Peninsula: Holtak szigete
2020.09.17. (Train to Busan 2) Négy évvel ezelőtt tanúi lehettünk, ahogy túlélők egy csoportja az életben maradásért küzd egy busani járaton. A kór, amitől a holtak feltámadnak és emberekre vadásznak tovább terjedt és teljesen átalakította a világ társadalmi berendezkedését. Jung-seok, aki a járvány kitörésekor elvesztette családját, különleges megbízást kap. Vissza kell térnie a karantén alá vont Koreai-félszigetre, hogy felkutasson egy teherautót, ami meg van pakolva élelmiszerrel, valamint több millió dollárral.
KRITIKA
A Vonat Busanba című dél-koreai zombisikerfilm folytatásában sem vonat, sem Busan nincs, és zombik is csak biodíszletként szerepelnek. A színvonal sokat esett, de ez még így is a bűnös élvezet kategória.
Soós Tamás
Nagy dobása volt 2016-ban az addig ismeretlen rendezőnek, Yeon Sang-hónak, amikor a hiperaktív élőhalottak apokalipszisét egy klausztrofób térbe, nevezetesen egy vonatra helyezte, és ott kihozta a maximumot a csontropogtató zombis közelharcokból. A Vonat Busanba akkora sikert aratott (92 millió dollárt kaszált világszinten!), hogy elkerülhetetlen volt a folytatás. Pedig a Peninsulára keresztelt második részre tényleg nem várt senki, és Yeon Sang-ho sem tudta összekötni az első résszel: a két filmnek az égvilágon semmi köze egymáshoz azon kívül, hogy zombik vannak benne. A Peninsulát pontosabb lett volna The Walking Dead 5 – A Mad Max-kiadásnak hívni, mert olyan, mintha egy The Walking Dead-videójáték sokadik részét néznénk, amelyben a zombik már csak mellékszerephez jutnak az egymást Mad Max-esen gyilkoló emberek posztapokaliptikus világában. Igen, videójátékot mondtunk, nem pedig filmet, mert a Peninsulában annyira túltolták a CGI-t, és olyan irreális szintre emelték az akciókat, amelyben cuki kislányok kaszálják el zombik tömegeit az autóikkal, hogy az szemernyi feszültséget sem kelt az emberben. De Yeon Sang-ho most nem is arra ment rá. A Peninsula egy jóval mainstreamebb hangot üt meg, és groteszken humorosra veszi a figurát. A befejezésben most is fullba nyomják a giccset, a sztori a legtöbb klisét felvonultatja a szadista túlélőgengektől a zombigladiátorharcokon át a gyerekeit védelmező anyatigrisig, de a rendező úgy rázza össze ezt az ismerős koktélt, hogy abból a maga szerény módján valami élvezetes B- (vagy inkább C-, D-)kategóriás film kerekedik ki. Az pedig külön jó, hogy végre a túlélők bűntudatáról is mondani akar valamit egy zombifilm.
116 perc, dél-koreai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!