Kultfilm: Összeomlás
Összeomlás (1993)
Ha a filmtörténet legellentmondásosabb figuráinak toplistáját kéne összeállítanunk, William Fosternek, ismertebb nevén D–Fensnek mindenképp az élvonalban lenne a helye. Ritka ellenszenves figura, tettei nagy részétől borsódzik a hátunk, mégis olykor mi magunk is szeretnénk úgy kezünkbe venni az igazságszolgáltatást, ahogyan ő. Megtestesíti a mindegyikünkben ott lakó dühöngő lázadót. Igazi kultfigura. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2006. novemberi számában jelent meg.)
Tóth Csaba
Sztori
D–Fens a feleségével beszél telefonon: Nekem már nincs visszatérés. Tudod, miért? Túlléptem azon a ponton, ahonnan már nehezebb visszatérni a kezdethez, mint folytatni egészen a végig. Olyan, mint… Emlékszel az Apollo 13 űrhajóra? A Hold felé tartottak és valami nagy zűr volt. Vissza kellett térniük, de már túljutottak ezen a ponton, ezért megkerülték az egész Holdat, hogy visszajussanak, és órákig nem volt velük kapcsolat. Mindenki izgatottan leste, vajon három hulla tér-e csak vissza az űrből. Ez vagyok én. A Hold túloldalán járok. Nincs velem kapcsolat, és mindenki azt várja, hogy mikor bukkanok föl.”
Egy nagyvárosi kispolgárra egy nehezen induló napon egyszerre sújt le életének minden kínja: kirúgása, válása, tehetetlensége… Rosszkor van rossz helyen, ezért épp a rossz emberekbe 
ütközik. Ámokfutásának első áldozata még megússza boltja szétverésével, de ahogy a férfi lassan átsétál Los Angeles gettóján, egyre többen esnek áldozatul haragjának. Mindeközben Prendergast nyomozó nyugdíjazás előtti utolsó napját tölti a rendőrségen, és a véletlenek összejátszásának köszönhetően épp ő indul el az ámokfutó után. Az idő fogytában, mivel D–Fens előbb-utóbb eléri a célját és hazaér, s érdekes módon az üldöző is tanul valamit üldözöttje életfelfogásából…
A filmről
Prendergast a rendőrfőnöknek: „Baszom alássan, kapitány. Baszom alássan.”
A kockázatos, a szokásostól kicsit is elütő projektekre mindig nehezen lehetett támogatókat találni Hollywoodban, és ilyenkor nem árt egy sztár, aki a terv mögé állva keresztülverekszi magát a stúdiók bürokratáin. Az Összeomlás forgatókönyvét is visszadobták már szinte mindenhonnan, amikor Michael Douglas beleszeretett az irományba. Az Elemi ösztön után, sikerei csúcsán gyakorlatilag abba foghatott, amibe csak akart, így ezzel a támogatással már könnyen zöld utat kaptak a Warnernél. Joel Schumacher rendező számára is a lehető legjobbkor jött a felkérés, mivel a sok tinifilm és horror után végre bebizonyíthatta, hogy egy igazi felnőtt dráma elkészítését is rá lehet bízni. Persze, a hollywoodi szabályoktól nem sikerült teljesen távol maradniuk. Mivel a stúdiónál attól tartottak, hogy a nézők túlzottan azonosulni fognak a Douglas által alakított szociopatával, nagyobb hangsúlyt kapott a Robert Duvall játszotta rendőrkarakter, aki a film végén maga is fellázad ugyan élete megkeserítőivel szemben, de ő ezt szabályos kereteken belül teszi, ezzel is 
példát állítva a fiatalok elé. (De szép is volt, amikor még ilyesmire is figyeltek a stúdióknál!) A nagyvárosi társadalmi problémákról és konfliktusokról nem is forgathattak volna aktuálisabb filmet akkoriban, mivel épp a felvételek idején törtek ki Los Angelesben a faji zavargások, melyek jelentősen megnehezítették a stáb dolgát.
Filmtörténeti szerep
D–Fens: „Nem vagyok gazdaságilag életképes.”
A rendszer ellen lázadó kisembereknek nagy hagyományuk van a filmtörténetben, elég ha csak a Kína szindrómára vagy a Brazilra gondolunk vissza. Bár nem ez tartozik a legkedveltebb 
témák közé az Álomgyárban, mégis időről időre visszatér D–Fens szelleme a vásznakon a nagy stúdiók filmjei között is. Costa-Gavras elsősorban médiakritikára használta a témát az Őrült városban, Nick Cassavettes azonban már nem tudott túllépni a kliséken a Végszükségben. Niels Mueller mondanivalóját teljesen Sean Penn színészi játékának rendelte alá A Richard Nixon-merényletben, míg Peter Weir is inkább a médiát, mint magát a társadalmat bírálta a Truman show-ban. D–Fens legradikálisabb követője kétséget kizáróan Tyler Durden és a Narrátor a Harcosok klubjában, akik még elődjüknél is jóval radikálisabban küzdenek a társadalmi normák ellen. Érdekesség, hogy Joel Schumacher egy későbbi filmjében is foglalkozott a lázadás tematikájával. A fülkében Kiefer Sutherlandet a direktor úgy instruálta, hogy úgy képzelje el a figuráját, mintha az Összeomlás-béli D–Fens fia lenne.
Karrierek
Joel Schumacher azóta is ügyes hollywoodi iparosnak számít, aki többnyire olyan alacsonyabb költségvetésű, kísérletező kedvű alkotásaiban tud nagyot alkotni, mint a Tigrisek földjén, a 8 MM vagy A fülke. Blockbusterei gyakran hoznak sikert (Ha ölni kell), de akad köztük néhány igazi szégyenfolt is (Batman és Robin).
A nyolcvanas években Oscart kapó Michael Douglas végiguralkodta a kilencvenes éveket, de a fényes Wonder Boys – Pokoli hétvége és Traffic jellemezte korszak óta elkerülik őt a jó 
forgatókönyvek. Olyan vígjátékokban tépázta meg karrierjét, mint a Túl nagy család, az Apósok akcióban, vagy az Én, a nő és plusz egy fő.
Robert Duvall igazi hollywoodi nagy öreg lett, akit máig elárasztanak szerepajánlatokkal. Zseniális karakterszínész, akit az utóbbi időben olyan filmekben csodálhattunk meg, mint a Thank You for Smoking, a Fegyvertársak vagy a Zavaros vizeken. Utóbbiért Oscar-díjra is jelölték.
Kulcsmomentumok
– Amikor D–Fens véletlenül egy páncélökölhöz jut és azt az útépítő munkások ellen szeretné használni, de rájön, hogy nem ért a beüzemeltetéséhez. Egy arra bicikliző fekete kisgyerek mutatja meg neki a tüzelés módját.
– Foster egy gyorsétteremben szeretne reggelizni, de mivel két perccel a reggeliző menü lejárta után ér oda, már csak ebéd menüt akarnak adni neki. Erre elővesz eg
y géppisztolyt és kioktatja az étteremvezetőt.
A film sorsa
Bár az Akadémia erősen megfeledkezett Joel Schumacher művéről, azért Cannes-ban abban a megtiszteltetésben részesült, hogy filmjét Arany Pálmára jelölték. Mivel a költségvetés is alacsony volt, így a negyvenmilliós amerikai bevétel tisztes nyereséget hozott a konyhára. Később a film VHS-en és a tévében igazi kultuszra tett szert, és a DVD-piacon is hamar megjelent egy fapados kiadás formájában. Az extra változatra még mindig várnunk kell egy darabig, de novembertől végre kapható lesz a mozi Harsányi Gábor fantasztikus magyar szinkronjával is.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!