Kultfilm: Hetedik
Hetedik (1995)
A világ legsötétebb megváltástörténete szinte a semmiből érkezett tizennégy évvel ezelőtt. Egy moziban szinte csak B kategóriás filmekkel előrukkoló filmstúdió, egy reklámfilmesként menő, de filmrendezőként megbukott direktor, valamint két jó nevű, de a szerződtetésük idején még egyáltalán nem hatalmas sztárnak számító színész. A Hetedik minden idők egyik legijesztőbb, és azóta is számtalan alkalommal másolt thrillere. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2009. júliusi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
Furcsa gyilkosságsorozat veszi kezdetét a névtelen, és mindig sötét nagyvárosban. Az esettel a nyugdíjazás előtt álló Somerset (Morgan Freeman), és az ifjonti hévvel megáldott Mills (Brad Pitt) nyomozót bízzák meg, akik kezdeti ellenszenvük ellenére ügyes párost alkotnak. A gyilkos a hét főbűn nyomdokain követi el gyilkosságait, és minden bűncselekmény helyszínén nyomokat és üzeneteket hagy az őt üldöző rendőröknek. A két zsarunak minden furmányra és szerencsére szüksége van, hogy elkapják minden idők egyik legkegyetlenebb és legagyafúrtabb bűnözőjét.
A filmről
William Somerset: „Ernest Hemingway írta egyszer: »A világ jó hely, és érdemes küzdeni érte.« A második felével egyetértek.”
A Nike reklámfilmekkel világhírre szert tevő David Fincher a kilencvenes évek elején már tett egy kirándulást Hollywoodba az Alien 3-mal, de mivel a producerek teljesen kivették a kezéből az irányítást, csalódottságában esze ágában sem volt visszatérni a nagyjátékfilmekhez. Agóniájából Andrew Kevin Walker (aki a dagadt áldozatot „játssza” a filmben) két év alatt íródott forgatókönyve rángatta ki, ami nagy lehetőséget jelentett a New Line Cinema számára is. A korábban szinte csak olcsó horrorokat, vígjátékokat és művészdrámákat gyártó cég kezében végre egy olyan forgatókönyv lapult, ami néhány A kategóriás színésszel és egy jó nevű direktorral belépőt jelenthetett a fősodorba. Költségvetésnek harmincmillió dollárt szavaztak meg, ami már akkoriban se számított túl nagy összegnek a filmszakmában. A stúdió fejesei rettegtek a tradicionálisnak egyáltalán nem mondható, nyugtalanító végkifejlettől, ezért suttyomban egy új íróval másik verziót is kidolgoztak hozzá, ám végül Brad Pitt és David Fincher kijelentette, hogy csak az eredeti befejezéssel hajlandók leforgatni a filmet, így végül minden maradt a régiben. Kevin Spacey számos ötlettel járult hozzá a végső változat elkészültéhez. Az ő ötlete volt például, hogy John Doe tarkopasz legyen (amiért cserébe Fincher is ilyen „frizurát” vágatott magának), sőt ő találta ki, hogy neve ne tűnjön fel a film eleji stáblistán, nehogy bármelyik néző is rájöjjön, hogy ki lesz majd a gyilkos. Cserébe a vége-főcímnél a neve kétszer is feltűnik. Az internet előtti időkben még működni tudott egy efféle titokkampány. Cserébe viszont Spacey egyetlen sajtótájékoztatóra vagy interjúra se ment el a Hetedikkel kapcsolatban, és egyáltalán nem népszerűsítette a filmet.
A forgatás egy kisebb balesettel is járt. Amikor Mills üldözi John Doe-t a sikátorban, egy rossz esésnek köszönhetően Brad Pitt keze megsérült, de az alkotók ezt a sérülést végül beleírták a forgatókönyvbe, így gond nélkül folytatni tudták a munkálatokat főszereplőjükkel. Az elhíresült drogdíleres jelenet kapcsán sokan azt hiszik, hogy csak egy bábut láthatunk, pedig David Fincher egy rendkívül vékony színészt szerződtetett, akit Rob Bottin segítségével változtattak át olyan félelmetessé.
William Somerset: „Ha megölöd, ő nyer.”
A Hetedik már a film eleji főcím gépelt betűs, szaggatott stílusával divatot teremtett, Howard Shore minimalista zenéje pedig utat mutatott a későbbi thrillermuzsikák szerzőinek. David Fincher mozija A bárányok hallgatnakkal együtt reformálta meg és hozta divatba a sorozatgyilkosos thriller műfaját. A szürkéskéken szűrőzött képek, a rendőrség számára folyton rejtvényeket gyártó gyilkos, valamint a film végi nagy fordulat ezek után jó ideig kötelező elemeivé váltak a zsánernek, de a rengeteg eredetiséget nélkülöző kópia szép lassan hazavágta a műfajt. Az olyan mozik, mint A csontember, A gyűjtő, a 8mm vagy a Ne szólj száj! nem vádolhatók meg túl sok eredetiséggel, ám szerencsére akadt egy-két ügyesebb követője is Fincher művének. Tarsem A sejtben a sablonos sztorit mesésen fantáziadús látványvilággal dobta fel, a Fűrész széria első része pedig még képes volt eredeti ötleteket felvillantani, amit sajnos a folytatásokról már nem mondhatunk el. Maga Fincher a Zodiákussal tért vissza a zsánerhez, ami fordulatnélküliségével és realizmusával pont a Hetedik ellenfilmjének mondható.
– David Mills: „Mink van?”
- William Somerset: „Egy halott kutya.”
- John Doe: „Az nem én voltam.”
David Fincher az öt év leforgása alatt zsinórban elkövetett Hetedikkel, Játsz/mával és a Harcosok klubjával előlépett a legkedveltebb kultrendezők élbolyába, és azóta ezen státusza lerombolásán dolgozik kitartóan olyan mozikkal, mint a Pánikszoba vagy a Benjamin Button különös élete.
Brad Pitt az eltelt időben Hollywood legnagyobb sztárjává nőtte ki magát, akiért sorban állnak a legnagyobb rendezők, sőt még néhány Oscar-jelölést is bezsebelhetett. Azóta már több alkalommal is bebizonyította, hogy nemcsak jóképű, de elképesztően tehetséges is.
– A film stílusos főcíme sok későbbi thriller számára feladta a leckét.
– A két nyomozó egy kommandós csapat kíséretében tör be egy gyanúsított lakásába, ahol az illatosítókkal teli szobában furcsa dolgot találnak.
– Gyanútlan bekopogtatás John Doe ajtaján, és a következmények.
– A film legendás zárójelenete a sivatagban a rejtélyes dobozzal.
A harmincmilliós büdzséből csak az amerikai mozikban százmillió lett, ráadásul a filmet nemcsak a közönség, de még a kritika is imádta. A film összes főszereplőjének karrierje szárnyalni kezdett, és szinte csodaszámba megy, hogy nem készült azóta sem folytatás. A New Line Cinema feliratkozott a nagy stúdiók közé. A Hetedik hazánkban is jókora kultusznak örvend, és ennek fényében különösen dühítő volt, hogy jogi hercehurcák miatt mostanáig nem jöhetett ki DVD-n, de idén nyáron végre megtört a jég.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!