AVA
2020.07.02. (Ava) Miután egy kiemelkedő jelentőségű merénylet balul sül el, Ava, a világklasszis bérgyilkos hazatér, hogy megpróbálja helyrehozni a kapcsolatot a családjával. Szerencsétlenségére azonban a szervezet feje őt tűzte ki következő célpontul, hogy még véletlenül se vezethessenek hozzá a szálak.
KRITIKA
Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember a kedvenc színésznőjét látja egy szörnyen rossz filmben szenvedni.
Tóth Csaba
Egy dolgot már le is lőttem: Jessica Chastain a kedvenc színésznőm. Jó ízlésű, jó humorú és végtelenül okos nőnek tartom (ezekről egyszer volt alkalmam személyesen is megbizonyosodni), ugyanakkor, mint mindenkinek, neki is vannak hibái. Az egyik az, hogy valamikor régen a fejébe vette, neki akcióhősnői kvalitásai vannak, és bár az idő, valamint az olyan filmek, mint A Vadász és a Jégkirálynő vagy az X-Men – Sötét Főnix ugyan bizonyították, hogy ez nem így van, ő még ma is ragaszkodik ehhez. Másképp nem tudom elképzelni, hogyan mondhatott igent egy olyan csapnivaló filmre, mint az AVA, ami már forgatókönyv formájában is piszkosul sablonosnak és lélektelennek tűnhetett, olyasminek, amit Luc Besson hány ki magából, amikor szólnak neki, hogy három napja van összedobni a következő bérgyilkosos filmje forgatókönyvét. Csakhogy Besson a hasonló tucatmozijaiban legalább az akciójeleneteket rendesen összerakja, de itt ennek nyoma sincs. Mintha a teljes költségvetést elköltötték volna a szereplőgárdára (Chastain mellett láthatjuk még Colin Farrellt, Commont, John Malkovich-ot és Geena Davist), így az akciózásban csak néhány rángatózós kamerával felvett és agyonvagdosott olcsó bunyóra, valamint piff-puff lövöldözésre maradt volna némi apró. Az üresjáratokat iszonyú hosszú és fárasztó lelkizésekkel próbálták kitölteni, sikertelenül. Az AVA-t ugyan majdnem két és fél hónappal az amerikai premier előtt láthattam, de azt kívántam, bárcsak ne láttam volna.
96 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!