Az Adam McKay/Will Ferrell-maraton
McKay-utazás Abszurdisztánba, avagy maradj menő, Will Ferrell!
10 óra, 5 film, 4 ember és fárasztó poénok sokasága. Tudtuk, mire vállalkozunk, és azt is, hogy ezzel veszélyes terepre tévedünk, hiszen Will Ferrell megosztó figura. Az általa képviselt humort épp annyira lehet gyűlölni, mint amennyire imádni. És bár egy komikus sosem hozhatja egyenletesen ugyanazt a színvonalat, Adam McKay író-rendező-humorista keze alatt ez majdhogynem sikerül neki. Másfél évvel ezelőtti sikeres A Gyűrűk Ura-maratonunk után ezúttal öt fárasztó komédia megtekintését tűztük ki célul, ám még mielőtt mazochistának kiáltanátok ki minket, eláruljuk: nekünk ez élvezet volt, a McKay-Ferrell kollaborációk ugyanis szerintünk az amerikai abszurd humor méltatlanul alulértékelt csillogó drágakövei. Öntsetek hát magatoknak egy pohár tejet, lőjétek be a sérót, és indulhat a Délutáni Láz! Szigorúan nem komolyan veendő sorok következnek. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2014. májusi számában jelent meg.)
Szöllőskei Gábor
A résztvevők: Villányi Dániel, Tóth Csaba, Arányi Zsuzsanna, Szöllőskei Gábor
11:00. Kezdés előtt felmerül egy olyan aggodalom, mely szerint az abszurd humor kis adagokban fogyasztható, nagy dózisban viszont már fárasztó (és ez alól a Monty Pyhton egyébként zseniális Repülő Cirkusza sem kivétel), így félünk, hogy esetleg az utolsó állomásként tervezett, és hármunk által eddig nem látott Ron Burgundy – A legenda folytatódik című filmre már annyira immúnisak leszünk erre a humorra, hogy egyetlen poénon sem kacagunk majd önfeledten.
12:05. Végre-valahára elstartolunk az életmű első darabjával, kezdődik A híres – Ron Burgundy legendája. Többen nagyjából betéve tudjuk a filmet, ám valahogy sosem ágállunk ellene, ha a lejátszóba kerül, így “ezredszerre” is szívesen nézzük. Ezúttal a szinkront választjuk, a magyarított poénok ugyanis működnek, és Kautzky Armand tökéletes magyar hang a pojáca Ron Burgundy számára.
12.07. Hoppá, sokszor láttuk, ez valahogy mégis elkerülte a figyelmünket. A producerek között ott feszít David O. Russell (A harcos, Napos oldal, Amerikai botrány) is.
12:21. Az első igazán ütős paródia, a ’60-as, ’70-es évek Amerikájának West Side Story-szerű utcai suhancbanda-beállítása a hozzá illő zenével és látószöggel: Vince Vaughn karaktere pedig a film legjobb nevét kapta: Wes Mantooth.
12:35. Az első kitörő hahota-indok: Ron Burgundy a randi során előkapja ingujjából fuvoláját (“Nem készültem!”), majd lenyom egy tüzes jazz-számot. Plusz megtudjuk, hogy egy fuvola szívószálként és lángszóróként is megállja a helyét. Csaba ekkor jegyzi meg, hogy Kautzky Armand felkérése nem lehet véletlen magyar hangként, ugyanis a színész eléggé hasonlít Ron Burgundyre. És tényleg.
12:49. A film legkegyetlenebb része: Burgundy kutyusát, Baxtert a cameózó Jack Black átrúgja a híd korlátján, egyenesen a folyóba. Imádjuk, hogy a készítők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy tisztán látszódjon: Black csak egy plüsskutyusba rúgott bele (azt is bénán). Ugyanit: a burritót következetesen hot dognak fordítják, 2005-ben (a film csak DVD-n jelent meg itthon 2005. április 12-én) a magyar ezek szerint még nem ismerte ezt az étket…
13:00. A híres – Ron Burgundy legendája kétségkívül legkultikusabb és legviccesebb jelenete: leszámolás a híradós stábok között. Elhagyatott városi gettóhelyszín, öltönyös, belőtt frizkós bemondók, gránát, szigony, háló, tűz, karlevágás és nem kevés cameo: feltűnik Luke Wilson, Tim Robbins és a spanyolra maszkírozott Ben Stiller is. Természetesen megint Steve Carrell Brickjén röhögünk a legtöbbet. Itt gurult el először igazán a gyógyszer!
13:19. Ismét egy remekül elhelyezett filmes klisé-paródia. A mélypontról visszatérő Burgundy egy hatalmas kagylót kürtként használva hívja össze embereit, majd a helikopterről felvett tájképek után látjuk, amint épp ott biliárdoznak hősünk mellett. High five!
13:22. A medvék. Ahogy a statisztikában is látszik, McKayék előszeretettel pakolnak mindenféle állatokat filmjeikbe. A medve ráadásul többször is előfordul A híresben, hiszen, mint Bricktől megtudjuk, kiszagolják a menstruációs vért. A film másik legviccesebb jelenetében és egyben fináléjában a halottaiból visszatérő Baxter kutya elegyedik fergeteges beszélgetésbe a grizzlyvel, hogy megmentese főszereplőinket. Közben Brick egy medve hátán lovagol (“Szőrös lett a traktorom!”).
13:29. “Maradj menő, Földbolygó!” – szól a zárómondat, majd jöhetnek a stáblista alatti bakik, melyek közé érthetetlen okokból bekerült egy az 1977-es Smokey és a banditákból is. Csakis Burt Reynolds Ron Burgundyére hajazó méretes bajsza lehet az ok.
Summa: A híres – Ron Burgundy legendája talán máig a legerősebb McKay-mű telis-tele idézhető szövegekkel és üdítően bugyuta poénokkal. A Délutáni Láz című nóta, Brick szövegei, a híradós stábok ütközete, a Szex Párduc parfüm (aminek egyesek szerint olyan szaga van, mint egy jeti péniszének, vagy egy műlábnak belülről), valamint Baxter és a medvék üdítő dialógusa mind hozzájárultak ahhoz, hogy többször is újranézhető, frappáns kikacsintásokkal teli abszurdan könnyfakasztó komédiaként könyvelhessük el Adam McKay és Will Ferrell első együttműködését. “Will nem olyan kemény, mint Sam Jackson, vagy Liam Neeson. Nem olyan nagy filmcsillag, mint Will Smith. Nem néz ki olyan jól, mint James Marsden. De a fenébe is, a fickónak van szíve, és ez számít igazán ebben a világban!” – nyilatkozta egyszer McKay a kedvenc színészéről.
Cameók: Danny Trejo, Jack Black, Judd Apatow, Adam McKay, Tim Robbins, Luke Wilson, Ben Stiller, Seth Rogen, Missi Pyle, Shira Piven (Adam McKay felesége, aki egyébként Jeremy Piven színész nővére).
13:42. Rövid szünet után kezdetét veszi a Taplógáz, mely A híres – Ron Burgundy legendája amerikai sikere (85,2 M) után majdnem háromszor akkora költségvetésből gazdálkodhatott, a kretén karakterek és az elnyújtott poénok közé pedig első ízben beficcenhetett a látványos akció is. A film egy idézettel indul, és ez szintén általános a McKay-filmeknél: komoly idézet egy komolytalan témához.
13:46. A rendező máris cameózik, ő alakítja Terry Cheveaux-t, a NASCAR-csapat pilótáját, aki a verseny kellős közepén kimegy a WC-re, majd betol még egy hamburgert is.
13:55. A film egyik legelnyújtottabb poénja: asztali áldás a Bobby-család otthonában. Mindent megtudunk a gyermek Jézusról…
14:05. Feltűnik a nemezis, a profi, Forma 1-ből szabadult pilóta, a rettegett francia és meleg ellenfél, Jean Girard, vagyis Sacha Baron Cohen. Antréja során máris eltöri a Ricky Bobbyt alakító Ferrell karját.
14.30. Jól halljuk? – kérdezzük magunktól. De igen, itt most épp a Rolling Stones Paint It Black című slágerét halljuk… franciául. Jean Girard pedig versenyzés közben Camus Közönyét olvassa.
14:42. Az állatok itt sem maradhatnak el, ezúttal egy puma kap nagy szerepet. Ha be tudsz ülni egy kocsiba egy puma mellé, akkor a vezetéstől sem fogsz félni. Csak mondjuk. Ekkor tűnik fel először csapatunknak, hogy a film legjobb karakterét (Ricky Bobby alkesz faterját) alakító Gary Cole kezében MINDIG ott a sör…
14:59. A filmekben gyakran kapnak hülye nevet a kocsmák, éttermek, vendéglők. Itt The Unfriendly Possumnak, a magyar fordításban Búfelejtő erszényes patkánynak nevezik.
15:02. Ismét egy filmes klisé. Amy Adams olyan lelkesítő beszédet tart, mint William Wallace a csata előtt. Ricky Bobby be is izgul tőle.
15:05. A filmtörténet legjobb versenyautós szponzorai: férfitanga és társkereső hirdetés…
15:20. A Taplógáz egyik (ha nem a…) legjobb poénja természetesen Gary Cole-hoz köthető. A film végén átveszi a jegyeket, melyeket fia, Ricky hosszú évek óta mindig félretesz számára, hátha eljön egyszer megnézni őt versenyzés közben. Természetesen, mielőtt nyálba fordulnánk, Reese Bobby nem hazudtolja meg önmagát…
15:25. Olyan hosszú karambolt láthatunk, melynek kellős közepébe megérte beszúrni egy reklámot. Tisztára, mint a Gyalog galopp hídas átkelésébe szúrt “Intermission” felirat.
15:30. Ricky Bobby nyert, bár érvénytelenül, de ez nem számít, mert övé az erkölcsi fölény. Hosszú férficsók Sacha Baron Cohennel, majd békülés apucival, és itt a vége, jöhetnek a bakik.
Summa: A Taplógáz a McKay-filmográfia eddigi legsikeresebb filmje az Egyesült Államokban 148,2 milliós bevételével, ám ennek ellenére számunkra a rendező pályájának leggyengébb alkotása. Bár még így is mosolyra fakaszt minket, néhol azonban nem ártott volna a vágóolló sűrűbb használata. Gary Cole sokat javít a szitun, Will Ferrell pedig egyenrangú társat kapott John C. Reilly személyében. Emellett a film a szokásos férfibarátság mellett ezúttal az apa-fiú vonalra is erősen ráment.
Cameók: Dale Earnhardt Jr. (NASCAR-versenyző), Jamie McMurray (NASCAR-versenyző), Elvis Costello, Mos Def.
16:31. Ebédszünet, Csaba kiadós penne arrabiatájának behabzsolása után indul a Tesó tusa, az első film, amit nem látott mindenki közülünk, Zsuzsi első ízben kaphat így majd sokkot, ráadásul teligyomorra.
16:33. Első megjegyzésünk: az egyébként remek formában lévő Mary Steenburgen csupán 14 évvel idősebb Will Ferrellnél, így necces lenne anyukának, de hát láttunk mi már falon pókot.
16:55. Derek (Adam Scott) családjával együtt énekli a kocsijukban a Sweet Child Of Mine-t. Bizarrul vicces jelenet, melyben 1 másodperc alatt helyrerakjuk magunkban a szereplőket, így kell ezt!
17:07. Filmes utalás: Will Ferrell és John C. Reilly a Nico című filmet nézik, Seagal éppen eltöri valakinek a karját (ahogy a Taplógázban Jean Girard Ricky Bobbynak). Dani megjegyzi, hogy John C. Reilly pólói zseniálisak, és valóban, érdemes rájuk odafigyelni.
17:27. A Tesó tusa egyik legjobb része, a Prestige Worldwide prezentáció, azon belül is a Boats and Hoes hip hop nóta. Mi lassan hat éve kántáljuk…
17:42. Állásinterjú a la McKay: “Két kikötésünk van. Ne kelljen szexelni idős hölgyekkel, és ne legyen medvecsapda! Minden más jöhet!”
17.50. A Taplógázhoz hasonlóan itt is egy apát alakító karaktert imádtunk a legjobban. Ezúttal a John. C. Reilly faterját játszó Richard Jenkinst, aki zseniális komikus alakítást nyújt a főszereplők által őrületbe kergetett Dr. Dobackként. A film fináléjában előadott okító célzatú dínós sztorija bármikor idézhető. “Ne veszítsd el a saját dínódat!”
17.53. Zenés betét mindig kell, az egyik kedvenc jelenetem a filmből ráadásul épp ez. Dale és Brennan előadják Andrea Bocelli Time To Say Goodbye című dalát spanyolul. Az érzelmes nóta közepette a film többi szereplőiben is feltör a szeretet, a kentaur és a favágó felbukkanása pedig hab a tortán. Könnycsordulás várható.
17:58. A legfurább ölelkezés, amit valaha filmen láttunk.
18:04. A tesók kibékülnek, mindenki boldog, de azért még végignézhetjük, amint a végefőcím alatt két negyvenes fickó péppé ver egy csapat gyerkőcöt. “Ilyen érzés felnőttnek lenni.” No comment. (Megjegyzés: az eredeti tervek szerint a film fináléjában Brennan és Dale beállnak a seregbe, és éppen Falludzsában vannak, mikor felteszik maguknak a kérdést: “Ez jó ötlet volt, ugye?” A rendező szerint azért jobb, hogy nem így ért véget a film.)
Summa: A Tesó tusa magában hordozza a színtiszta Adam McKay-esszenciát. Bár itt-ott valóban agyzsibbasztó, és egy-két WC-humorbombát is megenged magának (heregolyó a dobon és kutyakakinyalás), mégis megszeretteti velünk a főszereplőket, azt pedig külön imádjuk (bár ez a rendező minden filmjére igaz), hogy mennyire nem veszi komolyan magát. Adam McKay nyilatkozata szerint egyébként ezen a filmjén tud a legtöbbet röhögni. És bár tervezett hozzá folytatást, elmondása alapján ez a közeljövőben nem fog bekövetkezni. A direktor nemrégen az elhunyt Roger Ebert filmkritikust méltatta, megemlítve, hogy neki köszönheti az eddigi leglehúzóbb kritikát, a Tesó tusát ugyanis “a nyugati civilizáció végének egyértelmű jelenként” aposztrofálta.
Cameók: Seth Rogen, Adam McKay (mindketten állásinterjúztatóként tűnnek fel).
18:10. Még bírjuk az iramot! Kell is, mert a Pancser Police kerül a képernyőre. A mű rögvest belecsap a lecsóba, és a McKay-karrier legütősebb akciójelenetével nyit, melyet ez az akció-vígjátékként piacra dobott film sem tud felülmúlni a későbbiekben. A bevezető sódert A híreshez hasonlóan ismét egy ismeretlen narrátor löki, aki a filmben egyébként nem tűnik fel…
18:16. Nem kell sokat várni a film legtöbbet hangoztatott idézetére Mark Wahlberg szájából: “Páva vagyok! Engedjétek, hogy repüljek!”. Wahlberg egyébként a Pancser Police előtt nem sok vígjátékban tűnt fel, ám tökéletes partnernek bizonyult Ferrell számára, és két évvel később a Teddel sem járt rosszul ugyebár…
18:42. Így kell használni egy női karaktert! Eva Mendes, mint Ferrell ronda házisárkánya briliáns húzás, és nagyjából akármennyiszer el lehet lőni ugyanazt a poént: ahogy Wahlberg rácsodálkozik a bombázóra. “De most komolyan, ki ez a nő?”
18:54. Wahlberg balett-táncra perdül, “Ez meglepően jó volt!”, röhögés, ilyen poénokat várunk továbbra is, köszönjük!
18:56. A ’70-es, ’80-as évekbeli zsarufilmek karaktereinek magánéleti zűrjei után kötelezően becsúszó szaxofon-zenéje az éjszakai város alatt… Igen, ezt halljuk e filmben is.
19:00. Ha valaki egyszer látja a Pancser Police-t, két dologra bizton emlékezni fog: a pávás dumára és a strici-szálra. Az aktakukac, nyominger Ferrellről a film közepén kiderül, hogy régen strici volt Fater néven, ezt az infót pedig a film végéig képtelenség feldolgozni. Wahlbergnek sem megy.
19:13. Pimps Don’t Cry, vagyis Egy strici nem sír – énekli Eva Mendes. Jól teszi.
19:14. Adam McKay most sem hagyja ki a cameót. Ő Mocskos Mike, a csöves, aki a haverjaival folyton orgiát tart Ferrell Toyota Priusában. Sajnos e néhány másodperces feltűnésből is látható McKayen, hogy már akkoriban kezdett eluralkodni jóindulatú neurológiai rendellenessége, amely miatt remeg a feje. Ő maga “esszenciális remegés”-nek hívja.
19:16. A film egyik legegyedibb és legviccesebb jelenete: a kocsma-dioráma. Állóképek között botorkál a kamera egyetlen snittben: fegyverek, pap, farkaskutya, van itt minden!
19:33. A Pancser Police észbe kap, hogy mégis akcióvígjáték, vagy mifene, ezért lassított felvételes irodai lövöldözést láthatunk, egy köteg feldobott papír pedig kb. 100 kötegként hullik alá menő designt varázsolva a képsorokhoz.
19:38. Lassan véget ér a film, így kellett még legalább egy nagy poén. Ebben Eva Mendes és Ferrell előbbi idős édesanyjával üzengetnek egymásnak mocskos szexuális tartalmú dumákat. A golfütőre szerelt elektromos borotvánál aztán betelik a pohár.
19:42. És az utolsó nagy akciójelenet sem hiányozhat egy újabb autósüldözés képében, mely alatt szól a Monday, Monday a The Mamas & The Papas előadásában. Közben kiderül, hogy mekkorát bukott A nagy Ő című reality-show csecsen változata.
19:57. Az utolsó poén: fölszállott a páva, véget ért a film.
Summa: A Pancser Police – amellett, hogy a rendező talán legpopulárisabb és legösszeszedettebb filmje – ismét a férfibarátságot tette meg központi témájául, Dani meglátása szerint pedig nem először kerül elő McKayék Bush-ellenessége sem. Bár elbírt volna több akciót is a film, még így is az alkotók egyik legszórakoztatóbb darabja.
Cameók: Brooke Shields, Tracy Morgan, Anne Heche, Rosie Perez, Derek Jeter (baseball-játékos), Ice-T (az eredeti narrátor).
20:02. És következzék az est legjobban várt darabja, hiszen Csabán kívül egyikünk sem látta még a Ron Burgundy – A legenda folytatódikot. A film rögvest egy ütős cameóval indít: Harrison Ford tűnik fel egy jelenet erejéig a tévécsatornafőnök Mack Tannen bőrében.
20:15. Champ éttermében a rántott csirke valami más állatra hajaz… Adam McKay egy interjúban elárulta, hogy neki ez a kedvenc poénja a filmből.
20:24. A Pancser Police kocsmás körképe kapott egy kistesót, melyben Burgundyék kisbusza sofőr nélkül hatalmasat ugrat, majd lassított felvételek közepette vonhatjuk le a következtetést, hogy miért nem jó az, ha bowling-golyót és skorpiót szállítunk az utastérben.
20:58. Brian Fantana ezúttal pézsma-gyűjteménye helyett koton-kollekciójával vág fel, köztük a Királyi Kotonnal. “-A hétből négy törvénytelen gyermekemet ilyen gumiban nemzettem. – Te Brian, nem azért használ az ember kondomot, hogy ne legyen gyereke? – Ismered a régi mondást: Nem.”
21:15. Az első rész legtöbb kultikus jelenete kap itt egy újrát, vagy egy továbbfejlesztett verziót. A 2004-es film jazzfuvolás fellépését ezúttal pl. jégtánccal kombinálták, amely felettébb halálos agyf*sz-dózist eredményezhet…
21:18. Ron Burgundy balesete vakságot okoz, és itt következik a film legfurább etapja. A világítótoronyban élő Ron vakpoénjai, valamint feleségével és kisfiával való összemelegédése számos remek pillanatot tartalmaz, ám az egyik érthetetlen módon kimaradt a magyar kiadásból. Ronék megmentenek egy bébicápát, majd felnevelik, és szabadon engedik, Ron pedig még egy búcsúdalt is énekel Dobynak, merthogy így nevezték el. “Egyél sok halat és embert, Doby!” – búcsúzik el kis kedvencétől Ron fiacskája. Nem kamuzunk.
21:37. Egészen idáig a Ron Burgundy – A legenda folytatódik nem bővelkedett fantasy-elemekben, “egész reális” (azért az idézőjel szükséges) képsorok peregtek. Majd a film végén természetesen megkapjuk azt, ami jár, az első részben látható stábok csatájának felturbózott változatát űrpisztollyal, szellemmel, ágyúval, angyallal, minotaurusszal és egy garmada cameóval. Aki szeretne meglepődni, ne olvassa el a cikk végén az illusztris névsort! Kőkemény lezárás, szem nem marad szárazon.
21:44. Véget ért a McKay-móka mára!
Summa: Burgundyék ismét darabjaira kapták szét rekeszizmainkat, és bár többségünk véleménye szerint nem ér fel az első részhez, remek kis folytatás, mely tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz, és elborult alkotó elméinek hála ezúttal is számos idézhető marhasággal egészítette ki az eddig sem túl ritkás poén-apparátust. A felsoroltakon kívül a Csipkesrác, Olivia Newton John szűzhártyája, a pupilla tüzében feltűnő Van Damme, vagy az itt-ott felbukkanó denevér szerintünk ugyanolyan sokszor előjön majd jövőbeli sörözéseink alkalmával, mint az eddigi baromságok. És bár elismerjük, hogy nem épp a legkifinomultabb humor képviselői ők, kitartunk amellett, hogy egy olyan komédia-vonulatot képviselnek, amely hiánypótló, ártalmatlan, és sokkal okosabb annál, mint amilyennek elsőre látszik. Persze fárasztó is, igen, és bár mi maradandó sérülések nélkül túléltük e napot, nektek azért kisebb adagokban javasoljuk a fogyasztást. Adam McKaynek pedig hosszú életet és további sok filmet kívánunk!
Cameók: Harrison Ford, Vince Vaughn, Will Smith, Jim Carrey, Marion Cotillard, Sacha Baron Cohen, Drake, Kirsten Dunst, Tina Fey, Amy Poehler, Liam Neeson, John C. Reilly, Kanye West
Természetesen ezúttal is készítettünk egy rövidke statisztikát a közös pontokról, így nagyjából kapunk egy képet arról, hogy McKay és Ferrell mire gerjednek leginkább… Sírás, állatok és dalok? Hmm…
| A híres – Ron Burgundy legendája | Taplógáz | Tesó tusa | Pancser Police | Ron Burgundy – A legenda folytatódik | |
| Éneklés/dalok | 2 | 1 | 5 | 2 | 1 |
| Állatok | 6 | 3 | 1 | 1 | 4 |
| Férfiak sírnak | 5 | 1 | 4 | 1 | 6 |
| Fantasy-elemek | 3 | 1 | 2 | 0 | 1 |
| Halálok | 2 | 0 | 0 | 4 | 0 |
| Cameók | 10 | 4 | 2 | 6 | 13 |
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!