, vagy valami mást vállal el, netán kivesz egy hónapnyi szabit, és elmegy valahová a családjával szörfözni” – emlékszik vissza az esetre Ehren Kruger.
A forgatókönyvet a színészek nem kezelték szentírásként. Rengeteg dialógot találtak ki, és írtak át a próbákon. Hope Davis karaktere sokat gazdagodott ezeknek köszönhetően, és volt olyan a könyvben alig két oldalas párbeszéd (amikor fény derül Tim Robbins múltjára Bridges kertjében), amit a sokszorosára duzzasztottak. Az idillinek tűnő kertvárosi helyszínt végül a texasi Houstonban találták meg, ahol pont egymással szemben állt két olyan ház, amilyenekre szükségük volt. Az egyikben egy háromgyerekes család, a másikban pedig két férfi élt. Amikor kibérelték tőlük az otthonukat, kiderült, hogy egyáltalán nem is ismerik, ki lakik velük szemben. Pontosan erről szól ez a film is, amivel Pellingtonék pont az emberek és a társadalom sebezhetőségére kívántak rámutatni.

Filmtörténeti szerep

A politikai thrillereknek a hetvenes években nagy divatja volt Hollywoodban, de ez a hullám aztán lecsengett, és csak nagy ritkán találkozni a műfajba sorolható darabokkal. A szomszéd a minden ízében pesszimista és velejéig gonosz befejezésének köszönhetően sok szakértő szerint ma már nem készülhetne el, bár kétségtelen, hogy témája (a rejtett terrorizmus, kormányellenesség, az amerikai fegyvertartási szabályok…) miatt ma még aktuálisabb lenne, mint a készítése idején. A Columbine-mészárlást és a 9/11-es történéseket is előrevetítő mozi sötét kordokumentum, ami a műfaji kereket között is megtalálja, hogy a máról, a mához szóljon.

Karrierek

Mark Pellington rendező 2002-ben még megrendezte a misztikus Megszólít az éjszakát Richard Gere-rel, aztán 2004-től egy hosszabb kényszerszünet következett a karrierjében, ugyanis a felesége fiatalon, mindössze 42 évesen meghalt. Pellington ezután visszatért a videoklipekhez, majd jó pár évvel később a mozifilmekhez is, de már nem tudott olyan izgalmas műveket produkálni, mint fénykorában.
Jeff Bridges A szomszédnak és A nagy Lebowskinak köszönhetően újra a csúcson találta magát, bár ezt nem igazán használta ki. A kétezres évek első felét eléggé átlazázta, hogy aztán az évtized végén a Vasemberrel és az Őrült szívvel (utóbbiért Oscart is kapott) robbantson nagyot. Mostanság sokadvirágzását éli, bár határozottan nem dolgozza agyon magát.

Kulcsmomentumok

– A szétrobbant kezű kisfiú az elhagyatott utcán rögtön a film nyitóképeként.
– Brooke rájön, hogy talán a pasija mégsem túl paranoiás, csak sajnos elég későn.
- Minden idők egyik legkegyetlenebb filmes befejezése, ami nem ismer irgalmat és gyomron vágja a nézőt.

A film sorsa

Az utolsó pillanatban becsődölő Polygram Films miatt a ’99-es januári premier ugrott, de szerencséjükre felkarolta őket a Sony induló leányvállalata, a Screen Gems, és júliusra tolta a kinti premiert. Így pechjükre ennek az egyáltalán nem nyárias és korántsem könnyed filmnek egy olyan mozival kellett megmérkőznie, mint az Amerikai pite. Az anyagi kudarc (az összbevétel 24 millió dollár volt) borítékolható volt, de hosszú idő után a közönség felismerte a film értékeit. Máig pompás és működőképes thriller, egy ma is erőteljesnek és váratlannak ható befejezéssel. Hazánkban a mozikat elkerülte, és egyből VHS-en, majd DVD-n és Blu-rayen érkezett meg.

 

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. Kultfilm: Desperado
2. Kultfilm: szex, hazugság, videó
3. Kultfilm: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső