Remény

2020.07.16. (Håp) Vajon hogyan viszonyul a szerelemhez és magához a szeretethez egy családanya, akinél a negyvenes évei elején agydaganatot diagnosztizálnak? Anja és Tomas sikeres karriert tudhatnak magukénak. Egymás iránti szerelmük az évek múlásával ugyan megkopott, de gyönyörű nagy családjuk kárpótolja őket mindenért. Amikor karácsony előtt egy nappal kiderül, hogy a nőnek feltételezhetően mindössze néhány hónap van hátra az életéből, a házaspár kapcsolata teljesen átértékelődik.

KRITIKA

Ha csak egyetlen filmet nézel meg moziban a nyáron, akkor ez legyen az!

Tóth Csaba

A Remény persze nem látványfilm, nem árasztja el a vásznat a CGI, de nem attól lesz valami mozifilm, hogy rengeteg dolog felrobban benne, vagy percenként árasztják el digitális kreatúrák a képet. Olykor a mozi arra jó, hogy minél nagyobb méretben nézhessük a színészek arcán megjelenő csodálatos finomságokat, és akár a legkisebb arcrezdülésből is fel tudjunk magunkban építeni egy két ember közti kapcsolatot. Persze ehhez nem csak egy nagyvászon, hanem fantasztikus színészek is kellenek, akik elsősorban nem szavakkal, hanem az arcukkal játszanak, és itt van is belőlük kettő. Stellan Skarsgårdot ugye senkinek sem kell bemutatni, de itt van még az aprócska Andrea Bræin Hovig, akinek a kisujjában több érzékenység van, mint sok színészben tetőtől a talpáig, és ezt a sebezhetőséget a lehető legváltozatosabb eszközökkel tudja használni a vásznon. Ők ketten játsszák Anját és Thomast, a régi párt, akik, bár szakajtónyi gyereket nevelnek együtt, még nem házasodtak össze. A művészpáros azt gondolja, hogy miután túl vannak Anja tüdőrákján, végre lenyugodhatnak otthon a kedélyek, de pont karácsony előtt jön a rossz hír: a nőt agydaganattal diagnosztizálták, amit nagyon gyorsan műteni kell, de még a műtéttel együtt is egészen halovány esélye van csak arra, hogy életben maradjon.
A Remény egyetlen hét történetét meséli el a diagnózistól kezdve egészen a műtétig, de tévedésben van, aki azt hiszi, hogy ez a film a rákról szól. A Remény ugyanis sokkal inkább szerelmi történet, mint dráma a rákról: Anja és Thomas ugyanis szembeszállva az elvárásokkal úgy döntenek, gyorsan összeházasodnak még a műtét előtt, és még egyszer – talán utoljára? – még megünneplik a szerelmüket és az életüket egymással és a családjukkal. Persze Anja és Thomas is teli vannak kétellyel, nem tudják, hogy helyes-e az, amit tesznek, és a film egy pillanatra sem téved az érzelgősség irányába, az itt bemutatott érzelmek mind nyersek, őszinték és hitelesek. Ez már csak azért is nagy szó, mert a filmet író és rendező Maria Sødahl a saját történetét dolgozta fel, mégis képes volt kellő távolságtartással kezelni a sztorit és a karaktereket. Bár a történések majdnem mindegyike megtörtént a valóságban is, a karaktereket eléggé eltávolította magától ahhoz, hogy Anja és Thomas inkább fiktív figurák legyenek, ne pedig ő maga és a férje (Hans Petter Moland rendező) filmes alteregói. Bár a megjelenő érzelmek miatt a Remény egyáltalán nem könnyű néznivaló, a vége mégis inkább felemelő: az életről és a kapcsolatokról mond valamit, és nagyon jól mesél. Egy normális évben is kiemelkedő film lenne, de 2020-ban egyenesen egyike a legjobbaknak.

 

 

126 perc, norvég-svéd

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.