Kultfilm: Die Hard: Az élet mindig drága
Az élet mindig drága (1995)
A második rész enyhe önismétlése után John McClane új terepre tévedt és a zárt tér helyett egy komplett városon át üldözte végig a terroristákat. Az élet mindig drága új életet lehelt a kissé megfáradt franchise-ba. (Cikkünk eredetileg a VOX mozimagazin 2013. februári számában jelent meg.)
Tóth Csaba
„St. Ives felé haladtomban
Egy hétfeleséges férfibe botlottam.
Minden feleségnek volt hét zsákja,
Minden zsáknak volt hét macskája,
Minden macskának hét kiscicája,
Cicák, macskák, zsákok, feleségek,
St. Ives felé hányan mendegéltek?”
John McClane (Bruce Willis) rohadtul nincs formában. Piszkosul másnapos, a rendőrségtől felfüggesztették és a feleségével is szétmentek majdnem egy éve. Amikor aztán egy bombákat robbantgató őrült (Jeremy Irons) Simonként bejelentkezve különböző logikai feladványokkal csesztetve (lásd fent) zsarolja őt, bedühödik és a felrobbantással fenyegetett iskolákat megvédendő ismét terroristavadászatba kezd, az oldalán egy nagypofájú harlemi boltossal, Zeusszal (Samuel L. Jackson). A tét azonban nemcsak egy csomó élet, hanem a Nemzeti Bank aranykészletének biztonsága.
McClane: „Azért utálsz, mert fajgyűlölő vagy.”
Zeusz: „Micsoda?!”
McClane: „Jól hallottad, azért utálsz, mert fehér vagyok.”
Zeusz: „Azért utálom magát, mert ki fog nyúvasztani!!!”
Ugyan a Drágán add az életed folytatása, a Még drágább az életed az első résznél több pénzt keresett, de sokkal többe is került annál, ráadásul a kritikusok és a nézők se szerették már annyira. A Fox ezért is volt kissé tesze-tosza az újabb folytatás elkészítése kapcsán, de amikor Andy Vajna cége, a Cinergi beszállt a produkcióba, mégis elindulhatott a projekt. Míg a korábbi részeknél regényeket adaptáltak át Die Hard mozivá, ezúttal egy eredeti forgatókönyvet sikerült összeszedniük, bár arról is szó volt, hogy a film abból a sztoriból készül el, amiből később a Féktelenül 2-őt forgatták. „Nem akartuk még egyszer ugyanazt megcsinálni, csak egy toronyház és egy repülőtér után egy hajón.” – hangoztatták ellenérveiket az alkotók, és így került a képbe Jonathan Hensleigh Simon Says című forgatókönyve, amit eredetileg a Halálos fegyver-sorozat egy újabb darabjának szántak. Hensleigh elmondása szerint a film első órája nagyjából megegyezik a régi forgatókönyvével, pusztán csak a karaktereket Die Hard-osították. Persze a stúdió egy kicsit megijedt attól a jelenettől, melyben McClane egy „Gyűlölöm a niggereket” táblával a nyakában flangál fel-alá a Harlemben, de amikor változtatni akartak, az író azzal fenyegette őket, hogy akkor másnak adja el a szkriptet, így végül maradhatott a dolog. Az első rész visszatérő direktora, John McTiernan végül úgy oldotta meg a jelenet biztonságát, hogy nem Harlemben forgattak, és Bruce Willis egy üres táblával a nyakában mászkált. A feliratot csak később, digitálisan illesztették oda, ezzel is megelőzvén az esetleges környékbéli zavargásokat.
A film legendás nyitójelenetét a Summer in the Cityvel és a robbantással rögtön elsőként vették fel, és bár rengeteget költöttek a lezárásokra és a felvétel biztonságára, végül majdnem kikerült a filmből. Az oklahomai robbantás miatt McTiernan elbizonytalanodott, de végül bent hagyta filmjében a kulcsfontosságú szcénát.
A forgatókönyv még a bemutató után is okozott bonyodalmakat. Nem sokkal a premiert követően az FBI felkereste Hensleigh-t, akinek magyarázatot kellett adnia arra, honnan vannak ilyen pontos információ a Nemzeti Bank aranytartalékának raktározásáról, de úgy tűnik, az ügynökök kissé túlbuzgók voltak. Az író az egészet a New York Times egyik cikkében olvasta, amit könnyen bizonyítani is tudott.
Cobb felügyelő Simonnak: „Megértem a McClane iránti érzelmeit, de higgye el, az a tetű nem ér ennyit. Annyi mindenkinek lépett már a tyúkszemére itt az osztályon, hogy rövidesen már csak biztonsági őrnek fogják alkalmazni. A felesége sem akar tudni róla, és csupán két lépés választja el attól, hogy totál alkoholistává váljon.”
McClane (súgva): „Egy lépés, csak egy lépés!”
Egyes elméletek szerint jó folytatást még lehet készíteni, de jó harmadik részt szinte lehetetlen. Persze erre rögtön lehetne mondani azokat a franchise-okat, ahol mégis sikerült a dolog, de valljuk be: ezek csak a kivételek, amik erősítik a szabályt. A Die Hard: Az élet mindig drága tökéletesen tudta, mi a dolga. Amit kétszer el lehetett adni a nézőknek, harmadszor már nem lehet. Willis kapott egy társat az akciókhoz, a film nem zárt térben játszódott és ezúttal végre nem kellett megmentenie a feleségét. Ennyi újítás éppen elegendő volt ahhoz, hogy a sorozat tovább élhessen.
Bruce Willisnek olyanok a Die Hard-filmek, mint Tom Cruise-nak a Mission: Impossible-sorozat. Amikor épp döglődik a karrierje és sorra buknak a filmjei, akkor csinál egy újabb epizódot. Bár a tavalyi éve nem sikerült olyan rosszul (Looper, Holdfény királyság, The Expendables 2), ezek vagy mellékszerepek vagy független filmes főszerepek voltak, márpedig egy A-kategóriás sztárnak nagyszabású premier kell. Íme!
John McTiernan a harmadik rész után rendezett pár felejthető mozit (Rollerball, A 13. harcos…), mostanság pedig épp börtönbe vonulni készül hatvankét évesen, mivel hazudott az FBI-nak, ami nem szép dolog.
Kulcsmomentumok
- A Summer in the City taktusait egy robbanás zavarja meg New York belvárosában. Ritka hatásos nyitány.
– Willis a „Gyűlölöm a niggereket” táblával a nyakán flangál Harlem utcáin.
– A „Hogyan csináljunk 4 gallon vizet egy 3 és egy 5 gallonos flakonnal?” nevű játék.
A film sorsa
Bár a költségvetése kilencvenmillió dollár volt, alig százmilliót termelt az amerikai mozipénztáraknál (azért világszinten kasszírozott rendesen: 366 millát), és a korabeli kritikák sem voltak elájulva tőle. A korral azonban nemesült, és mára klasszikussá érett. Hazánkban már a bemutatója idején is elképesztően népszerű volt a maga félmilliós nézettségével, ráadásul VHS-en és később DVD-n is csak növelte rajongótáborát. Az ötödik rész premierje apropóján most végre Blu-rayen is megjelenik nálunk.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!