A díszvendég
2020.08.13. (Guest of Honour) Veronicát, a fiatal gimnáziumi zenetanárnőt szexuális zaklatásért ítélték letöltendő szabadságvesztésre. Apja, Jim biztos lánya ártatlanságában, és mindent megtesz, hogy szabadlábra helyezzék, de Veronica úgy érzi, régebben elkövetett bűnei miatt megérdemli büntetését. Nem hajlandó együttműködni apjával: úgy tűnik, a börtönben szeretne maradni. Küzdelmük során felbukkannak a múlt mélyen eltemetett titkai és démonai. Jim egyre elkeseredettebben és megszállottan harcol lánya igazáért, és feszültségét munkájában vezeti le: éttermek fogyasztóvédelmi ellenőrzése során fordul egyre vadabb eszközökhöz.
KRITIKA
Olyan pazar auteur művek után, mint a Családi mozi, A kárbecslő, a Naptár, az Exotica vagy az Eljövendő szép napok, Atom Egoyan számos alkalommal tett kitérőt műfaji filmek felé, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb alkalommal dőltek hátra elégedetten a rajongók.
Csákvári Géza
Amikor már azt hittük, hogy Egoyan eltéved a fesztiválfilmek középszerében, 2015-ben, jött az Emlékezz!, amely frappánsan fogalmazva helyretette az életművet: nézőbarát is volt, de újra a klasszikus Egoyan-témákkal foglalkozott, mint a gyökereink, az önazonosság és a mindent meghatározó múlt. Tematikailag tulajdonképpen ez elmondható A díszvendégről is. A mű középpontjában Jim (David Thewlis remek), a közegészségügyi ellenőr áll, aki profi cinizmussal bünteti meg az étteremtulajdonosokat, hiszen hibátlan világ nem létezik. Az egészen hosszúra nyúlt expozíció kifejezetten szórakoztató és érdekfeszítő, Egoyan elegánsan lebegteti a néző felé, hogy ez az ember nem volt mindig mizantróp, és az emberi kedvességre immúnis. Jim egy kitörésénél tudjuk meg, hogy problémáinak forrása a saját lánya, aki gyönyörű, tehetséges zenész és tanár – ám épp börtönbüntetését tölti egy olyan bűnért, amit nem követett el. Jim harcol az általa sokáig vélt, ám valós ártatlanságáért, miközben nézőként arra várok, hogy derüljön ki, mi is itt a nagy sötét titok. Indok lesz, de inkább afféle deus ex machina módra, Egoyan a képünkbe dobja, amelyben csak az a meglepő, hogy mindenféle dramaturgiai alapok nélkül teszi. Sajnos a tapasztalt rendező most eltévedt a dráma és a thriller műfajai között, illetve a forgatókönyv hiányosságai miatt a mű lezárása zavaros és súlytalan lett.
105 perc, kanadai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!