A másik bárány
2020.08.20. (The Other Lamb) Selah, a kamaszlány távol a világtól, egy eldugott női szektában nőtt fel. Az erdei kommuna vezetője a messianisztikus Pásztor, aki a rituális kultusz jegyében uralja a csoport tagjait, s egyszerre védelmezőjük, tanáruk, és szeretőjük. A karizmatikus vezető éveken át bizarr rendben gyűjtötte maga köré a nőket: többségük a férfi felesége, vagy a lánya. Selah, a többiekhez hasonlóan elvakultan szereti és hisz a férfinak, aki külön kitünteti figyelmével a tiszta és érintetlen lányt. A nővé érés küszöbén azonban elkerülhetetlen az ő feleséggé válása is. A lányt sötét, véres rémálmok és víziók kezdik gyötörni, amitől lassan megkérdőjelezi a hitét és a világa brutálisan hullik darabokra.
A másik bárány világpremierje a rangos Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, a film ezt követően versenyben volt az ’A’ kategóriás San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon és a Londoni Filmfesztiválon is. A film rendezője a számos díjjal elismert lengyel író, rendező, producer, Európai Filmdíjas és Ezüst Medve-díjas Malgorzata Szumowska (Az Ő nevében, Test, Arc). Szumowska jelenleg egyike a legfontosabb női rendezőknek Európában, továbbá az egyik legjelentősebb lengyel filmessé vált. Selah szerepében Raffey Cassidy (Hófehér és a vadász, Holnapolisz, Egy szent szarvas meggyilkolása) szuggesztív játéka, a Pásztor szerepében Michiel Huisman (Adalaide varázslatos élete, Trónok harca) látható. A másik bárány Szumowska első nemzetközi produkciója.
KRITIKA
Csak egyetlen kos maradhat.
Villányi Dániel
Malgorzata Szumowska lengyel rendezőnő (Az Ő nevében, Arc) első angol nyelvű filmje külsőségeiben leginkább A boszorkányra, történetében pedig A szolgálólány meséjére emlékeztet, ha az utóbbi évek mozgóképei között keressük az előképeit. De horrort vagy disztópiát senki ne várjon tőle, miként hiányzik belőle az említett alkotások mívessége, illetve torokszorító kidolgozottsága is. A másik bárány sokkal inkább egy kissé elemelt filmparabola, amely egészen szűkre véve a cselekményét, egy pár emberből álló, a természet közepén kommunában élő vallási szektáról mesél. A juhokat tartó közösséget a Pásztor vezeti, és ő itt az egyetlen férfi: mindenki más vagy a felesége vagy a lánya. Ahogy pedig az lenni szokott, utóbbi két kategória határai fellazulnak, miként mindig akad egy-egy lázadó természet is, aki megkérdőjelezi a mások által adottnak vett szabályokat.
A vallási fanatizmus, tágabban véve a patriarchátus, még tágabban mindenféle hatalom elnyomó, embert nyomorító természetét állítja a középpontba a film allegórikus története, ám eközben sajnos nem tudja élővé, pláne átélhetővé tenni a helyzeteit és figuráit, így kimerevített tanmese marad. Különösen félrevisz a Pásztor ábrázolása: azzal, hogy csak egy nárcisztikus paprikajancsit látunk, a híveit/áldozatait is degradálja a történet, a saját allegóriáját gyengítve ezzel. Többet érne ez a kérdéskör annál, hogy leegyszerűsítve, a tettek megértésének szándéka nélkül beszéljenek róla, mert így ugyan gyönyörű képekkel és jó színészekkel, de pusztán elvontabban és nem bonyolultabban kapjuk meg jó és rossz sztoriját, mint egy Marvel-képregényfilm.
96 perc, ír-belga-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!